adozona.hu
BH 1997.9.464
BH 1997.9.464
I. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem zárja ki a polgármesternek azt a jogosultságát, hogy az önkormányzati intézményvezetők tekintetében meghatározott munkáltatói jogkörök gyakorlását a jegyző hatáskörébe utalja [1990. évi LXV. tv. 35. § (2) bek. a) és e) pont, 1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.]. II. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben a fegyelmi eljárás lefolytatására megjelölt határidők az eljárás meggyorsítását célozzák, azok esetleges túllépése azonban önmagában nem vezethet a feg
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a polgármesteri hivatalban ügyintézőként dolgozott, feladata volt a helyiséggazdálkodási ügyek intézése.
Az alperes jogelődje által a felperes ellen hozott elbocsátás fegyelmi büntetést tartalmazó határozatot a munkaügyi bíróság az 1992. augusztus 12-én hozott végzésével az 1992. évi XXIII. tv. 74. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az alperes 1992. szeptember 10-én ismét fegyelmi eljárást rendelt el, és a polgármesteri hivatal fegyelmi tanácsa az 1993. január ...
BH 1997.9.464 I. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem zárja ki a polgármesternek azt a jogosultságát, hogy az önkormányzati intézményvezetők tekintetében meghatározott munkáltatói jogkörök gyakorlását a jegyző hatáskörébe utalja [1990. évi LXV. tv. 35. § (2) bek. a) és e) pont, 1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].
II. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben a fegyelmi eljárás lefolytatására megjelölt határidők az eljárás meggyorsítását célozzák, azok esetleges túllépése azonban önmagában nem vezethet a fegyelmi határozat hatálytalanításához [1992. évi XXIII. tv. 51. § (1), (7), (8) bek., 53. § (1) bek., 54. § (5) bek.].
A felperes a polgármesteri hivatalban ügyintézőként dolgozott, feladata volt a helyiséggazdálkodási ügyek intézése.Az alperes jogelődje által a felperes ellen hozott elbocsátás fegyelmi büntetést tartalmazó határozatot a munkaügyi bíróság az 1992. augusztus 12-én hozott végzésével az 1992. évi XXIII. tv. 74. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az alperes 1992. szeptember 10-én ismét fegyelmi eljárást rendelt el, és a polgármesteri hivatal fegyelmi tanácsa az 1993. január 19-én hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a keresetlevelében kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, mert a fegyelmi eljárás során határidőket mulasztottak, a fegyelmi jogkör gyakorlása jogszabálysértő volt, egyebekben nem követett el vétkes kötelezettségszegést.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes elkövette a fegyelmi vétséget, és a magatartása bűncselekményt is megvalósított.
A bíróság ítéletével bűnösnek találta hivatali visszaélés bűntettében, és ezért egyévi próbaidőre felfüggesztett hathavi börtönbüntetésre ítélte. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, a költség megállapítását mellőzte. Megállapította, hogy a felperesnek a Ktv. 51. §-ának (4) bekezdésében, 53. §-ának (1) és 54. §-ának (5) bekezdésében előírt határidők elmulasztása tekintetében előterjesztett, ebből eredően a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelme megalapozatlan. A Ktv. 51. §-ának (4) bekezdése a vizsgálóbiztos eljárására állapít meg egyszer meghosszabbítható 15 napos, az 53. § (1) bekezdése és az 54. § (5) bekezdése pedig a fegyelmi tanács számára 8+8 napos határidőt. Ezek a határidők azonban nem jogvesztők, kizárólag az eljárás gyorsaságát biztosítják. Ezek elmulasztása nem teszi lehetővé a fegyelmi alá vontnak ilyen okból való mentesülését. A határidők be nem tartását egyébként jelentősen befolyásolták a felperes oldalán jelentkező körülmények.
A bíróság nem fogadta el a felperesnek a fegyelmi jogkör átruházásával kapcsolatos kifogásait sem. Megállapította, hogy a fegyelmi eljárást a polgármester indította meg, a fegyelmi tanácsban a jegyző volt az elnök. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 35. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a polgármester átruházhatja egyes hatásköreit, a Ktv. 6. §-ának (1) bekezdése hasonlóan rendelkezik. Ezért jogszerű volt az 1992. november 24-én kelt önkormányzati határozat, amellyel a jegyzőt megbízták a fegyelmi tanácsban az eljárás lefolytatására. Ami a felperes terhére rótt vétkes cselekményeket illeti, a vállalkozók közvetítőjeként gyakran eljáró S.A.-val fenntartott kapcsolata önmagában is összeférhetetlen volt, mert a nevezett a felperes lakásfelújításánál sok szívességet tett. Elfogadta az alperes álláspontját egy meghatározott alapterületű pincehelyiség kiutalásával kapcsolatban is, mert a felperes ebben az ügyben feltűnően törvénysértő intézkedést hozott. Ezt a cselekményt a büntetőbíróság bűncselekményként is értékelte. Ennek az ügynek a hátterében is S. A. állt. A nevezett patronált egy másik ügyet is, amit a felperes önhatalmúlag magához vont, és abban jogszabálysértően intézkedett. Egy további, T. T. nevére kiosztott ügyet a felperes a postabontáskor magához vett, és magára iktattatott, majd intézkedett, az érintett kft. ügyvezetője ugyancsak S. A. volt. Mindezek alapján a bíróság a felperes kötelezettségszegéseit olyan súlyúnak találta, hogy azzal a hivatalvesztés fegyelmi büntetés az arányos.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével helytállóan állapította meg a tényállást, és az arra alapított döntése is helytálló volt. Kifejtette, hogy a felperes által az 1994 júniusáig eljáró tanács elnöke ellen előterjesztett elfogultsági kifogást elutasító végzés jogszerű volt. A felperes által előadott indokok közül egyik sem olyan, amely megalapozná a Pp. 13. §-ában felsorolt elfogultsági kizárási körülményt. Egyébként az ügyét átvizsgálva, más tanács hozott érdemi döntést. Nem fogadta el a felperesnek az 1994. november 24-én tartott tárgyalás jegyzőkönyvével kapcsolatos sérelmeit sem, mert helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint az írásban már kifejtetteknek a tárgyaláson szóban történő megismétlését nem szükségszerű ismételten jegyzőkönyvben rögzíteni.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Lényeges eljárási szabálysértésekre hivatkozott, és ezért kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. A kérelem szerint:
1. Az 1990. december 27-én kelt fegyelmi határozat ellen előterjesztett kérelme folytán a munkaügyi döntőbizottság az ügy elbírálását a büntetőeljárásra tekintettel felfüggesztette, bár erre a 19/1979. (XII. 1.) MüM rendelet nem adott lehetőséget. Ezért kerülhetett sor az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) alapján a fegyelmi eljárás ismételt folyamatba tételére.
2. A fegyelmi eljárást a munkáltatói jogkörrel nem rendelkező polgármester indította, holott a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 62. §-ának (6) bekezdése szerint a jegyző vezeti a polgármesteri hivatalt. Ezért az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 74. §-ának (2) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás megindítása jogszabályba ütközően történt.
3. A vizsgálóbiztos a kijelölését követő 30 napon túl tűzte ki a személyes meghallgatását, és a meghallgatásra két hónap múlva került sor. Ez a Ktv. 51. §-ának (4) bekezdése szerint már jogvesztő határidő.
4. A vizsgálóbiztos az eljárást nem a Ktv. 51. §-ának (7) bekezdése alapján függesztette fel, mert erre nézve a fegyelmi jogkör gyakorlója nem intézkedett.
5. A vizsgálóbiztos nem tartotta be a Ktv. 51. §-ának (8) bekezdésében foglaltakat, mert 1992. december 16-án nem 8 napon belül adta át az iratokat, és nem a munkáltatói jogkört gyakorló jegyzőnek, hanem a személyzeti osztály vezetőjének.
6. A fegyelmi tanács nem tartotta be a Ktv. 53. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert a 8 napos határidő 1992. december 12-én járt le, és a fegyelmi tanács 1993. január 12-én ült össze és hozott határozatot.
Mindezekre tekintettel az eljárás érvénytelensége miatt kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és a jogviszonyának 1990. december 12-i hatállyal való helyreállítását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a hivatalvesztést kimondó fegyelmi határozatot hatályában fenntartó jogerős ítéletet kizárólag azért támadta a felülvizsgálati kérelmében, mert előadása szerint a fegyelmi eljárás megindítása és az eljárás lefolytatása annyira jogszabálysértő volt, hogy annak a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezéséhez kellett volna vezetnie. Az eljárt bíróságok tévedtek, tehát jogszabályt sértettek, amikor az eljárás minden aktusát jogszerűnek találták, és ezért a határozatot hatályában fenntartották.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogszerű elsőfokú ítéletet helybenhagyó másodfokú ítélet nem sértett olyan anyagi vagy eljárási szabályt, amely az ítélet hatálytalanítását eredményezhetné. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv.-nek a fegyelmi eljárásnak 1992. november 10-én történt megindításakor hatályos 35. §-a (2) bekezdésének e) pontja feljogosította a polgármestert a hivatal dolgozói kinevezésére, a munkáltatói jogkör gyakorlására. Ezen a jogszabályon alapult a polgármester 1992. november 24-én keltezett intézkedése, amelyben a (2) bekezdés a) pontja szerint a jegyző hatáskörébe utalta a fegyelmi és a kártérítési eljárás megindítását, valamint a fegyelmi büntetés kiszabásának jogát. Mindezekre tekintettel jogszerű volt a polgármester által megindított fegyelmi eljárás és a jegyzőnek a fegyelmi tanácsban való részvétele. Ez okból a jogerős ítélet nem helyezhető hatályon kívül.
A felperesnek a vizsgálat elhúzódása, valamint a fegyelmi tanács eljárásának időszakában előfordult határidő-problémák tekintetében a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását, amely szerint a törvényben megjelölt határidők az eljárás meggyorsítását célozzák, azok esetleges túllépése azonban önmagában nem vezethet a fegyelmi határozat hatálytalanításához.
Arra tekintettel, hogy a felperes az ítéleteknek a vétkességével kapcsolatos álláspontját nem sérelmezte és nem támadta a felülvizsgálati kérelmében, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az előzőekben kifejtettek alapján tartotta fenn hatályában.
A perköltség viselése a pervesztesség következménye. (Legf. Bír. Mfv. II.10.186/1996. sz.)