adozona.hu
BH 1997.9.431
BH 1997.9.431
A jövedékkel visszaélést bűncselekménynek minősítő törvényi rendelkezés (Btk. 311. §) 1996. augusztus 15. napján történt hatályon kívül helyezése folytán az e cselekmény miatt indult büntetőeljárás során a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a vád tárgyává tett magatartás más bűncselekmény - így pl. az adócsalás - törvényi tényállását nem meríti-e ki [Btk. 310. § (1) bek., 1996. évi LII. tv. 38. § (Btk. 311. §), 1993. évi LVIII. tv. 3. § (3) bek. i) pont, 16. § (1) bek., 45. § (1) bek., 67. § f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság az 1996. április 22. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre, a II. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 140 napi tétel pénzbüntetésre, míg a III. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tételt, az I. r. vádlott esetében 100 forintban, a II. r. vádlott esetében 50 forintban, a III. r. vádlott esetében pedig 200 forintban határozta meg.
A t...
BH 1997.9.431 A jövedékkel visszaélést bűncselekménynek minősítő törvényi rendelkezés (Btk. 311. §) 1996. augusztus 15. napján történt hatályon kívül helyezése folytán az e cselekmény miatt indult büntetőeljárás során a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a vád tárgyává tett magatartás más bűncselekmény - így pl. az adócsalás - törvényi tényállását nem meríti-e ki [Btk. 310. § (1) bek., 1996. évi LII. tv. 38. § (Btk. 311. §), 1993. évi LVIII. tv. 3. § (3) bek. i) pont, 16. § (1) bek., 45. § (1) bek., 67. § f) pont].
A városi bíróság az 1996. április 22. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre, a II. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 140 napi tétel pénzbüntetésre, míg a III. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tételt, az I. r. vádlott esetében 100 forintban, a II. r. vádlott esetében 50 forintban, a III. r. vádlott esetében pedig 200 forintban határozta meg.A tényállás szerint az I. r. vádlott tudomást szerzett arról, hogy a III. r. vádlottól olcsón lehet Ukrajnából származó gázolajat vásárolni, ezért 1995 májusában őt felkereste. A vádlottak ekkor megállapodtak abban, hogy az I. r. vádlott 40 forint/liter áron megvásárol 5000 liter gázolajat a III. r. vádlottól.
Az I. r. vádlott ismerősétől a gázolaj elszállításához elkérte a tartálykocsit. Az I. r. és a II. r. vádlott - aki a tartálykocsit vezette - 1995. május 21-én a dél körüli órákban indultak a gázolajért.
A II. r. vádlott a gázolajszállítás jogszerűségének igazolására magával vitt egy olyan szállítólevelet, melyből az volt megállapítható, hogy az 5000 liter gázolajat K.-ról szállította F.-re, de ott azt tőle nem vették át, ezért azt visszaszállítja K.-ra, illetve Sz.-re.
Az I. r. és a II. r. vádlott 1995. május 21. napján 22 óra körül érkeztek a III. r. vádlott házához. A II. r. vádlott a tartálykocsival a III. r. vádlott udvarára beállt, a hátsó udvaron levő garázsban tárolt hordókból a magával vitt szivattyúval a gázolajjal a tartálykocsit feltöltötték. Az I. r. vádlott az 5000 liter gázolaj ellenértékeként 200 000 forintot kifizetett a III. r. vádlottnak, majd indultak haza.
Az I. r. és a II. r. vádlottat a III. r. vádlott házától 5-600 méterre a rendőrjárőr igazoltatta, akik közölték, hogy a gázolajat a III. r. vádlottól vásárolták. Mivel a vádlottak a gázolaj eredetét hitelt érdemlően nem tudták igazolni, őket a rendőrkapitányságra előállították, majd a gázolajat a vámhivatal lefoglalta.
A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 3. §-a (3) bekezdésének i) pontja értelmében az eljárás során lefoglalt gázolaj jövedéki terméknek, ugyanezen törvény 16. §-ának (1) bekezdése és a 45. §-ának (1) bekezdése, továbbá a 67. §-ának f) pontja értelmében jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek minősül.
Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott a kőolajtermék forgalmazásához engedéllyel nem rendelkezett. A vádlottak cselekményével veszélyeztetett adó összege 207 725 forint.
Az ítélet ellen a III. r. vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést, amelyet a másodfokú tárgyaláson is fenntartottak.
A megyei főügyészség az ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítélete az I. r. és II. r. vádlottakkal szemben első fokon jogerőre emelkedett. A megyei bíróság a Be. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az ítéletet kizárólag a III. r. vádlott vonatkozásában bírálta felül az 1996. november 15. napján kelt ítéletével.
Ennek során megállapította, hogy az ítéleti tényállás megalapozott.
A megyei bíróság a felmentésre irányuló fellebbezést nem találta alaposnak.
Kétségtelen, hogy a büntető törvénykönyv egyes rendelkezéseit módosító 1996. évi LII. törvény 38. §-a 1996. augusztus 15. napjától kezdődően hatályon kívül helyezte a Btk.-nak a jövedékkel visszaélést bűncselekménnyé minősítő 311. §-át. Önmagában ez a hatályon kívül helyezés azonban nem vezet automatikusan felmentésre azokban az esetekben, amikor ilyen bűncselekmény elkövetése miatt került sor a vádlott elítélésére. Vizsgálni kell minden esetben, hogy a vádlott cselekménye nem alkalmas-e más bűncselekményi tényállás megállapítására, illetve figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a jövedékkel visszaélés cselekményénél is lényegében adóelvonásra került sor. Ilyen összefüggésben a jövedékkel visszaélés törvényi tényállása a Btk. 310. §-ában meghatározott adócsalás bűncselekményéhez képest speciális tényállás volt.
Figyelemmel e törvényhely hatályon kívül helyezésére, a bíróságnak vizsgálni kell, hogy a vádlott cselekménye alkalmas-e a Btk. 310. §-ában meghatározott adócsalás vagy esetleg más bűncselekmény megállapítására.
Az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen kifejtette, hogy a III. r. vádlott vallomásával szemben milyen indokok alapján fogadta el a vádlott-társak mindvégig következetesen előterjesztett vallomásait.
Kétségtelen, hogy a fellebbezéssel érintett III. r. vádlott lakásától néhány száz méterre került sor a rendőri intézkedésre, a gázolajat szállító I. és II. r. vádlottak már ekkor is a III. r. vádlottat jelölték meg olyan személyként, akitől az olajat vásárolták. Az kétségtelen, hogy az eljárás során sor került házkutatásra a III. r. vádlott ingatlanán, ennek megállapításai azonban nem teszik kétségessé a vádlott-társak előadását. A nyomozati iratoknál fellelhető, házkutatásról készült jegyzőkönyv szerint erre csupán 1995. szeptember 7. napján került sor, közel 3 és fél hónappal a cselekmény elkövetése után. Ugyanakkor a nyomozati iratok között rendelkezésre áll az a jegyzőkönyv, amelyet a bűncselekmény elkövetésének napján a vámhivatal készített, amikor a vádlott lakásán ellenőrzést tartottak. E jegyzőkönyv tartalmazza, hogy tárolóedényt nem találtak, a garázshelyiség azonban erősen szennyezett volt gázolajjal. A nagymértékű szennyeződést ott találták, ahol azt a vádlott-társak pontosan megjelölték. Ez a vallomásuk tartalmát nem gyengíti, hanem ellenkezőleg, messzemenően alátámasztja, tekintve, hogy a III. r. vádlott lakásán az ellenőrzés nem közvetlenül az I. és II. r. vádlottak közúti ellenőrzése után történt, így a III. r. vádlottnak lehetősége volt a tárolóedények más helyen történő elhelyezésére, ugyanakkor azonban a garázsban levő olajfoltokat nem tudta eltüntetni.
A megyei bíróság tehát azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat az eljárási szabályoknak megfelelően vizsgálta és értékelte, az ezek alapján megállapított tényállásból megalapozottan vont következtetést a III. r. vádlott bűnösségére.
A megyei bíróság a fent kifejtettek alapján a törvénymódosításra tekintettel sem találta alaposnak a felmentésre irányuló fellebbezést.
Közismert, hogy a gázolaj jövedéki terméknek minősül. A III. r. vádlott ennek értékesítésére általános, valamint a vám- és pénzügyőrségtől beszerzett engedéllyel nem rendelkezett.
Figyelemmel arra, hogy e tevékenység teljes mértékben illegális volt: a III. r. vádlott értékesítette a jövedék tárgyát képező gázolajat anélkül, hogy általános forgalmi adót és fogyasztási adót fizetett volna, adóalanyként azt be sem jelentette, így a magatartásával a Btk. 310. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adócsalás vétségét valósította meg, amelynek során a veszélyeztetett adó összege 207 725 forint volt.
A megyei bíróság az eltérő jogi minősítés mellett is megfelelőnek találta az elsőfokú bíróság által e vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napitételszámát és az egynapi tétel összegét is, annak enyhítésére nem látott lehetőséget. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. vádlott vonatkozásában a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta, míg egyéb rendelkezéseit e vádlott esetében helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Bf. 573/1996. sz.)