adozona.hu
BH 1998.7.353
BH 1998.7.353
A cégbíróság által a cégjegyzék utolsó rovatában feltüntetett adatok jogot nem keletkeztetnek és nem szüntetnek meg, a végrehajtásukra kihatásuk nincs. A bejegyzéskor a cégbíróság nem vizsgálja a bejegyzés alapjául szolgáló határozat jogerejét, csak azt, hogy az okirat közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat-e [1994. évi LIII. tv. 101. §, 104. §, 1989. évi 23. tvr. 2. § (1) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r. 13. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal által indított végrehajtási eljárás során lefoglalták az adós K. Rt.-nek a cégnél lévő 90%-os üzletrészét. A hatóság kérte a foglalás tényét a cégjegyzékben feltüntetni. Az elsőfokú bíróság el is rendelte az üzletrész lefoglalásának bejegyzését.
A végzés ellen a cég fellebbezett az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása és a végrehajtásra irányuló megkeresés elutasítása iránt, mert a végrehajtás alapjául szolgáló határozat nem jogerős.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1994. é...
BH 1998.7.353 A cégbíróság által a cégjegyzék utolsó rovatában feltüntetett adatok jogot nem keletkeztetnek és nem szüntetnek meg, a végrehajtásukra kihatásuk nincs. A bejegyzéskor a cégbíróság nem vizsgálja a bejegyzés alapjául szolgáló határozat jogerejét, csak azt, hogy az okirat közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat-e [1994. évi LIII. tv. 101. §, 104. §, 1989. évi 23. tvr. 2. § (1) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r. 13. § (4) bek.].
A vámhivatal által indított végrehajtási eljárás során lefoglalták az adós K. Rt.-nek a cégnél lévő 90%-os üzletrészét. A hatóság kérte a foglalás tényét a cégjegyzékben feltüntetni. Az elsőfokú bíróság el is rendelte az üzletrész lefoglalásának bejegyzését.A végzés ellen a cég fellebbezett az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása és a végrehajtásra irányuló megkeresés elutasítása iránt, mert a végrehajtás alapjául szolgáló határozat nem jogerős.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 101. §-a szerint a végrehajtó a gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető vagyonrészt, üzletrészt az általános szabályok szerint foglalási jegyzőkönyvben foglalja le. Ha az üzletrészről értékpapírt állítottak ki, azt éppen úgy kell lefoglalni, mint bármely más értékpapírt.
A végrehajtást kérő tehát a vagyontárgy lefoglalásával jut olyan joghoz, melynek alapján a vagyontárgyból a végrehajtási eljárás keretében elérheti követelésének kielégítését. A végrehajtást kérőnek ezt a jogát többek között a Vht. 104. §-a is biztosítja. Rendelkezésének lényege, hogy a foglalás korlátozza, illetve megszünteti az adós rendelkezési jogát a tulajdonában lévő ingó dolog felett, azaz az ingóság változatlan jogi helyzetben marad mindaddig, míg nem értékesítik.
A Vht-nak már hivatkozott 101. §-a értelmében a végrehajtó a foglalásról a jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíti a cégbíróságot. A cégbíróság eljárását a 13/1989. (XII. 16.) IM. rendelet (a továbbiakban: Cr.) 13. §-ának (4) bekezdése szabályozza. Eszerint a cégbíróság valamennyi cégforma utolsó rovataként - külön rovatszám alatt - közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat alapján feltüntethet olyan, a cégre vonatkozó adatot, jogot vagy tényt, amelynek a közhiteles nyilvántartás szempontjából jelentősége van.
E szabályozásból következik, hogy az adatoknak e rovatban történő feltüntetése nem kétségesen csak az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 2. §-ának (1) bekezdésében írt követelmény megvalósulását biztosítja. Jogokat nem keletkeztet, nem szüntet meg, a végrehajtási eljárásra semmiféle befolyása nincs. Ezt támasztja alá egyrészt az, hogy nem csak a foglalást, de már a végrehajtás elrendelését is fel lehet tüntetni, másrészt az is, hogy a rovat adatait a Cégközlönyben nem kell közzétenni. Ez a bejegyzés tehát csak azoknak a tájékoztatására szolgál, akik a cégjegyzék adataiból kívánnak a cégről tájékozódni.
Ilyen körülmények között a cégbíróság nem vizsgálhatja, hogy a végrehajtási eljárás a Vht. szabályainak megfelelően indult, illetve folyt-e le. Nem ellenőrizheti, hogy a végrehajtandó határozat jogerős volt-e vagy sem a végrehajtás elrendelésekor. Mindössze annyit vizsgálhat, ez viszont kötelessége is, hogy az az okirat, melynek alapján az utolsó rovatba a bejegyzést kérik közokirat avagy teljes bizonyító erejű magánokirat-e, mivel a bejegyzés, így a foglalás is a 13. § (4) bekezdése értelmében csak ilyen okirat alapján történhet.
Tévedett tehát a fellebbező, midőn sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem jogerős határozat alapján rendelkezett a foglalás tényének a cégjegyzékbe történő feltüntetéséről, ezért a helyes elsőfokú döntést a Legfelsőbb Bíróság a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdése, a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Cgf.II.32.737/1996. sz.)