adozona.hu
BH 1997.8.420
BH 1997.8.420
Ha a felmondási tilalom a felmondás közlésének időpontjában fennáll, a tilalomba ütköző felmondást nem teszi érvényessé az a körülmény, hogy a munkáltató utóbb, egyoldalú nyilatkozattal a felmondási idő kezdetéül olyan időpontot jelöl meg, amikor a munkavállaló védettsége már nem áll fenn [1991. évi IV. tv. 23. § (3) bek., Mt. 91. §, 100. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperesek munkaviszonyát az 1993. július 19-én kelt és július 21-én közölt rendes felmondással azonos időpontban szüntette meg.
A felperesek az eredménytelen egyeztetés után keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. A módosított kereseti kérelmük a felmondás jogellenességének megállapítása mellett a munkaviszonyuk helyreállítására és az elmaradt járandóságaik megfizetésére irányult. Arra hivatkoztak, hogy az alperes az 1991. évi IV. törvény (Flt.) 23. §-ában előírt e...
BH 1997.8.420 Ha a felmondási tilalom a felmondás közlésének időpontjában fennáll, a tilalomba ütköző felmondást nem teszi érvényessé az a körülmény, hogy a munkáltató utóbb, egyoldalú nyilatkozattal a felmondási idő kezdetéül olyan időpontot jelöl meg, amikor a munkavállaló védettsége már nem áll fenn [1991. évi IV. tv. 23. § (3) bek., Mt. 91. §, 100. § (5) bek.].
Az alperes a felperesek munkaviszonyát az 1993. július 19-én kelt és július 21-én közölt rendes felmondással azonos időpontban szüntette meg.A felperesek az eredménytelen egyeztetés után keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. A módosított kereseti kérelmük a felmondás jogellenességének megállapítása mellett a munkaviszonyuk helyreállítására és az elmaradt járandóságaik megfizetésére irányult. Arra hivatkoztak, hogy az alperes az 1991. évi IV. törvény (Flt.) 23. §-ában előírt előzetes tájékoztatás nélkül mondta fel a munkaviszonyukat.
Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az Mt. 100. §-a (2) bekezdésének alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek munkaviszonyát megszüntető felmondásokat hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a munkaviszonyuk az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest - az ítélet rendelkező részében felperesenként meghatározott összegű - anyagiaknak elmaradt munkabér, végkielégítés és felmondási időre járó átlagkereset címén történő megfizetésére. A munkaügyi bíróság valamennyi felmondást jogellenesnek találta az Flt. 23. §-ában előírt tájékoztatás elmulasztása miatt, továbbá a IX. és a XII. rendű felperesek felmondása felmondási tilalomba [Mt. 90. § (1) bekezdés a) pont] is ütközött.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, a felperesek javára megítélt marasztalási összegeket módosította: a felperesek felemelt keresetének megfelelően az elmaradt munkabér iránti igényüket az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig számolta el, és a kétszeres végkielégítésen túl a felperesek javára a felmentési időre járó átlagkeresetet a marasztalási összeg megállapításánál nem vette figyelembe, mivel az alperestől a 30 nap felmondási időre járó átlagkeresetüket megkapták.
Az alperes felülvizsgálati kérelme - törvénysértésre hivatkozással - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítására irányult. Nem vitatta, hogy a felperesekkel közölt felmondása jogellenes volt, a marasztalási összegeket azonban támadta. Arra hivatkozott, hogy a szabálytalan felmondást követően a munkáltató jogosult akár a per folyamán is a szabálytalanságot korrigálni, szabályszerűen felmondani és ennek megfelelően elszámolni. Ebből okszerűen következik, hogy az eljárt bíróságoknak is e lehetőség figyelembevételével csak egy korrigált felmondási határidőig kellett volna a felperesek járandóságát megítélni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1991. évi IV. törvény 23. §-ának (3) bekezdése szerint a felmondást megelőző tájékoztatási kötelezettségre előírt 30 napos határidő eltelte előtt a felmondás nem közölhető. A törvény e rendelkezéséből következően e tájékoztatási kötelezettség elmulasztása a felmondás érvényességét érinti, tehát a felmondási tilalmakkal esik egy tekintet alá (Mt. 91. §). A felmondási tilalmak fennállása szempontjából pedig a felmondás közlésének - illetőleg ha a felmondási idő a felmondásban megjelöltek szerint később kezdődik, a felmondási idő kezdetének - az időpontja az irányadó. Ha a felmondási tilalom ebben az időpontban fennáll, a tilalomba ütköző felmondást nem teszi érvényessé az a körülmény, hogy a munkáltató utóbb, egyoldalú nyilatkozattal a felmondási idő kezdetéül olyan időpontot jelöl meg, amikor a munkavállaló védettsége már nem áll fenn. Az alperes tehát nem tehetett jogszerűen ilyen intézkedést, és a per adatai szerint nem is tett.
Az előbbiekből következően téves az a felülvizsgálati érvelés, amely abból indul ki, hogy a felmondási idő utólag történő módosítása a jogszabályba ütköző felmondást joghatályossá teszi. Ebből adódóan téves a felülvizsgálati kérelemnek a munkaviszony megszűnéséig megítélt elmaradt munkabérre vonatkozó támadása.
A jogerős ítélet az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése alapján a törvénynek megfelelően állapította meg, hogy a felperesek munkaviszonya a felmondásuk jogellenességét megállapító jogerős ítélet meghozatala napján szűnt meg, és elmaradt munkabérüket is ennek az időpontnak a figyelembevételével helytállóan ítélte meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a sikertelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a Pp. 78. §-a szerint a felperesek felülvizsgálati költségei, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében - a kérelmén lerótt 4000 forintot meghaladó - felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. I. 10 075/1996. sz.)