adozona.hu
BH 1996.8.453
BH 1996.8.453
I. A munkaügyi jogvitában nem vizsgálható, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló (közalkalmazott) jogviszonyát szüntette meg, és miért nem az azonos munkakörű másik alkalmazottat mentette fel [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bek. b) és c) pont, (3) bek. MK 95. sz.]. II. A közalkalmazott felmentési ideje szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott munkaviszony időtartamát kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. június 1-jétől állt az alperes alkalmazásában pszichológus munkakörben.
Az alperes az 1993. október 5-én kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján 1993. december 20-i hatállyal létszámcsökkentésre hivatkozva felmentéssel megszüntette. A felmentési idejét két hónapban állapította meg, amelynek teljes tartamára mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően ke...
BH 1996.8.453 I. A munkaügyi jogvitában nem vizsgálható, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló (közalkalmazott) jogviszonyát szüntette meg, és miért nem az azonos munkakörű másik alkalmazottat mentette fel [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bek. b) és c) pont, (3) bek. MK 95. sz.].
II. A közalkalmazott felmentési ideje szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott munkaviszony időtartamát kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 87. § (1)-(3) bek., 37. § (2) bek., 64. § (2) bek.].
III. A választott szakszervezeti tisztséget betöltő közalkalmazott felmentéséhez a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 11. §, 1992. évi XXII. törvény 28. §].
A felperes 1989. június 1-jétől állt az alperes alkalmazásában pszichológus munkakörben.Az alperes az 1993. október 5-én kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján 1993. december 20-i hatállyal létszámcsökkentésre hivatkozva felmentéssel megszüntette. A felmentési idejét két hónapban állapította meg, amelynek teljes tartamára mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően keresetlevelet terjesztett elő. Vitatta a felmentés indokolásának valóságát, és sérelmezte, hogy az alperes nem ajánlott fel másik megfelelő munkakört a részére. Továbbá a felmentési idejének téves megállapítására és a végkielégítés jogellenes mellőzésére hivatkozott. A per során az előzetes szakszervezeti egyetértés hiányát is sérelmezte. Módosított kereseti kérelme elsődlegesen a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítására, másodlagosan további két hónap felmentési idő megállapítására, valamint az erre járó illetmény, továbbá végkielégítés és elmaradt illetmény megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. A bíróság megállapította a létszámcsökkentés mint felmentési indok valóságát, továbbá más megfelelő, a felperesnek felajánlható munkakör hiányát az alperesnél. A munkástanácsoknál fennálló rendes tagsága alapján a felperes az előzetes egyetértési jog gyakorlását - a bíróság álláspontja szerint - alaptalanul igényelte. A Kjt. 87. §-a alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonya időtartama figyelembevételével a felmentési időre vonatkozó, a rokkantsági nyugdíjjogosultságára tekintettel a végkielégítésre vonatkozó kereseti kérelmét is megalapozatlannak találta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság is egyértelműen bizonyítottnak találta, hogy az alperesnél létszámleépítés volt, amelyre a munkáltatót a megyei önkormányzat utasította, és az alperesnél az egyetlen betöltetlen területi utógondozói munkakör a felperes számára - az egészségi állapotára figyelemmel - nem volt megfelelő. A megyei bíróság megállapította, hogy a felperes a másodfokú eljárás során sem bizonyította a munkástanácsoknál választott tisztség betöltését. A felperes nyugdíjjogosultságára tekintettel a végkielégítés, valamint a felmentési idő szempontjából figyelembe vehető tíz évnél rövidebb közalkalmazott jogviszony alapján a további felmentési idő iránt előterjesztett kereset elutasítását jogszerűnek ítélte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjába és (3) bekezdésébe, az Mt. 28. §-ába a Kjt. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjába, valamint a Kjt. 37. §-ának (2) bekezdésébe ütköző törvénysértés miatt támadta a jogerős ítéletet. Álláspontja szerint a felmentés indoka nem volt valós, mert a megyei közgyűlés rendelete nem felelt meg a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételnek, továbbá az alperesnél a pszichológusi állás nem szűnt meg, és az alperes a tanulmányi szerződése alapján is köteles lett volna a foglalkoztatását fenntartani. Vitatta, hogy a másik pszichológus az alperesnél magasabb szakmai képesítéssel rendelkezett nála. Jogszabálysértőnek tartotta a másik munkakör felajánlásának mellőzését és ezzel kapcsolatban a rokkantnyugdíjas állapotára való hivatkozást. Sérelmezte, hogy a megyei munkástanácsnál a szociális bizottság ügyvivőjeként betöltött tisztségét a másodfokú bíróság tévesen nem minősítette választott tisztségnek. Álláspontja szerint a Kjt. 37. §-ának (2) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés rá azért nem vonatkozik, mert az alperes már nyugdíjasként alkalmazta. Tévesnek tartotta a felmentési ideje tekintetében a közalkalmazotti jogviszonya megállapításánál a Kjt. 87. §-a (1) és (2) bekezdésének alkalmazását és az Mt. 92. §-ára történt hivatkozást, valamint ezek alapján csupán az adott munkáltatónál eltöltött idő figyelembevételét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az 1992. évi XXXIII. törvény 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató - egyebek mellett - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha az önkormányzati képviselő-testületnek a munkáltatót érintő döntése következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség. Az alperes a felperes felmentését létszámleépítéssel indokolta. A megyei közgyűlés rendelete 6. §-ának (3) bekezdése az alperesre is kiterjedően a létszámhelyzet felülvizsgálatát és a létszám csökkentésére irányuló intézkedés megtételét rendelte el. Az alperesnél e döntés következtében végrehajtott létszámcsökkentés a felperes munkakörét is érintette, mert az addigi két pszichológus munkakörből egy megszűnt (ezt a felperes indítványára kihallgatott J. S. igazgatóhelyettes tanúvallomása is alátámasztja). A Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása értelmében a munkaügyi jogvitában nem vizsgálható, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló jogviszonyát szüntette meg, és miért nem az azonos munkakörű másik alkalmazottat mentette fel. Az előbbiek figyelembevételével a felmentési indok valóságát jogszerűen megállapító jogerős ítéleti döntést a felülvizsgálati kérelem alaptalanul támadta.
Az alperes a felperesnek a felmentése előtt nem ajánlott fel a képzettségének megfelelő más munkakört. A perben megállapított - és a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - tényállás szerint a felperes felmentése idején a területi utógondozói betöltetlen munkakör lett volna részére felajánlható. Ezt a felperes képzettsége szempontjából ugyan megfelelő, de az egészségi állapotának nyilvánvalóan nem megfelelő munkakört az eljárt bíróságok helytállóan értékelték úgy, hogy az alperes e munkakört a felperesnek a felmentése előtt nem volt köteles felajánlani, tehát a felmentés a Kjt. 30. §-ának (3) bekezdésébe ütközően sem volt jogellenes. A felperes közalkalmazotti jogviszonya ugyanis az e munkakörbe történő áthelyezése esetén a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján ugyancsak megszüntethető lett volna. Ezzel összefüggésben a felülvizsgálati kérelem mind a másik munkakör felajánlásának mellőzésére, mind az újabb felmentési indokra hivatkozva tévesen panaszolt törvénysértést. Az alperesnek a tanulmányi szerződésben vállalt foglalkoztatási kötelezettsége - Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjának egyébként megfelelő - felmentés jogszerűségét nem érinti. Ha a felmentés a tanulmányi szerződés szempontjából szerződésszegést eredményez, az Mt. 113. §-ának (1) bekezdése szerint meghatározott jogkövetkezményekkel jár.
A felmentési idő és a végkielégítés tekintetében a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelés téves. A felmentési idő szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnként a Kjt. 87. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti munkaviszony időtartamát kell figyelembe venni, ezért a felperes a fizetési fokozat tekintetében irányadó, a Kjt. 64. §-ának (2) bekezdése - illetve az 1995. január 1-jétől alkalmazandó Kjt. 87. §-ának (3) bekezdése - alapján számított közalkalmazotti jogviszony időtartama alapján tévesen igényelte a hosszabb felmentési idő megállapítását. Az eljárt bíróságok a Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének helytálló értelmezésével állapították meg, hogy a felperes rokkantsági nyugdíjjogosultsága a végkielégítésre való jogosultságát kizárja. E tekintetben az a felülvizsgálati kérelemben is említett körülmény közömbös, hogy már az alkalmazásakor is fennállt a nyugdíjjogosultsága.
A Kjt. 11. §-a értelmében a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is irányadó Mt. 28. §-a alapján a választott szakszervezeti tisztséget betöltő közalkalmazott felmentéséhez a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges. A felperes a perben ennek az egyetértésnek a hiánya miatt is kérte a felmentés jogellenességének megállapítását. A választott tisztsége igazolására a fellebbezési eljárásban becsatolt okiratmásolat szerint a megyei munkástanács 1993. március 2-án azzal bízza meg, mint "egyéni választott tagot a szociális bizottság ügyvivőjét, hogy a szociális bizottság munkáját ügyvezetői tisztsége mellett szakértőként is irányítsa". A megyei bíróság ezt úgy értékelte, hogy e megbízás nem jelent választott tisztséget, ezért a felperes felmentéséhez a munkástanács előzetes egyetértését nem kellett beszerezni.
A jogerős ítéletnek ez a következtetése megalapozatlan. A bíróság ugyanis nem vizsgálta, hogy a felperes ügyvivői tisztségét nem választott tisztségviselőként tölti-e be. Erre nézve a perben beszerzett, a Munkástanácsok Országos Szövetségének alapszabálya nem ad eligazítást. Ezért a megyei munkástanács szervezetére és működésére vonatkozó szabályozás ismerete, illetve ettől függően az esetleges választás (kooptálás) tényére vonatkozó bizonyítás elrendelése nélkül a felperes választott szakszervezeti tisztsége - mint a per eldöntéséhez, vagyis a felperes felmentése jogszerűségének megítéléséhez szükséges tény megállapítása - felől nem lehet megalapozottan állást foglalni. Az előbbiekre nézve tehát a bizonyítás kiegészítése szükséges.
Téves a jogerős ítélet indokolásában kifejtett az az álláspont, hogy a szakszervezeti tisztségviselőt megillető védelem a felperesre azért sem vonatkozik, mert érdekvédelmi tevékenységét nem a munkahelyén fejtette ki. A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem ugyanis kiterjed a nem a saját munkáltatónál működő szakszervezeti testületbe megválasztott tisztségviselőre is (BH 1992/11. sz. 728. sorsz.).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot - a felperes szakszervezeti tisztsége tekintetében az előzőek szerint szükséges bizonyítás lefolytatása érdekében - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A peres feleknek a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségeit, valamint a felülvizsgálati eljárási illeték összegét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.384/1995. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2006.2.63 A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. 13. §-a nem alkalmazható, ezért az intézmény kollektív szerződése a Kjt.-ben és az Mt.-ben meghatározott felmentési tilalmakon és korlátozásokon túlmenően további felmentési feltételeket nem jelölhet meg [Kjt. 3. §].
