adozona.hu
BH 1996.5.288
BH 1996.5.288
Ha a közalkalmazott (munkavállaló) az általa sérelmezett intézkedés ellen a jogszabályban előírt határidőn túl terjeszti elő az egyeztetésre irányuló kérelmét a munkáltatójánál, és e kérelmét a munkáltatója az egyeztetés megtartásával elfogadja, a bíróság elkésettség miatt nem utasíthatja el a keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül, miután maga a munkáltató tekintette a mulasztását - annak elfogadásával - kimentettnek [Mt. 200. § (1)-(2) bek. 202. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. h) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az üzemmérnök és műszaki tanár képesítésű felperest 1992. december 11. napján - figyelemmel a két felsőfokú végzettségére - a felső közalkalmazotti osztály "F" fizetési osztályának 4. fokozatába sorolta be. Tekintettel az 1992. évi XXXIII. törvénynek az 1993. évi C. törvénnyel történt módosítására, 1993. december 23. napján visszasorolta a "D" fizetési osztály 5. fokozatába.
A felperes a visszasorolása miatt 1995. február 2-án kezdeményezte az egyeztetést az alperesnél. Ennek indo...
BH 1996.5.288 Ha a közalkalmazott (munkavállaló) az általa sérelmezett intézkedés ellen a jogszabályban előírt határidőn túl terjeszti elő az egyeztetésre irányuló kérelmét a munkáltatójánál, és e kérelmét a munkáltatója az egyeztetés megtartásával elfogadja, a bíróság elkésettség miatt nem utasíthatja el a keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül, miután maga a munkáltató tekintette a mulasztását - annak elfogadásával - kimentettnek [Mt. 200. § (1)-(2) bek. 202. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. h) pont].
Az alperes az üzemmérnök és műszaki tanár képesítésű felperest 1992. december 11. napján - figyelemmel a két felsőfokú végzettségére - a felső közalkalmazotti osztály "F" fizetési osztályának 4. fokozatába sorolta be. Tekintettel az 1992. évi XXXIII. törvénynek az 1993. évi C. törvénnyel történt módosítására, 1993. december 23. napján visszasorolta a "D" fizetési osztály 5. fokozatába.A felperes a visszasorolása miatt 1995. február 2-án kezdeményezte az egyeztetést az alperesnél. Ennek indokaként hivatkozott a Z. Hírlap 1995. január 7-i és 31-i számaiban közzétett, a pedagógusok besorolásával foglalkozó cikkekre, amelyekre figyelemmel kérte az ismételt besorolását az "F" fizetési osztályba.
Az egyeztetés nem vezetett eredményre, ezért keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben egyrészt ismételten hivatkozott a Z. Hírlap már említett cikkeire, másrészt előadta, hogy a törvénymódosítás a besorolás szabályait módosította visszamenőleges hatállyal, az "F" fizetési osztályba történő átsorolás azonban nem besorolási kategória, ezért a módosító és egyúttal szigorítást jelentő törvény rendelkezéseit csak az annak hatálybalépését követő átsorolásoknál lehet alkalmazni.
A munkaügyi bíróság végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította a felperes keresetlevelét. A végzés indokolásának lényege szerint a felperes az 1993. december 23. napján kelt átsorolásával szemben csak a Z. Hírlapban 1995. január 7. és 31. napján megjelent cikkek hatására kezdeményezett egyeztetést, tehát az Mt. 200. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 15 napos határidőn túl, több mint egy év elmúltával. Ezt a felperes - az átsorolás 1994. január 3-i átvételére figyelemmel - legkésőbb 1994. január 18-ig tehette volna meg. Az Mt. 200. §-ának (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben előírt határidő elmulasztását - ha azt a másik fél nem fogadja el - a bíróságnál legfeljebb 6 hónapon belül lehet kimenteni. Az egyeztetés kezdeményezésére nyitva álló határidő elmulasztását azonban csak 6 hónapon belül lehet kimenteni, e határidő elmulasztása tehát jogvesztő.
Miután az Mt. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében a törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, a feleknek a felperes visszasorolásával kapcsolatos egyeztetése vonatkozásában megállapítható, hogy az egyeztetést - amelyet a felperes késedelmes kezdeményezése indított meg - nem rendeltetésszerűen tartották meg. Ehhez képest a felperes az Mt. 200., 201. és 202. §-aiban megjelölt valamennyi határidőt elmulasztotta.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. A másodfokú bíróság teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróság által a keresetlevél elkésettsége vonatkozásában felsorolt indokokkal. Kifejtette, hogy az Mt. 200. §-ának (2) bekezdésében foglalt, az egyeztetés kimentésére irányadó 6 hónapos határidőt úgy kell értelmezni, hogy a sérelmes intézkedéstől számított hat hónapon túl történő egyeztetés esetén - függetlenül attól, hogy a munkáltató az egyeztetési kérelmet elfogadta, és érdemi egyeztetésbe bocsátkozott - a bíróság előtt nincs lehetőség a mulasztás kimentésére, a mulasztást a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie. E 6 hónapos határidő tehát jogvesztő, és ezért a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani.
A felperes felülvizsgálati kérelme a mindkét fokon eljárt bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új, érdemi határozat hozatalára történő utasítására irányult. Előadta, hogy az Mt. 11. §-ának (1) bekezdésében írt elévülési határidőt nem lehet lerövidíteni, az elévülés elmulasztása nem eredményezheti az igénye elenyészését. Az eljárt bíróságok álláspontja egyébként is túlhaladott, mert az alperes a késedelem ellenére megtartotta az egyeztetést, és annak eredménytelenségétől számított 15 napon belül benyújtotta a keresetét. Utalt arra is, hogy az igényérvényesítés határideje még el sem kezdődött, minthogy az alperes nem indokolta meg az írásbeli intézkedését, és nem tájékoztatta a jogorvoslat módjáról és határidejéről. E körben - a munkáltató mulasztása esetén - a határidő túllépése nem vehető figyelembe a munkavállaló terhére.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az adott ügy elbírálása során az eljárt bíróságok azért tekintették a felperes keresetlevelét érdemi elbírálásra alkalmatlannak, mert álláspontjuk szerint elmulasztotta az Mt. 200. §-ában az egyeztetésre, illetve a késedelme miatt annak igazolására megjelölt határidők betartását. Az ügy iratai alapján azonban megállapítható, hogy ez az álláspont téves. Az Mt. 200. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató sérelmes intézkedése esetén az egyeztetést a kézbesítést, illetve az intézkedés megtételét követő tizenöt napon belül kell kezdeményezni. A felperes az alperes 1993. december 23-i intézkedése alapján egyértelműen elmulasztotta a jogszabályban az egyeztetés kezdeményezésére előírt határidő betartását. E mulasztását azonban az alperes - figyelemmel e § (2) bekezdésében foglaltakra - elfogadta, és ezt a körülményt az iskola igazgatója az 1995. február 2-án megtartott egyeztetés jegyzőkönyvében félreérthetetlenül kinyilvánította. Más kérdés, hogy a felek egyeztetése - a felperes kérelmét illetően - eredménytelen volt.
Minthogy a felperes ezért fordult a jogszabály által meghatározott időn belül keresettel a munkaügyi bírósághoz [Mt. 202. § (1) bek.], a bíróságnak már nem kellett a határidő-mulasztás kérdésében állást foglalnia, mert maga az alperes tekintette e mulasztást - annak kifejezett elfogadásával - kimentettnek.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság végzését annak helytálló indokaira figyelemmel hagyta helyben.
Az új eljárás során a munkaügyi bíróságnak a felperes keresetét érdemben kell elbírálnia, és az azzal kapcsolatos álláspontját kifejező döntését meghoznia. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.768/1995. sz.)