adozona.hu
BH 1996.5.283
BH 1996.5.283
Vámérték az anyagi értéket képviselő know-how díja; a vámáru felhasználása csak a teljes technológia birtokában valósul meg [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 70. § (1) bek. a) pont, 92/A. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1991-ben ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság három határozatával kötelezte a felperest vámkezelési díj, statisztikai illeték, általános forgalmi adó és adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. A felperes kötelezésére azért került sor, mert a felperes jogelődje és a beavatkozó licencszerződést kötött az ...
BH 1996.5.283 Vámérték az anyagi értéket képviselő know-how díja; a vámáru felhasználása csak a teljes technológia birtokában valósul meg [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 70. § (1) bek. a) pont, 92/A. § (3) bek.].
A felperesnél a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1991-ben ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság három határozatával kötelezte a felperest vámkezelési díj, statisztikai illeték, általános forgalmi adó és adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. A felperes kötelezésére azért került sor, mert a felperes jogelődje és a beavatkozó licencszerződést kötött az A. olasz céggel különböző típusú benzinmotorok gyártási technológiájának a megvásárlására. A vonatkozó műszaki dokumentációk beszállítása más-más időpontokban történt. A szerződés a know-how díj kifizetését nem a dokumentációk beérkezéséhez kötötte. A vámhatóság álláspontja szerint a dokumentáció vámáru volt, melynek a belföldi forgalom számára történő vámkezelését a beérkezését követően kellett volna kérni, így ezen időponttól számítandó az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség is.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A kerületi bíróság ítéletével az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként, a rendelkezésre álló iratokból és a beszerzett igazságügyi szakértői véleményből ítéletének indokolásában megállapította, hogy a hasznosítás fogalma nem azonos a felhasználás fogalmával, amely a jogellenes belföldi forgalomba hozatal eleme. A felhasználás itt is egyértelműen a teljes dokumentáció beérkezése után valósult meg, ezért a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 92. §-a, valamint 92/A. §-a szerinti kötelezettség meghatározása a jogellenes belföldi forgalomba hozatal hiányában ellentétes a jogszabályi rendelkezésekkel. A részdokumentáció önálló forgalomképes terméket nem képviselt, a know-how akkor tárgyiasult, amikor a teljes folyamat befejeződött.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérve az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását.
A Fővárosi Bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában az R. 70. §-ának (1) bekezdése és 92/A. §-a alapján megállapította - elfogadva az elsőfokú bíróság által bevezetett igazságügyi szakértő szakvéleményében foglaltakat -, hogy csak valamennyi dokumentáció beérkezése után került a felperes olyan helyzetbe, hogy a gyártási rendszer feltételei teljes egészében megvalósultak. Az utolsó részanyag 1991. július 4-én érkezett meg. Így ez az időpont az, amikor a jogellenes forgalomba hozatal megvalósult. A részanyagok felhasználása önmagában jogellenes forgalomba hozatalnak nem volt tekinthető.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet indokolásának megváltoztatását akként, hogy a felperes 1991. július 4-ét megelőzően, a részdokumentációk felhasználásával is megvalósította a jogellenes forgalomba hozatalt. Előadta, hogy a másodfokú bíróság téves következtetést vont le a szakvéleményből, amikor azt állapította meg, hogy a felperes a perbeli vámáruk tekintetében 1991. július 4-én valósította meg a jogellenes forgalomba hozatalt. A szakvélemény 6.1. pontja szerint a részdokumentációk is értékhordozók. A felperes ezeket a megjelölt időpont előtt már felhasználta, ezzel a jogellenes forgalomba hozatalt megvalósította. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az R. 70. §-a (1) bekezdésének a) pontját sértette azzal az új eljárás során kötelező erővel bíró rendelkezésével, amely szerint a részanyagok felhasználása nem minősült jogellenes forgalomba hozatalnak. E jogszabályi rendelkezés szerint azt is jogellenes belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül felhasználja. Az eljárt bíróságok a felhasználás fogalmát jogszabálysértő módon értelmezték akkor, amikor a vámjogszabály alkalmazása szempontjából ezt a fogalmat a műszaki-gazdasági értelemben vett felhasználásra szűkítették le. Az R. 92/A. §-ának (3) bekezdésével ellentétes a bíróságoknak az az álláspontja, hogy a részdokumentációk értéke kizárólag a papír hulladékértékével azonos.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az egyes know-how részdokumentációk vámárunak minősültek-e, képviseltek-e külön-külön anyagi értéket, illetőleg mikor történt meg jogellenes forgalomba hozataluk.
Az R. 70. §-a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az 1966. évi 2. tvr. 6. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül vagy a vámhivatal megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg felhasználja. Az R. 92/A. §-ának (3) bekezdése értelmében ha az anyagi értéket képviselő jog díja nem növeli a vámkezelésre kerülő vámáru vámértékét, az arra vonatkozó dokumentációt külön árunyilatkozaton kell vámkezelni. Ebben az esetben a dokumentáció vámértékeként az anyagi értéket képviselő jog díját kell figyelembe venni.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is mindenben helytálló, azzal egyetért a Legfelsőbb Bíróság. A perbeli licencszerződés tárgya gyártási jog és technológia, a know-how átadása volt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint vámárunak a know-how, az anyagi értéket képviselő jog teljes értéke, díja tekinthető, amely a szerződés 10.3.1 pontjában szerepel. Vámérték az anyagi értéket képviselő jog díja, ez pedig a know-how díja volt, nem az egyes részdokumentációké. Ezek vámértékkel nem bírtak. Ez összhangban van a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatával.
A kifejtettekből következően csak a know-how teljes műszaki dokumentációjának beérkezése után (1991. július 4.) minősült vámkezelendő vámárunak, illetőleg valósult meg a vámáru jogellenes forgalomba hozatala. A szakértői vélemény is azt támasztja alá, hogy a know-how egyes elemei forgalomképes terméket, anyagi értéket nem képviseltek, a részdokumentációk a felperes számára sem képeztek anyagi értéket.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 26.030/1994. sz.)