adozona.hu
BH 1997.2.80
BH 1997.2.80
I. Az árvajáradékra és a családi pótlékra az a személy jogosult, aki a háztartásában a gyereket neveli [1975. évi II. tv. 70. § (1) bek., 1990. évi XXV. tv. 1. §]. II. A 16. életévét betöltött gyermek kérheti a gyámhatóságtól a szülői ház elhagyásának engedélyezését. [Csjt. 77. § (2) bek., 12/1987. (VI. 29.) MM r. 33. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel megindított, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az I. r. felperes - módosított keresetében - az alperes által felvett 32 500 forint árvajáradék és 17 200 forint családi pótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A fenti juttatásokra jogosult gyermek a nagykorúságának elérése után II. r. felperesként perbe lépett, és az I. r. felperessel egyező követelést támasztott az alperessel szemben. Az alperes az ellenk...
BH 1997.2.80 I. Az árvajáradékra és a családi pótlékra az a személy jogosult, aki a háztartásában a gyereket neveli [1975. évi II. tv. 70. § (1) bek., 1990. évi XXV. tv. 1. §].
II. A 16. életévét betöltött gyermek kérheti a gyámhatóságtól a szülői ház elhagyásának engedélyezését. [Csjt. 77. § (2) bek., 12/1987. (VI. 29.) MM r. 33. § (1) bek.].
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel megindított, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az I. r. felperes - módosított keresetében - az alperes által felvett 32 500 forint árvajáradék és 17 200 forint családi pótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A fenti juttatásokra jogosult gyermek a nagykorúságának elérése után II. r. felperesként perbe lépett, és az I. r. felperessel egyező követelést támasztott az alperessel szemben. Az alperes az ellenkérelmében védekezését arra alapította, hogy gyermekét az I. r. felperes jogellenesen tartotta magánál.Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. felperesnek 49 720 forintot és ennek 1990. augusztus 1. napjától járó évi 20%-os kamatát. Indokolásában megállapította, hogy az I. r. felperes a gyermeket nem jogellenesen tartotta magánál, tehát a fenti összeget az alperes a gyermeket ténylegesen gondozó I. r. felperes helyett vette fel, annak kifizetésével 1990. augusztus 1. napjától késedelembe esett, így a megtérítésre a Ptk. 301. §-a alapján járó kamatokkal együtt köteles.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján hagyta helyben. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Arra hivatkozott, hogy az I. r. felperes a jogerős államigazgatási határozatok rendelkezéseivel szemben jogellenesen járt el, amikor a gyermeket magánál tartotta, egyébként pedig a követelés elévült, mert a tartásdíj csak 6 hónapra visszamenőleg követelhető.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A jogerős ítélet nem törvénysértő.
Az alperes és az 1988. június 12-én súlyos betegségben elhunyt felesége házasságából 1973. augusztus 12-én Gábor, 1982. április 27-én pedig Viktória nevű gyermekeik születtek. Az anya halála előtti szükséghelyzetben a két gyermek ellátását az anyai nagyanya, az I. r. felperes vállalta. 1988. július 7-én Viktória az alpereshez került, Gábor azonban a nagyszülőknél maradt. 1988. július 20-án az alperes a gyermek kiadása iránt pert indított a jelen per I. r. felperese ellen, de ez a per megszűnt, mert Gábor időközben az alperes gondozásába került vissza. 1988. november elején Gábor az apa hozzájárulásával visszatért a nagyszülőkhöz, személyes ingóságait az alperes önként adta át az I. r. felperesnek, egyben biztosította a gyermeket, hogy kívánsága szerint hozzá bármikor visszatérhet (4. sorsz. jkv. 2. old.). Ezt követően a 15. életévét betöltött fiúgyermek folyamatosan az I. r. felperes gondozásában nevelkedett. Az alperes tartásdíjat önként nem fizetett. Az 1988 novemberétől 1989 decemberéig járó árva járadékot, valamint az 1988 szeptemberétől 1989 júniusáig, majd november és december hónapokra kifizetett családi pótlékot az alperes vette fel, azt az I. r. felperesnek nem adta át, hanem - saját előadása szerint - leánya eltartására fordította.
A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy az alperes mint törvényes képviselő által felvett árvajáradék jogosultja az 1975. évi II. tv. 70. §-ának (1) bekezdése értelmében maga a gyermek. Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig az árvajáradékkal az a személy jogosult rendelkezni, aki a gyermek szükségleteinek fedezéséről ténylegesen gondoskodik (P. törv. II. 20.231/1974., BH 1975/1. 26. sz., PJD VI. 449.). A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény 1. §-a értelmében a gyermeknevelés költségeihez való állami hozzájárulásra: a családi pótlékra ugyancsak az a személy jogosult, aki a háztartásában a gyermeket neveli.
Alaptalan az alperesnek az a hivatkozása, hogy az I. r. felperes a II. r. felperest jogellenesen tartotta magánál. A gyermek az alperes hozzájárulásával került a nagyszülőkhöz, azzal, hogy kívánsága szerint térjen vissza hozzá. A helyzet jogi rendezése érdekében az I. r. felperes által kezdeményezett államigazgatási eljárásban a nagyszülőnél való ideiglenes elhelyezést mellőző másodfokú határozat meghozatalakor a gyermek a 16. életévét betöltötte, így a Csjt. 77. §-ának (2) bekezdése szerint kérhette a gyámhatóságtól a szülői ház elhagyásának engedélyezését. Az alpereshez való visszatérésre a 12/1987. (VI. 29.) MM rendelet 33. §-ának (1) bekezdése szerint a kérelem elutasítása esetén lett volna köteles, a kerületi gyámhatóság azonban a kérelemnek 1990. június 20-án helyt adott. Ezt a határozatot a másodfokú gyámhatóság 1990. november 22-én helybenhagyta. Megjegyzendő, hogy a Népjóléti Minisztérium által a per megindítása után hozott megsemmisítő határozat sem tartalmazott olyan döntést, amely szerint a gyermek az alpereshez térjen vissza.
Alaptalan az alperesnek a követelés "elévülésére" történt hivatkozása is, mert az árvajáradék és a családi pótlék átadására nem a gyermektartásdíjra vonatkozó szabályok szerint lett volna köteles. Azzal ugyanis, hogy az I. r. felperes rendelkezése alá tartozó juttatásokat ő használta fel, jogalap nélkül gazdagodott, tehát a megtérítés iránti igény érvényesítésével az I. r. felperes az általános elévülési határidőn belül nem késett el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségek viselésére az alperes a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.482/1993. sz.)