adozona.hu
BH 1997.10.470
BH 1997.10.470
Nem a tiltott szerencsejáték szervezésének vétségét, hanem a játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegésének szabálysértését követi el az ilyen automaták üzemeltetésére alakult kft. ügyvezető igazgatója, aki különböző vendéglátó-ipari egységek tulajdonosainak pénznyerő automatákat ad át üzemeltetésre abban a téves tudatban, hogy azok játékautomaták, de kellő gondossággal felismerhette volna, hogy azok valójában pénznyerő automaták [Btk. 267. §, 22. § d) p., 27. §, 1968. évi I.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság az I. r. vádlottat a tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, megállapította, hogy a vádlott elkövette a játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegésének szabálysértését, ezért őt 20 000 forint pénzbírsággal sújtotta; a II. r. vádlottat a tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A városi ügyészség vádindítványában foglaltak szerint az I. r. vádlott mint a kft. tul...
BH 1997.10.470 Nem a tiltott szerencsejáték szervezésének vétségét, hanem a játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegésének szabálysértését követi el az ilyen automaták üzemeltetésére alakult kft. ügyvezető igazgatója, aki különböző vendéglátó-ipari egységek tulajdonosainak pénznyerő automatákat ad át üzemeltetésre abban a téves tudatban, hogy azok játékautomaták, de kellő gondossággal felismerhette volna, hogy azok valójában pénznyerő automaták [Btk. 267. §, 22. § d) p., 27. §, 1968. évi I. tv. 8. § (1) bek, 17/1968. (IV. 14.) Korm. r. 21/B. § (1) és (3) bek, 1991. évi XXXIV. tv. 26. § (1) bek, 1995. évi XLVIII. tv. 27. § (3) bek, 29/A. § (3) bek, 6/1990. (IV. 5.) KeM r. 3. § (1) bek].
A bíróság az I. r. vádlottat a tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, megállapította, hogy a vádlott elkövette a játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegésének szabálysértését, ezért őt 20 000 forint pénzbírsággal sújtotta; a II. r. vádlottat a tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.A városi ügyészség vádindítványában foglaltak szerint az I. r. vádlott mint a kft. tulajdonosa 1995. június és július hónapokban folyamatosan, engedély nélküli pénznyerő automatákat helyezett el különböző italboltokban, és írásbeli vagy szóbeli megállapodás keretében az italboltok tulajdonosaival megegyezett abban, hogy részükre havonta bérleti díjat fizet, és rendszeresen ellenőrzi a gépeket, valamint a nyereményeket beszedi. Ily módon 5 db gépet helyezett el, 1 db-ot a II. r. vádlott tulajdonában levő sörözőbe. A pénznyerő automaták az italboltokban 1995. augusztus 11. napjáig, kb. egy hónapi időtartamig üzemeltek, amikor a nyomozó hatóság helyszíni ellenőrzés keretében azokat lefoglalta. Erre figyelemmel az ügyészség az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben a Btk. 267. §-a I. fordulatába ütköző tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége miatt emelt vádat.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság - a váddal szemben - a következő tényállást állapította meg:
1. Az I. r. vádlott vendéglátó-ipari szakközépiskolát végzett, jelenleg élettársi kapcsolatban él, három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, a kft. ügyvezető igazgatója, jelenleg jövedelemmel nem rendelkezik, élettársának a havi jövedelme kb. 12-13 000 forint, telekingatlan tulajdonnal rendelkezik és büntetve nem volt.
A II. r. vádlott gimnáziumi érettségivel rendelkezik, egyéni vállalkozó, adóköteles jövedelme kb. 14 000 forint, nőtlen, kiskorú gyermek eltartásáról nem gondoskodik és családi ház tulajdonnal rendelkezik. Büntetve egy alkalommal volt, devizagazdálkodás megsértése és csempészet vétsége, valamint magánokirat-hamisítás vétsége miatt 30 000 forint pénzbüntetésre.
2. Az 1992. április 15. napján megkötött társasági szerződés tanúsága szerint a kft. pénznyerő automaták üzemeltetésére alakult gazdasági társaság, amelynek első ügyvezető igazgatója az I. r. vádlott. A társasági szerződésben foglalt feltétel szerint a kft. a tevékenységét a Szerencsejáték-felügyelet jóváhagyásának napjától kezdi meg. A kft. 1992. október 28. napján kérelmet nyújtott be a Szerencsejáték-felügyelethez játékteremben működtetendő pénznyerő automaták üzemeltetésére. A Szerencsejáték-felügyeletnél megindult eljárás során a kft. részére bizonyítványt állítottak ki, amely a tervezett szerencsejáték-tevékenységhez szükséges eszközök vámkezelésére, műszaki vizsgálatára, illetve hitelesítésre, valamint a cégbíróságnál történő eljárásra volt felhasználható. Ez a bizonyítvány szerencsejáték-szervező tevékenységre - és pénznyerő automata üzemeltetésére - nem jogosított fel, és nem pótolta a szerencsejáték automatarész, főegység, elektromos alkatrész külkereskedelmi forgalomba történő behozatalához szükséges importengedélyt. A bizonyítvány kiállításával egyidejűleg a kft.-t hiánypótlásra hívták fel, az előírt mellékletek csatolásának elmaradása miatt azonban a Szerencsejáték-felügyelet a további eljárást megszüntette, így a kft. részére szerencsejáték-szervező tevékenységre jogosító bizonyítvány kiállítására nem került sor.
A kft.-t a cégbíróság bejegyezte, és az adóhatósághoz bejelentkezett, a pénznyerő automaták üzemeltetésére irányuló tevékenységét azonban a valóságban nem kezdte meg, hanem az egyéb szórakoztató tevékenységen belül játékautomaták forgalmazásával, illetve kihelyezésével foglalkozott.
Az APEH megyei igazgatósága 1992. február 22-től 23-ig adóellenőrzést végzett a kft.-nél, amelynek során megállapította, hogy a vállalkozásnak a gépek üzemeltetéséből származó árbevétele 1994. december 31-ig nem keletkezett. A kft.-nek a játékautomaták üzemeltetéséből 1995. évben 522 000 forint árbevétele keletkezett a főkönyvi nyilvántartás alapján. A vállalkozás 1995 első felében játékadót vallott be 163 000 forint összegben, amelyből 131 000 forintot meg is fizetett.
A kihelyezendő játékautomatákat, közöttük a big-deal típusú gépeket, a kereskedelmi forgalomban szerezte be az I. r. vádlott akként, hogy újsághirdetések alapján keresett eladókat, akiktől készpénzfizetési számla ellenében vette meg a gépeket. Ezeket a gépeket az eladó vizsgáltatta meg a minősítés szempontjából, és az I. r. vádlott az eladó részére a vizsgadíjat megfizetve már az Országos Mérésügyi Hivatal (továbbiakban OMH) által kiadott szakhatósági véleménnyel és tanúsító bélyeggel ellátva vette meg. A szakhatósági vélemény kicsinyített másolata a gép oldalán került elhelyezésre, és ennek a véleménynek egy-egy példányát a vendéglátóegységek üzemeltetőinek is átadták. Ilyen eljárás keretében jutott az I. r. vádlott hozzá a két sörözőben elhelyezésre került big-deal típusú automatának, valamint a big-deal póker típusú és a big-deal gyümölcsös típusú automatákhoz is. A megvásárolt automatákon az I. r. vádlott utólagos változtatást nem végzett. Az I. r. vádlott a kihelyezéskor elmagyarázta a gépek kezelésének a módját, az üzembe helyezését és átadták a tulajdonosok részére a szakhatósági vélemény egy példányát, illetve a vendéglátóegységek tulajdonosai részére azt a felvilágosítást adták, hogy játékgépekről van szó, ezért azokat nyugodtan üzemeltethetik a szakhatósági vélemény birtokában. Felhívták ugyanakkor a figyelmüket arra is, hogy a rendőrségnek, illetve a polgármesteri hivatalnak a szükséges bejelentéseket tegyék meg. Ilyen tartalmú felvilágosításban részesült a II. r. vádlott is.
Erre figyelemmel a II. r. vádlott a polgármesteri hivatalnak a bejelentést megtette, és a rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya - miután a gépet a helyszínen megtekintette - 1995. július hó 27. napján részére a szükséges szakhatósági hozzájárulást játékautomata üzemeltetésére megadta.
A fenti automatákat a rendőrhatóság képviselője a Szerencsejáték-felügyelet munkatársának a jelenlétében 1995. augusztus 11. napján lefoglalta, és azokat a megyei rendőr-főkapitányságra beszállíttatta.
3. A szerencsejáték-szakértők véleménye, a kiegészítő szakértői vélemény, valamint a lefolytatott szemle és az OMH szaktanácsadójának nyilatkozata alapján a 3 db automatáról a következők állapíthatók meg:
a) A II. r. vádlottól lefoglalásra került big-deal típusú programmal üzemelő, póker típusú programmal ellátott kártyás videoautomata üzemképes. A gép oldalán elhelyezett, az OMH által kiadott szakhatósági vélemény kicsinyített másolata látható, de az ezen elhelyezett OMH tanúsító bélyeg hamis. A futó program alapján a program háromszázszoros, négyszázszoros, ötszázszoros és ezerszeres nyereményszorzóval üzemelt.
b) A másik sörözőből lefoglalásra került 2 db automatának jellemzője, hogy az a big-deal póker típusú programmal üzemel, azonosító szám nélküli gép, és apóker kártyajátékot imitáló videoautomata. A gép oldalán az OMH által kiadott szakhatósági vélemény kicsinyített másolata látható, de a rajta elhelyezett OMH tanúsító bélyeg hamis. A futó program alapján megjelenő nyereményszorzók közül a legnagyobb hatezerszeres értékű volt, és üzemképes állapotú.
A további big-deal típusú programmal üzemelő, azonosító szám nélküli, ún. gyümölcsös félkarú rabló működését imitáló videoautomata üzemképes állapotú, a gép oldalán feltüntetett szakhatósági véleményről és tanúsító bélyegről egyértelműen nem dönthető el, hogy eredeti-e vagy hamisítvány. A futó program alapján megjelenő nyereményszorzók közül a legnagyobb ezerszeres értékű volt.
Az OMH a big-deal típusú programmal üzemelő automatákhoz a rajtuk levő szakhatósági véleményt adta ki. A szakhatósági vélemény az annak indokolási részében meghatározott feltételek teljesülése esetén a big-deal típusú programmal üzemelő gépeket ügyességi játékautomatának minősíti. E feltétel szerint a bemutatott automata pontnyerésre alkalmas, pénzbedobó pénzkifizető egysége nincs, a megnyert pontok nem törölhetők, a tét 10-től 100-ig állítható, a pontnyeremény maximális esetben a tét hússzorosa.
A jelen ügyben szereplő 3 db automata a bennük levő programban meghatározott nyereményszorzók nagysága miatt, a program jellemzői alapján, nem felel meg az OMH által bevizsgált egyedi big-deal típusú - és játékautomatának minősített - gép jellemzőinek.
A nyereménypontok törölhetősége, valamint a nyeremény-szorzók nagysága alapján mindhárom gép az 1995. július 30-a előtti állapotoknak megfelelően pénznyerő automatának minősült az elhelyezésük időpontjában is, és az akkor hatályos, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény rendelkezései alá tartozott. A minősítés szempontjából nincs jelentősége a nyereménykifizetés módjának.
A bíróság a tényállás hiánytalan feltárása érdekében lefolytatta a bizonyítási eljárást, melynek keretében részletesen kihallgatta a vádlottakat, a védekezésük alátámasztására megjelölt valamennyi tanút, valamint tanúként hallgatta meg a rendőrség igazgatásrendészeti osztályának a képviselőjét is. A gépek lefoglalása idején a Szerencsejáték-felügyelet képviselője a nyomozati iratok között szereplő "feljegyzést" készítette, melyből azonban nem volt megállapítható, hogy a gépeket a lefoglalás időpontja szerint vagy az elhelyezésük időpontja szerint minősítette-e, valamint nem volt feltüntetve rajta a gépek egyedi jellemzője, és nem volt egyértelműen megállapítható a gépek üzemképes vagy üzemképtelen állapota.
A nyomozóhatóság 1996. január 25. napján szerencsejáték szakértőt rendelt ki a Szerencsejáték-felügyelet részéről. Az 1996. január 29. napján elkészített szakértői véleményben azonban a szakértők nem válaszolták meg a kirendelő határozatban feltett azt a kérdést, hogy az elhelyezésük időpontjában fennálló jogi helyzetet figyelembe véve milyen minősítés alá esnek az automaták. Erre figyelemmel a bíróság a szakértői vélemény kiegészítését rendelte el mind a leleti, mind pedig a véleményi részében. Az I. r. vádlott ugyanakkor az érdemi védekezésében arra hivatkozott, hogy az ügyben szereplő valamennyi gépet játékautomataként vásárolta az OMH szakhatósági nyilatkozatával és tanúsító bélyegével ellátva, és azokat mint játékgépeket helyezte el a vendéglátóegységekben. Álláspontja szerint ezt támasztja alá az is, hogy mint játékgépnek minősülő automatákra kaptak a rendőrhatóságtól szakhatósági hozzájárulást, és mint játékautomatákat jelentették be a polgármesteri hivatalnak, és hogy játékautomaták kihelyezésére vonatkozó haszonbérleti szerződést kötött a tulajdonosokkal.
Elismerte továbbá azt is, hogy a vendéglátóegységek tulajdonosainak ilyen tartalmú felvilágosítást is adott, mivel ő is abban a tudatban volt, hogy ezek a gépek játékgépek.
Jogi védekezése keretében az I. r. vádlott hivatkozott arra, hogy nem követett el bűncselekményt, mivel álláspontja szerint a gépek elhelyezése időpontjában játékgépnek minősültek, és az 1995. évi XLVIII. tv. 27. §-ának (3) bekezdése 1995. december 31. napjáig haladékot adott az ilyen gépek bevizsgálására, emiatt cselekménye nem jogellenes. Amennyiben pedig ezek a gépek - a szakértők megállapítása szerint - mégis pénznyerő automatának minősülnek, hivatkozott arra, hogy e tekintetben tévedésben volt, és ezért a Btk. 27. §-ának (2) bekezdése alapján kérte felmentését.
A II. r. vádlott érdemi védekezésében arra hivatkozott, hogy őt I. r. vádlott megtévesztette, azt a felvilágosítást adta részére, hogy játékgépet helyez el nála, ő játékgépre kötött haszonbérleti szerződést. Amit a jogszabály kötelességévé tesz, azt ő meg is tette: nevezetesen játékgépként be is jelentette a gépet a polgármesteri hivatalban, illetve a rendőrhatóságtól megtekintés után a szakhatósági hozzájárulást meg is kapta. Hivatkozott továbbá arra, hogy a gépen levő tanúsító bélyegzés és az OMH szakhatósági vélemény alapján abban a tudatban volt, hogy játékgéphez bocsátott helyiséget rendelkezésre, nem pedig pénznyerő automatához.
A gépek oldalán elhelyezett, az OMH által kiadott szakhatósági véleményben foglalt minősítés, valamint a kiegészítő szakértői véleményben adott minősítés közötti ellentmondás tisztázása érdekében a bíróság a szakértőket a tárgyalásra megidézte, és egyidejűleg felkérte szaktanácsadóként P. G. főtanácsost az OMH részéről, aki a gépeken elhelyezett szakhatósági véleményt kiadta. Ezt követően a bíróság a bűnjelként lefoglalt automatákat a bíróság hivatalos helyiségébe szállíttatta, és a tárgyalás keretében szemle, valamint bizonyítási kísérlet során közvetlenül győződött meg a gépek jellemzőiről, illetve a szaktanácsadót bizonyítási kísérlet lefolytatására kérte fel. Ennek során a szaktanácsadó megvizsgálta a gépek oldalán elhelyezett szakhatósági véleménymásolatokat, valamint tanúsító bélyegeket, és - egy kivételével - azt állapított meg róluk, hogy azok hamisak; majd ezután a szaktanácsadó megvizsgálta üzembe helyezés után a gépeket abból a szempontból, hogy megegyeznek-e az egyedi és az OMH által bevizsgált big-deal típusú gép jellemzőivel, amelyeket az OMH eljárása során játékgépnek minősített. A gépeken megjelenő futó program keretében kiit nyereményszorzók nagysága alapján (amelyek ezerszeres és hatezerszeres nagyságúak voltak) - szemben a bevizsgált gép húszszoros nyereményszorzó nagyságával -, a szaktanácsadó egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a gépek - minden egyéb jellemzőjüktől, törlőgombjuktól vagy a nyereménykifizetés módjától függetlenül - pénznyerő automatának minősültek az elhelyezésük időpontjában is. E tekintetben tehát az ellentmondások feloldásra kerültek, minthogy a szakértők és a szaktanácsadók egybehangzó megállapítást tettek.
A szakértők és a szaktanácsadó nyilatkozata, valamint a bíróság közvetlen észlelése alapján a bíróság nem fogadta el az I. r. vádlott érdemi védekezésének arra a ténykérdésre vonatkozó részét, amelyben azt állította, hogy a 3 db automata játékautomatának minősült 1995. június 30-át megelőzően is. Tényként állapította meg ugyanakkor a bíróság, hogy az I. r. vádlott játékautomaták kihelyezésére kötött bérleti szerződést.
Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott egybehangzóan adta elő a tárgyaláson azt, hogy az I. r. vádlott a sörözőtulajdonosoknak azt a felvilágosítást adta a gépek minőségét illetően, hogy azok játékgépek, és erre vonatkozó szakhatósági véleményt rendelkezésükre is bocsátotta. Tényként állapította meg a bíróság azt is, hogy a sörözőtulajdonosok a gépeket a polgármesteri hivatalhoz mint játékgépeket jelentették be, és a rendőrhatóságtól - megtekintés után - játékgépekre vonatkozó szakhatósági hozzájárulást kaptak.
A megállapított tényeket a bíróság az alábbi jogszabályi rendelkezések figyelembevételével jogi szempontból a következőképpen értékelte:
A tiltott szerencsejáték szervezésének a vétsége és a szabálysértési alakzat tartalmát jelentő részletes szabályokat a keretjogszabályok állapítják meg, amelyek 1995-ben lényeges változáson mentek keresztül. 1995. június 30. napjától lépett hatályba az 1995. évi XLVIII. tv., mely a gazdasági stabilizációról szóló egyes törvények módosításáról szól és ez a jogszabály a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényt is módosította. A módosítás főbb irányai a következők voltak:
Módosult a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 1. §-ában meghatározott szerencsejáték fogalma, és a szerencsejáték-törvény hatálya alá került - a törvényben meghatározott esetekben - a játékautomata is;
- módosult a pénznyerő automata fogalma;
- meghatározta a törvény, hogy kizárólag a Szerencsejáték-felügyelet dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés pénznyerő automatának minősül-e, és engedélyében a pénznyerő automatát az 1. vagy 2. kategóriába sorolja;
- ezzel együtt módosult a 25/1991. (X. 16.) PM rendelet is, amely egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szól.
Az 1995. június 30-át megelőző időben a játékautomaták nem tartoztak a szerencsejáték-törvény hatálya alá, rájuk nézve bűncselekményt, vagyis a tiltott szerencsejáték szervezésének a vétségét nem lehetett elkövetni; a játékautomaták a kereskedelmi forgalomban szabadon adhatók, vehetők, a Szerencsejáték-felügyelet külön engedélye nélkül is működtethetőek voltak, rájuk nézve legfeljebb a játékautomaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése esetén szabálysértés valósult meg.
Abban a kérdésben, hogy egy adott berendezés játékautomatának vagy pénznyerő automatának minősült-e, két szerv alkothatott véleményt: a Szerencsejáték-felügyelet és az OMH. Az OMH végezte a gépek bevizsgálását, állást foglalt műszaki szakkérdésekben és az akkori szabályok szerint döntött a gépek jogi minősítése kérdésében. Állást foglalhatott tehát abban a kérdésben, hogy az adott gép játékautomatának minősül-e, és ezt a döntést jogi szempontból is irányadónak kellett tekinteni. A Szerencsejáték-felügyelet szerepe az akkori jogi szabályozás szerint csak a "vitás kérdések" eldöntésére korlátozódott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egyedi államigazgatási eljárást kellett kezdeményezni, és az ennek keretében hozott közigazgatási határozat a bíróság előtt megtámadható volt, de ez értelemszerűen csak az adott felek között felmerült vitát döntötte el.
A jogszabály ilyen tartalmú megfogalmazása miatt a gyakorlatban vitás eset alig fordult elő, mivel az OMH és a Szerencsejáték-felügyelet álláspontjának egyeztetésére törekedett. Vitára adott okot továbbá a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény, az 1991. évi XXXIV. tv. 26. §-ának (1) bekezdésében meghatározott pénznyerő automata fogalma is, ugyanis a megfogalmazás miatt kérdésessé vált egyes gépek besorolása. Volt ugyanis az automatáknak egy olyan típusa, amely egyik kategóriába sem volt besorolható, és típusengedély-kötelesek sem voltak. Az ebbe a kategóriába tartozó gépek - közöttük a big-deal típusú automaták - esetében alakította ki az OMH azt a gyakorlatot, amely szerint egy kisebb igényű vizsgálat keretében bevizsgálta ezeket a gépeket, és a szakhatósági nyilatkozat kicsinyített másolatát és tanúsító bélyeget helyezett el rajtuk. Ezeknek a gépeknek az üzemeltetésére vonatkozó szabályok azonosak voltak az akkori játékgépekre vonatkozó szabályokkal. Az 1995. évben történt jogszabályváltozás egyebek mellett arra is irányult, hogy az ilyen vegyes kategóriájú gépeket meghatározott kategóriába sorolja, és ezáltal a rájuk vonatkozó jogi szabályozást és a gyakorlatot egyértelművé tegye.
A szigorúbb szabályozás életbelépése miatt az 1995. évi XLVIII. tv. a megváltozott feltételekhez egy átmeneti, felkészülési időt biztosított, erre figyelemmel az 1995. évi XLVIII. tv. 27. §-ának (3) bekezdése kimondta, hogy a törvény hatálybalépésekor üzemelő játékautomata működtetője köteles legkésőbb 1995. december 31-ig a szerencsejáték-törvény 29/A. §-ának (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségét teljesíteni.
Erre a rendelkezésre figyelemmel a bíróság elsőként az automaták pontos minősítésének kérdését tisztázta, vizsgálva ezáltal a vád tárgyává tett cselekmény jogellenességét. Mivel azonban a bizonyítási eljárás során kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy mindhárom automata már az elhelyezésük időpontjában is pénznyerő automatának minősült, ezért a bíróság az I. r. vádlottnak a cselekmény jogellenessége hiányára hivatkozó jogi védekezését elvetette. A bíróság ezt követően a Btk. 267. §-ában meghatározott tiltott szerencsejáték szervezése vétségének, valamint a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 21/B. §-ában meghatározott játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése szabálysértésének a rendelkezéseit összevetve értékelte az I. és a II. r. vádlott magatartását.
A Btk. 267. §-ának első fordulatába ütköző bűncselekmény szándékos bűncselekmény, elkövethető mind egyenes, mind eshetőleges szándékkal; a második fordulatba ütköző bűncselekmény - a benne foglalt célzatos magatartás miatt - csak egyenes szándékkal valósítható meg, ugyanakkor a bűncselekménynek gondatlan alakzata nincs. A Btk. 10. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános bűncselekmény fogalom ismérve a szándékosság, kivéve, ahol a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli. Az eshetőleges szándék az előre látható következményekbe való belenyugvást és e belenyugvás melletti cselekvést jelenti. A bíróság az elkövetésnek körülményéből, hogy az I. r. vádlott a vendéglátóegységek tulajdonosait a szükséges felvilágosítással és a szakhatósági vélemény egy példányával ellátta: a bűncselekmény elkövetésére irányuló eshetőleges szándékot sem tudott az I. r. vádlott terhére megállapítani.
A II. r. vádlott esetében a célzatos magatartáshoz igazodó egyenes szándékra, vagyis az előre látott következmények kifejezett kívánására lett volna szükség, amely a II. r. vádlott esetében teljességgel hiányzott. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a polgármesteri hivatalnak a szükséges bejelentést megtette, valamint a rendőrhatóságtól a szakhatósági hozzájárulást is megkapta.
A Btk. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. A vádlottak egybehangzóan adták elő, hogy a három gépet játékautomatának hitték. Ezt támasztja alá az is, hogy kifejezetten játékautomaták kihelyezésére kötött az I. r. vádlott haszonbérleti szerződést, valamint ilyen tartalmú felvilágosítást adott a II. r. vádlott részére, és ennek alátámasztására a szakhatósági véleményt is rendelkezésére bocsátotta. Ezt erősítette továbbá az is, hogy a rendőrségtől - mely hatóság szintén a szakhatósági vélemény alapján és a megtekintés után döntött - játékautomaták üzemeltetésére kapott a II. r. vádlott engedélyt, valamint a polgármesteri hivatalnál is játékautomatát jelentett be. Megállapítható volt továbbá az is, hogy az I. r. vádlott a berendezéseket jelen állapotában vásárolta hirdetés útján, azokon semmi változtatást nem végzett. Mindezekből a körülményekből a bíróság azt állapította meg, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak tévedésben voltak olyan lényeges tény tekintetében, hogy az adott gépek minek minősülnek. Minthogy ez a büntethetőségi akadály kizárja mindkét vádlott büntetőjogi felelőségre vonását, a bíróság az I. és a II. r. vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján, a Btk. 22. §-ának d) pontjában meghatározott, büntethetőséget kizáró ok folytán a tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége miatt ellenük emelt vád alól felmentette.
Megjegyzi e körben a bíróság azt is, hogy a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésében foglalt, a társadalomra veszélyességben való tévedés szabályainak alkalmazására - a védelem álláspontjával szemben - azért nem látott lehetőséget, mivel a társadalomra veszélyességben való tévedés esetén a vádlottaknak azzal a ténnyel, hogy az adott gépek pénznyerő automatának minősülnek, tisztában kellett volna lenniük, és csak a cselekmény jogellenességében kellett volna tévedniük. Az adott esetben azonban nem erről volt szó: a vádlottak a keretdiszpozíciót kitöltő alacsonyabb szintű igazgatási jogszabályokat és ezek szigorúbb változásait is ismerték, erre hivatkoztak is a védekezésükben, csupán az automatáknak a helyes minősítésével - mint ténnyel - nem voltak tisztában.
A Btk. 27. §-ának (3) bekezdése szerint a tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha azt gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti. Az adott bűncselekménynek azonban gondatlan alakzata nincs, a gondatlan magatartást a törvényhozó a szabálysértési felelősség körében értékeli. A szabálysértési felelősség általános szabályait a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény (Sztv.) határozza meg. A bíróság az I. és a II. r. vádlott magatartását a szabálysértési felelősség megállapítása szempontjából vizsgálta meg. Az Sztv. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében nem róható az elkövető terhére az olyan tény, amelyről az elkövetéskor kellő gondosság ellenére sem volt tudomása.
A bíróság az I. és a II. r. vádlott szabálysértés miatti felelősségét egymástól eltérő szempontok alapján vizsgálta meg.
Mivel a játékautomata működtetése jogi szabályozást nem igénylő tevékenység, a II. r. vádlottnak mint a söröző üzemeltetőjének a kötelezettségeit a játékautomaták üzemeltetése kapcsán az üzletek működéséről szóló jogszabály határozza meg. A 6/1990. (IV. 5.) KeM. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint az üzletkörökben folytatott kereskedelmi tevékenység megkezdéséhez játékautomatát üzemeltető üzlet esetén a rendőrhatóság előzetes hozzájárulása szükséges. A játékautomata üzemeltetéséhez szükséges előzetes hozzájárulás és a polgármesteri hivatalhoz történő bejelentés is az üzletjogszabályoknak megfelelő működéséhez kapcsolódik, ezért a vendéglátóegység üzemeltetőjét a szabálysértési felelősség is e körben terheli.
A II. r. vádlott az említett jogszabályban foglalt minden irányú kötelezettségének eleget tett, a szükséges hozzájárulást megkapta, a polgármesteri hivatalhoz a bejelentést megtette, és a rendőrhatóság a hozzájárulást megtekintés után adta ki részére. A II. r. vádlottnak ezen túlmenő többletkötelezettsége nem volt, kellő gondossággal járt el, de kellő gondosság ellenére sem volt tudomása arról, hogy az adott automata nem játékautomatának, hanem pénznyerő automatának minősült. Erre figyelemmel a bíróság a II. r. vádlott terhére szabálysértési felelősséget nem állapított meg. Ezzel szemben I. r. vádlott felelősségét a bíróság az Sztv. 8. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel határozta meg, ugyanis az I. r. vádlott a játékautomaták kihelyezésével és forgalmazásával foglalkozó kft. ügyvezető igazgatója volt, s mint ilyen személynek, fokozott gondossággal kellett eljárnia az adott berendezések beszerzése kapcsán, illetve ezek kihelyezésekor.
A lefolytatott bizonyítási eljárás során az OMH részéről felkért szaktanácsadó is csak két automata esetén tudta egyértelműen eldönteni, hogy azon az OMH tanúsító bélyege hamis, egy automata esetén ezt kétséget kizáróan ő sem tudta megállapítani, valamint korábban a szerencsejáték-szakértők sem tudtak állást foglalni ebben a kérdésben. Mindezek alapján az I. r. vádlottól az nem volt elvárható, hogy a gépeken elhelyezett tanúsító bélyegek, illetve szakhatósági vélemény hamis jellegét felismerje. A gépen elhelyezett szakhatósági vélemény azonban a big-deal típusú gépben levő program játékleírását tartalmazza, így a benne levő program főbb jellemzőit, közöttük a nyeremény-szorzó hússzoros nagyságát és a pontok törölhetetlenségét. Az I. r. vádlottnak tehát a játék leírása és a gépeken megjelenő program összehasonlítása alapján kellő gondossággal eljárva fel kellett volna ismernie, hogy az egyes gépek nem olyan programmal üzemelnek, mint a rajtuk elhelyezett szakhatósági vélemény azt tanúsítja; ez tehát megalapozza az I. r. vádlott szabálysértési felelősségét.
Mindezekből következően a bíróság megállapította, hogy az I. r. vádlott elkövette a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 21/B. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegésének a szabálysértését, és ezt a bíróság a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján érdemben elbírálta, ezért őt 20 000 forint pénzbírsággal sújtotta. Az említett kormányrendelet 21/B. §-ának (3) bekezdése értelmében az engedély nélkül elhelyezett vagy üzemeltetett pénznyerő automatát el kell kobozni, ezért a bíróság a 3 db big-deal típusú automatát elkobozta.
A vád tárgyává jelenleg már nem tett további 2 db automata lefoglalását megszüntette a Be. 102. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján és azt kiadni rendelte a tulajdonos kft. részére. (Salgótarjáni Városi Bíróság B. 734/1995. sz.)