adozona.hu
BH 1996.12.649
BH 1996.12.649
I. A kiválni szándékozó szövetkezeti tag mindaddig a szövetkezet tagja marad, amíg a szövetkezetben üzletrésze van, kivéve, ha ettől eltérő nyilatkozatot tesz [Át. 45. § (2) bek.]. II. A cégbíróságnak nincs hatásköre a szövetkezeti vagyonmegosztás sikertelensége miatt kitűzött árveréssel kapcsolatos kifogás elbírálására [1992. évi II. tv. (Át.) 35. § (2) bek., 40. § (1) bek. c) pont, 41. § (1) bek., 47. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. 18/A. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A szövetkezet az 1992. július 20-án megtartott közgyűlésén a kiválók vagyonmegosztási ügyében döntött, majd ugyanezen a napon megtartott külön közgyűlésen elfogadta új alapszabályát, és megválasztotta tisztségviselőit. A szövetkezet 1992. augusztus 19-én nyújtotta be változásbejegyzési kérelmét, mely kérelemnek a megyei bíróság mint cégbíróság 1994. április 27-én kelt 14. sorszámú végzésében helyt adott. Ezt a végzést a bíróság 1994. május 16-i időponttal jogerőssé nyilvánította.
Zs. Z. - mi...
BH 1996.12.649 I. A kiválni szándékozó szövetkezeti tag mindaddig a szövetkezet tagja marad, amíg a szövetkezetben üzletrésze van, kivéve, ha ettől eltérő nyilatkozatot tesz [Át. 45. § (2) bek.].
II. A cégbíróságnak nincs hatásköre a szövetkezeti vagyonmegosztás sikertelensége miatt kitűzött árveréssel kapcsolatos kifogás elbírálására [1992. évi II. tv. (Át.) 35. § (2) bek., 40. § (1) bek. c) pont, 41. § (1) bek., 47. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. 18/A. § (2) bek.].
A szövetkezet az 1992. július 20-án megtartott közgyűlésén a kiválók vagyonmegosztási ügyében döntött, majd ugyanezen a napon megtartott külön közgyűlésen elfogadta új alapszabályát, és megválasztotta tisztségviselőit. A szövetkezet 1992. augusztus 19-én nyújtotta be változásbejegyzési kérelmét, mely kérelemnek a megyei bíróság mint cégbíróság 1994. április 27-én kelt 14. sorszámú végzésében helyt adott. Ezt a végzést a bíróság 1994. május 16-i időponttal jogerőssé nyilvánította.Zs. Z. - mint egyénileg kiváló tag - 1992. augusztus 18-án nyújtotta be törvényességi felügyeleti kérelmét az elsőfokú bírósághoz. Kérelmében előadta, hogy az 1992. július 20-i ún. vagyonmegosztó közgyűlésen ő is ellenszavazattal élt valamennyi egyénileg kiváló tag, illetve kiváló csoport vagyonmegosztásával kapcsolatos közgyűlési határozatra vonatkozóan. Így álláspontja szerint egy esetben sem zárult le közgyűlési határozattal a vagyonmegosztási eljárás. Sérelmezte, hogy a szövetkezet - a határozathozatalok eredményét ettől eltérően értékelve - nem a határozatokban megjelölt vagyontárgyak teljes körét, hanem csak azok egy részét bocsátotta árverésre (ún. "alibi árveréseket" tartott). Mivel a vagyonmegosztás sikertelen volt, a szövetkezet jogszabályellenesen döntött az új alapszabály megalkotásáról és az új tisztségviselők megválasztásáról is. Sérelmezte azt is, hogy a szövetkezet 1992. július 20-ával megszűntnek tekintette valamennyi kiválási szándéknyilatkozatot tett tag tagsági jogviszonyát. Erre tekintettel kérte, hogy az elsőfokú bíróság semmisítse meg az 1992. július 20-át követően meghozott valamennyi közgyűlési határozatot, illetve az 1992. július 20-án meghozott, az új alapszabály megállapítására és az új tisztségviselők megválasztására vonatkozó határozatokat is.
A szövetkezet a törvényességi felügyeleti kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy a kiválás nem minősül szervezeti változásnak a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (Át.) 28. §-ának (1) bekezdése szerint, és mivel jelen esetben a kiválás során kivinni szándékozott vagyonrészek összértéke nem érte el a szövetkezet vagyonának 10%-át, a kiváló tagok vagyonmegosztása ügyében nem az Át. 40. §-ának (1) bekezdésében írtak alapján, hanem az Át. 37. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint kellett közgyűlési határozatot hozni. Az érvényes határozat meghozatalához az egyszerű szótöbbség elegendő volt, mert a szövetkezetnek az Át. 48. §-ának (1) bekezdésének rendelkezése alapján a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) 22. §-ának (2) bekezdése szerint kellett eljárnia. Az így megtörtént vagyonmegosztással egyet nem értő - a határozathozatalok során valóban nemmel szavazó - kérelmező választhatott a bírói út igénybevétele, illetve az árveréssel történő vagyonmegosztás között. "Ez az eljárás azonban már nem cégbírósági hatáskör, hanem az általános hatáskörű bíróságok elé tartozik" a szövetkezet álláspontja szerint. A szövetkezet sem tevőlegesen, sem mulasztással nem követett el jogsértést, szabályosan tűzött ki árverést és ugyanakkor az Át.-ben írt valamennyi feladatot elvégezte.
Az elsőfokú bíróság 5. sorszámú végzésével a törvényességi felügyeleti eljárást megszüntette. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az Át. 35. §-ának (1) bekezdése szerint az eredménytelen közgyűlés napjától számított 30 napon belül a kiváló tag a bíróságtól kérheti a vagyonmegosztást, ha a kivinni szándékozott vagyonrészek összértéke nem éri el a szövetkezet vagyonának 10%-át. Mivel jelen esetben a 18 kiválni szándékozó tag vagyonrészének összértéke a szövetkezet vagyonának 8,6%-a volt, a kérelmező - árverés helyett - a vagyonmegosztást a rendes bíróságtól is kérhette volna, az ügyben tehát más bírósági eljárásnak volt helye. A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18/A. §-ának (2) bekezdése szerint viszont ilyen ügyekre nem terjed ki a a cégbíróság törvényességi felügyelete. Erre tekintettel utasította el az elsőfokú bíróság a törvényességi felügyeleti kérelmet.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg az elsőfokú bíróság 5. sorszámú végzését, a szövetkezetet a jogszabályoknak megfelelő vagyonmegosztási eljárás lefolytatására kötelezze, és a szövetkezet változásbejegyzési kérelmét utasítsa el. Korábbi álláspontját megismételve hangsúlyozta, hogy az Át. 35. §-ának (2) bekezdésében írt bírói út igénybevétele nem kötelező, az csupán választási lehetőség a kiváló tag számára. Jelen esetben a kiválók közül senki nem vette igénybe a vagyonmegosztás érdekében a bírói utat, ezért tévesen döntött az eljárás megszüntetéséről az elsőfokú bíróság a Ctvr. 18/A. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással. Előadta, hogy a szövetkezet 1992. szeptember 24-én, majd 1992. december 8-án tartott ugyan árveréseket, de eljárása nem felelt meg az Át. 41. §-a (1) bekezdésében írtaknak. Figyelmen kívül hagyta a szövetkezet, hogy a közgyűlés egyik kiváló tag ügyében sem döntött érvényesen a vagyonmegosztásról, ezért nemcsak a vagyontárgyak egy szűk körét, hanem valamennyi - a vagyonmegosztásról rendelkező határozatban felsorolt - vagyontárgyat árverésre kellett volna bocsátania.
A szövetkezet az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a kérelmező nem fordult bírósághoz a vagyonmegosztás érdekében, ugyanakkor az árverésen - bár jelen volt - ajánlatot egy esetben sem tett, árverési kifogását pedig a bíróság időközben elutasította.
A fellebbezés részben alapos.
Az Át. 29. §-ának első mondata a kiválás bejelentését szervezeti változás kezdeményezésének tekinti. Jelen esetben a vagyonmegosztási eljárást a szövetkezetnek az Át. 39. §-a alapján kellett előkészítenie, majd az Át. 40. §-ában írtak szerint - lényegében az Át. 40. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján - kellett megkísérelnie a közgyűlési határozattal történő vagyonmegosztást. Nem érvényesülhet azonban a határozathozatal során az Szvt. 22. §-ának (2) bekezdése, mert az Át. 48. §-a (1) bekezdésének második mondata csak az Szvt. 22. §-ának (1) bekezdésében írt, a közgyűlés határozatképességére vonatkozó rendelkezés alkalmazását írja elő.
Jelen esetben az 1992. július 20-án megtartott ún. vagyonmegosztó közgyűlés jegyzőkönyve nem tartalmazta azt, hogy az egyes kiválók vagyonmegosztásával kapcsolatos határozat meghozatala során a többi egyénileg kiváló tag, illetve kiváló tagi csoport milyen jognyilatkozatot tett, csupán az állapítható meg a jegyzőkönyvből, hogy az egyes határozatok hozatala során a közgyűlés, illetve az a kiváló tag, akire a határozat vonatkozik, miképpen szavazott. (A jegyzőkönyvből kitűnően a közgyűlés minden esetben nagy szótöbbséggel, de legalább egy ellenszavazattal járult hozzá a vagyontárgyak kiadásához.) A felek egyező előadása szerint a kérelmező - mint az egyik kiváló tag - minden alkalommal ellenszavazattal élt, ígyaz Át. 40. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írtak alapján azt kellett volna megállapítani, hogy minden kiváló tag esetében sikertelen volt a közgyűlési határozattal megkísérelt vagyonmegosztás. Egyező volt a felek előadása a vonatkozásában is, hogy jelen esetben a kivinni szándékozott vagyonrészek összértéke nem érte el a szövetkezet vagyonának 10%-át, a kérelmező ennek ellenére nem vette igénybe a bírói utat az Át. 35. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint, a szövetkezet pedig kitűzte az árveréseket.
A szövetkezet megkísérelte a közgyűlési határozattal történő vagyonmegosztást, a vagyonmegosztás tekintetében meghozta azt a közgyűlési döntést, melyet az Át. számára kötelezően előírt. Más kérdés, hogy ezzel a döntéssel a vagyonmegosztás nem fejeződött be, és az Át. 41. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint árverés kitűzése vált szükségessé. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban az Át. 48. §-a (2) bekezdésének értelmében ezen közgyűlési döntés után - függetlenül, annak sikertelenségétől - a szövetkezet jogosult az új alapszabály megalkotásáról és az új tisztségviselők megválasztásáról határozni. Nincs ugyanis olyan tételes jogszabályi rendelkezés, mely előírná, hogy csak a vagyonmegosztás ügyében megszületett jogerős bírósági döntés, illetőleg az árverések befejezése után kerülhetne csak sor az új alapszabály megalkotására és az új tisztségviselők megválasztására.
Ugyanakkor tény, hogy a kiválni szándékozó tag mindaddig a szövetkezet tagjának minősül, amíg a szövetkezetben üzletrésze van, kivéve, ha ettől eltérően nyilatkozik [Át. 45. §-ának (2) bekezdése]. E rendelkezés folytán a vagyonkiadás előtt a kiválási szándékot bejelentő tagot a szövetkezet tagjának kell tekinteni, a közgyűlésekre meg kell hívni, és biztosítani kell szavazati jogának gyakorlását. A rendelkezésre álló adatok szerint a vagyonmegosztás ügyében született közgyűlési határozatok meghozatala után a közgyűlés levezető elnöke "elbúcsúzott" a kiválási szándékot bejelentő tagoktól, és az ugyanazon a napon megtartott külön közgyűlés jelenléti íve szerint a kérelmezőt már nem tekintette a szövetkezet tagjának. A szövetkezet ezen eljárásával jogszabálysértést követett el.
Az elsőfokú bíróság a törvényességi felügyeleti kérelem elbírálásakor nem észlelte, hogy a megyei bíróságon mint cégbíróságon egyidejűleg folyamatban van a szövetkezet változásbejegyzési kérelmének elbírálása, nem észlelte a törvényességi felügyeleti eljárás és a változásbejegyzési eljárás tárgyának azonosságát. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a jelen ügyet a változásbejegyzési eljáráshoz egyesíti, lehetőséget teremtve a két ügy egy eljárás keretén belüli, egységes határozattal történő elbírálására.
Tényként állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság mint cégbíróság végzésével helyt adott a szövetkezet változásbejegyzési kérelmének, és ezen határozatával kifejezte azon álláspontját, hogy a szövetkezet az Át.-ben előírt feladatok végrehajtása során a jogszabályoknak megfelelően járt el. Végzése - fellebbezés hiányában - 1994. május 16-án jogerőre emelkedett.
Az Át. 47. §-ának (1) bekezdése az árverési kifogás benyújtásának jogát biztosítja az árverésen részt vevő árverezők, továbbá az árverezésből kizárt személyek számára is. Az árverési kifogás elbírálására a cégbíróságnak nincs hatásköre, így nem jogosult az árverés eredményét megsemmisíteni, és nem jogosult dönteni az árverés megismétléséről sem. Nem jogosult ezért a cégbíróság sem a változásbejegyzési eljárás, sem a kérelem alapján indult törvényességi felügyeleti eljárás során vizsgálni azt, hogy a szövetkezet az árverésre bocsátott vagyontárgyak körét az Át. 41. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint határozta-e meg, csupán azt vizsgálhatja, hogy nem mulasztotta-e el a szövetkezet a vagyonmegosztással kapcsolatos közgyűlési döntés meghozatalát, illetve hogy a sikertelen vagyonmegosztás után nem mulasztotta-e el az árverés kitűzését. Mindezek alapján megalapozatlannak találta a Legfelsőbb Bíróság a kérelmező azon fellebbezési kérelmét, melyben a szövetkezetet újabb vagyonmegosztási eljárás lefolytatására kérte kötelezni.
Ugyanakkor meg kellett állapítani, hogy jogszabálysértést követett el a szövetkezet akkor, amikor - az Át. 45. §-ának (2) bekezdésében írtak figyelmen kívül hagyásával - nem tekintette a kérelmező tagsági jogviszonyát fennállónak az alapszabály megállapításáról és az új tisztségviselők megválasztásáról határozó közgyűlésen. Figyelemmel volt azonban arra, hogy míg az ún. vagyonmegosztó közgyűlésen 112 tag, az ugyanazon a napon megtartott későbbi közgyűlésen - melyen a szövetkezet az új alapszabály és az új tisztségviselők megválasztása ügyében döntött - 155 tag jelent meg. A kérelmező sem vitatta a korábbi közgyűlés határozatképességét, ezért ezen utóbbi közgyűlés határozatképessége sem kérdőjelezhető meg. A szövetkezet az alapszabályt egyhangúlag fogadta el, a tisztségviselők megválasztásáról pedig nagy szótöbbséggel döntött.
Mindezekre figyelemmel - a jogszabálysértés súlyát és az eset összes körülményét értékelve - döntött a Legfelsőbb Bíróság törvényességi felügyeleti intézkedésként a Ctvr. 20. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazásáról, ily módon részben megváltoztatva az elsőfokú bíróság végzését. A Legfelsőbb Bíróság döntése a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően a Pp. 259. §-a és Pp. 253. §-ának (2) bekezdésén alapult. (Legf. Bír. Cgf. II. 31.672/1994. sz.)