adozona.hu
BH 1997.2.103
BH 1997.2.103
Közalkalmazottal szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója - még akkor is, ha a fegyelmi eljárás megindítását a közalkalmazott maga kéri - csak olyan cselekmény vagy mulasztás tekintetében folytathatja le az eljárást, amellyel kapcsolatban nem teltek le a törvényben meghatározott jogvesztő határidők [1992. évi XXXIII. tv. 46. § (1)-(3) bek.,* 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes műszaki tanár munkakörben dolgozik az alperesnél. A munkáltatói jogkör gyakorlója - tanulók bejelentésére hivatkozva - 1994. november 24-én közölte vele, hogy meghatározott órán nem a tananyag feldolgozásával foglalkozott, illetve rendszeresen előfordul, hogy az óráin más témával foglalkozik. A felperes tagadta a terhére felhozottakat, és fegyelmi eljárás keretében kérte az ügy kivizsgálását.
Az alperes 1994. december 2-án megindította a fegyelmi eljárást, és vizsgálóbiztosul kije...
BH 1997.2.103 Közalkalmazottal szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója - még akkor is, ha a fegyelmi eljárás megindítását a közalkalmazott maga kéri - csak olyan cselekmény vagy mulasztás tekintetében folytathatja le az eljárást, amellyel kapcsolatban nem teltek le a törvényben meghatározott jogvesztő határidők [1992. évi XXXIII. tv. 46. § (1)-(3) bek.,* 51. § (1) bek.].
A felperes műszaki tanár munkakörben dolgozik az alperesnél. A munkáltatói jogkör gyakorlója - tanulók bejelentésére hivatkozva - 1994. november 24-én közölte vele, hogy meghatározott órán nem a tananyag feldolgozásával foglalkozott, illetve rendszeresen előfordul, hogy az óráin más témával foglalkozik. A felperes tagadta a terhére felhozottakat, és fegyelmi eljárás keretében kérte az ügy kivizsgálását.Az alperes 1994. december 2-án megindította a fegyelmi eljárást, és vizsgálóbiztosul kijelölte K. P. tagozatvezetőt, aki a meghallgatást 1994. december 19-ére tűzte ki. Az értesítésben a felperes terhére róttakat is részletezte, azt azonban a felperes csak december 19-én volt hajlandó átvenni. Ekkor kifogásolta az eljárás megindításának idejét, mert az szerinte nem felelt meg az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 46. §-ának (3) bekezdésében meghatározott szubjektív határidőnek.
A vizsgálóbiztos 1995. január 9-én elkészített jelentését követően a fegyelmi tanács 1995. január 17-én járt el, és határozatával az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel való meghosszabbítása fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest. A felperes terhére rótták, hogy esetenként a tanulók előtt lejáratta a pedagógus kollégái tevékenységét és mivoltukat, ismert politikusok tulajdonságairól, képességeiről tanítási órákon elítélendő módon állást foglalt, etikátlanul értékelt társadalmi és gazdasági jelenségeket a tanulók előtt, pl. a rendőrséget tehetetlennek minősítette, megpróbálta a bejelentést tevő tanulókat a bejelentésük visszavonására rábírni.
A felperes a keresetlevelében kérte a fegyelmi határozat hatálytalanítását. Arra hivatkozott, hogy nem vétkes. Egy alkalommal, 1994. szeptember 15-én valóban nem a tananyaggal foglalkozott, egyébként elvégezte a munkáját. Erre bizonyíték az osztálynapló, a tanmenet és a tanulók füzetei.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, a fegyelmi büntetés végrehajtását azonban 3 hónapra felfüggesztette. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes fegyelmi vétséget követett el azáltal, hogy több anyagismereti órán nem a tananyaggal foglalkozott, hanem az ország dolgaival, politikusok magatartásával és a gazdasági nehézségekkel. Nem értékelte a terhére, hogy megpróbálta a tanulókat a bejelentésük visszavonására rábírni, mert ez 1994. november 30-án történt, és nem képezte az eljárás tárgyát. Figyelemmel azonban arra, hogy a felperes korábban és folyamatosan szakmailag kiváló munkát végzett, a büntetés végrehajtását felfüggesztette.
Az alperes az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében kérte a fegyelmi büntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzését, mert a felperes terhére rótt cselekmények bebizonyosodtak, és a büntetés mértéktartó volt.
A felperes a fellebbezésében kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. Hangsúlyozta, hogy nem vétkes, nem követett el kötelezettségszegést. Az alperes tudott ugyan a diákok bejelentéséről, de csak november 24-e után és a felperes kérésére indította meg a fegyelmi eljárást. Álláspontja szerint ez a körülmény nem teszi lehetővé, hogy a korábbi teljes időszak minden történését megvizsgálják. A vizsgálóbiztos elfogult volt, a meghallgatása nélkül zárta le az ügyet, nem ismertette vele a korábbi és a január 6-án felvett anyagokat. A fegyelmi tanács nem folytatott le további bizonyítást, elfogadta a vizsgálat anyagát. A fegyelmi határozat konkrét ténymegállapítások nélkül csak felsorolta azokat az eseteket, amelyeket kötelezettségszegésnek tekintett.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, azt azonban a perköltség tekintetében megváltoztatta, és a felperest 4000 forint első- és másodfokú részperköltség megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság szerint a munkaügyi bíróság a tényállás alapján helytálló jogi következtetésekre jutott. Az alperes betartotta a Kjt. 46. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglaltakat, és az eljárást időben tette folyamatba, mert csak 1994. november 24-én jutott abba a helyzetbe, hogy bizonyosságot szerezzen a kötelezettségszegésről, illetve a felperes ekkor kérte a fegyelmi eljárás lefolytatását maga ellen. A cselekménnyel arányos volt a kiszabott büntetés, és kellően indokolt a végrehajtás felfüggesztése.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére irányult. Előadta, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása törvénysértő volt, mert olyan események vizsgálatára is kiterjedt, amelyekkel kapcsolatban nem kért maga ellen fegyelmi eljárást. Álláspontja szerint a vizsgálat csak arra terjedhetett volna ki, amire a kérelme irányult, az egyéb cselekmények tekintetében a fegyelmi jogkör gyakorlója az eljárás folyamatba tételével már elkésett. A vizsgálóbiztos elfogult volt a terhére, mert tudomása volt arról, hogy állítólag sértő kijelentést tett rá, de nem adta vissza a megbízását. Nem tartotta be a Kjt. 47. §-ában írtakat, ezeket a kifogásait a fellebbezésében már részletezte. A fegyelmi eljárás sommás volt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló, az ügy elbírálásánál irányadó 1992. évi XXXIII. tv. 46. §-ának (1) bekezdése szerint a szándékosan, illetve súlyos gondatlansággal elkövetett fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén az eljárás megindítása kötelező. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy kötelező a fegyelmi eljárás megindítása akkor is, ha azt a közalkalmazott maga ellen kéri. A (3) bekezdés a fegyelmi eljárás megindításának szubjektív és objektív határidejéről rendelkezik, amely szerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a vétség elkövetésétől számított egy év, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlójának a vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzéstől számított egy hónap eltelt. Ez azt jelenti, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója - még akkor is, ha a fegyelmi eljárás megindítását a közalkalmazott maga kéri - csak olyan cselekmény vagy mulasztás tekintetében folytathatja le az eljárást, amellyel kapcsolatban nem teltek el a Kjt. 46. §-ának (3) bekezdésében foglalt jogvesztő határidők.
A perben tisztázódott, hogy a felperesnek a tanórán tett kijelentéseiről - azok pontos megjelölése nem történt meg az eljárás során - a tanulók már 1994 szeptemberében bejelentést tettek, de az iratok között található írásbeli bejelentés is október 6-án kelt. Az alperes tehát, amikor 1994. november 24-én megbeszélésre hívta a felperest, már nem volt abban a helyzetben, hogy fegyelmi eljárást indítson a felperes ellen az állítólag 1994. szeptember 15-én tartott tanórán történtek miatt.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a folyamatba tett fegyelmi vizsgálat, illetve a fegyelmi tanács jegyzőkönyve nem tárt fel többet és pontosabban, mint amit november 24-én a felperes elé tártak. A fegyelmi határozat olyan mulasztásokat sorol fel, amelyből megállapíthatatlan, hogy a felperes mit, mikor és hány alkalommal követett el. A fegyelmi határozat nem jelöl meg egyes - azok elkövetésének időpontjára is vonatkozó - cselekményeket, hanem következtetéseket és általánosításokat tartalmaz. Pl. "esetenként... pedagógusi mivoltukat lejáratta"; "elítélendő módon állást foglalt...", "tanulók problémafelvetése jogos volt...." stb.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a fegyelmi eljárás megindítása szubjektív határidejének be nem tartása és a fegyelmi vétségek elbírálásra alkalmatlansága miatt a felperes fegyelmi vétkességét nem lehet megállapítani. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor nem vették figyelembe a Kjt. 46. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt szabályokat, továbbá nem észlelték, hogy a határozat indokolása nem felel meg a Kjt. 51. §-ának (1) bekezdése tartalmának. A jogszabály ugyanis megkívánja, hogy a fegyelmi felelősség tárgyában hozott döntést konkrétan indokolt írásbeli határozatba foglalják. A jelen perben a fegyelmi határozat "indokolása" nem felel meg a követelményeknek, mert nem konkrét, nem pontos, nem állapítható meg, hogy a felperes mikor, milyen formában szegte meg a munkaköri kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét, megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot. A perköltség viselése a pervesztesség következménye. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.275/1996. sz.)
*Az 1996. évi XXVIII. törvény 15. § - az adott ügy elbírálása szempontjából - a megjelölt törvény 46. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal azonos rendelkezést tartalmaz.