adozona.hu
BH 1996.10.556
BH 1996.10.556
A munkanélküli-járadék visszakövetelhető, ha jogalap hiányában történt a kifizetés; az ellátást felvevő jó- vagy rosszhiszeműsége nem értékelhető [1991. évi IV. tv. 27. § (2) bek., 37. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perben nem vitás tényállás szerint a felperes 1991. április 12-én nyújtott be munkanélküli-járadék iránti kérelmet a megyei munkaügyi központ kirendeltségére. Itt a felperes jogosultságát 540 napban állapították meg, és a járadék folyósítását megkezdték. Időközben a felperes M.-ről D.-re költözött, ezért 110 napi járadékfolyósítás után iratait az illetékes munkaügyi kirendeltségre megküldték, ahol nyilvántartásba vételét követően a járadékot részére továbbfolyósították úgy, hogy a korábbi 1...
BH 1996.10.556 A munkanélküli-járadék visszakövetelhető, ha jogalap hiányában történt a kifizetés; az ellátást felvevő jó- vagy rosszhiszeműsége nem értékelhető [1991. évi IV. tv. 27. § (2) bek., 37. § (1) bek.].
A perben nem vitás tényállás szerint a felperes 1991. április 12-én nyújtott be munkanélküli-járadék iránti kérelmet a megyei munkaügyi központ kirendeltségére. Itt a felperes jogosultságát 540 napban állapították meg, és a járadék folyósítását megkezdték. Időközben a felperes M.-ről D.-re költözött, ezért 110 napi járadékfolyósítás után iratait az illetékes munkaügyi kirendeltségre megküldték, ahol nyilvántartásba vételét követően a járadékot részére továbbfolyósították úgy, hogy a korábbi 110 nap járadékfolyósítás figyelmen kívül maradt. A kirendeltség - észlelve a járadék jogosultsági időn túli folyósítását - 1993. január 26-án kelt határozatával a járadékfolyósítást megszüntette, majd ugyanezen a napon kelt határozatával a felperest a jogalap nélkül felvett 19 237 Ft járadék részletekben történő visszafizetésére kötelezte.A felperes keresetét, amely a határozat megváltoztatására és méltányosságból a túlfolyósított összeg elengedésére irányult, az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta. Megállapította, hogy a felperes részére 104 napon keresztül tévesen folyósítottak munkanélküli-járadékot, melyből csak 90 napra járó összeg megfizetésére kötelezte az alperes a felperest megalapozott és törvényes határozattal.
A felperes fellebbezését követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, valamint az alperes határozatát megváltoztatta, és mentesítette a felperest a 19 237 Ft munkanélküli-járadék visszafizetése alól azzal az indokkal, hogy bár az alperes a visszafizetésre kötelező határozatában a számítógép hibájára hivatkozva állapította meg a túlfizetést, önmagában azonban a számítógép nem tehető felelőssé a túlfizetés miatt, hiszen a számítógép az alperesnek olyan munkaeszköze, mely az általa szolgáltatott adatokkal dolgozik, így a számítógép hibája az alperes hibájának minősül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azzal, hogy az alperes 1993. január 26-án kelt határozatában a folyósítás záró időpontját maga határozta meg 1993. január 15-ében, megteremtette a járadék január 15-ig tartó felvételének jogszerűségét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 37. §-ának (1) bekezdését, továbbá tévesen értelmezi az alperes előzményi keresettel nem támadott határozatát, amely nem a jogosultság, hanem a folyósítás megszüntetéséről rendelkezik.
A felperes a felülvizsgálati tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben nem vitás tényállás szerint a felperes 104 napra jogalap nélkül vett fel munkanélküli-járadékot. Téves a másodfokú bíróság - keresettel egyébként nem támadott - 1996. január 26. napján kelt közigazgatási határozatának értelmezése, mely szerint azzal, hogy az alperes 1993. január 15. napjával szüntette meg a munkanélküli-járadék folyósítását, a felperes járadékra való jogosultságát ezen időponttal bezárólag legalizálta. Az a körülmény, hogy a kirendeltség a járadék folyósítását nem a jogosultsági idő leteltével, hanem az utolsó kifizetés időpontjával szüntette meg, nem tette jogszerűvé az időn túli folyósítást, hiszen a kirendeltség a határozatában nem a jogosultság megszüntetéséről, hanem a folyósítás megszüntetéséről rendelkezett. A megszüntetés - mint köztudott - a jövőre nézve szünteti meg az ellátás folyósítását, önmagában ez a határozat csak azt jelenti, hogy ezen időponttól kezdődően a felperes részére járadékfolyósítás többé nem fog történni, nem dönti el azonban azt, hogy az ezen időpontig folyósított járadék felvétele egyúttal jogszerű volt-e. Azt a körülményt ugyanis, hogy a felperes számára milyen időtartamra jár a munkanélküli-járadék, az Flt. 27. §-ának (2) bekezdése alapján kellett eldönteni. Ez az időpont 540 nap volt, ehelyett a felperes részére ténylegesen ennél 104 nappal több időre történt járadékfizetés. Nem a teljes időtartam, hanem 90 nap visszafizetésére kötelezte az alperes a felperest.
A rendkívüli perorvoslatot az alperes az Flt. 37. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással nyújtotta be, megalapozottan. Az Flt. 37. §-ának (1) bekezdése szerint az, aki az ellátást jogalap nélkül veszi fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 90 napon belül írásban kötelezték. Az Flt. nem tesz különbséget a visszafizetésre kötelezés tekintetében abból a szempontból, hogy az ellátást felvevő jó- vagy rosszhiszemű volt, vagy hogy az ellátás folyósítására a folyósító szerv adminisztrációs vagy egyéb tévedése okából került-e sor. A törvény idézett rendelkezéseinek, valamint a megállapított tényállásnak az egybevetéséből következik, hogy az alperes a 90 napos határidő alatt bármilyen indokra, akár saját tévedésére alapozottan is visszafizetésre kötelező határozatot hozhatott. Az a körülmény, hogy az alperes mulasztása vagy tévedése folytán a felperest esetleg kár érte, mert egyéb - ellátatlansága esetére ténylegesen járó - juttatástól esett ezért el, ebben a perben vizsgálatra nem kerülhet, mert e per tárgya az alperes közigazgatási határozatának felülvizsgálata.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. I. 27.143/1995. sz.)