adozona.hu
BH 1996.5.267
BH 1996.5.267
I. A zálogjog (jelzálogjog) önálló átruházása vagy elzálogosítása tilos, s ezáltal a zálogjoggal biztosított követelés és a zálogjog jogosultja nem válhat el egymástól. Annak azonban nincs akadálya, hogy a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje (személyi kötelezett) és a zálogkötelezett (dologi kötelezett) más-más személy legyen [Ptk. 251. § (1) és (3)-(5) bek.]. II. A zálogtárgyból a jogosult végrehajtás útján szerezhet kielégítést. Az árverési vevő a zálogtárgy tulajdonjogát zálogmentesen szerzi m
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes tulajdonában álló, a v.-i 3747 számú tulajdoni lapon 4099/3. helyrajzi szám alatt felvett, telephely megjelölésű, 9964 m2 területű belterületi ingatlanon fennálló, a II. r. alperes javára 50 000 000 Ft és járulékai biztosítására a földhivatal 34 721/1990. számú határozata alapján bejegyzett jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom törlését rendelte el. Ezzel egyidejűleg a II. r. alperes 50 000 000 Ft és kamatai megfizetése iránt fennál...
BH 1996.5.267 I. A zálogjog (jelzálogjog) önálló átruházása vagy elzálogosítása tilos, s ezáltal a zálogjoggal biztosított követelés és a zálogjog jogosultja nem válhat el egymástól. Annak azonban nincs akadálya, hogy a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje (személyi kötelezett) és a zálogkötelezett (dologi kötelezett) más-más személy legyen [Ptk. 251. § (1) és (3)-(5) bek.].
II. A zálogtárgyból a jogosult végrehajtás útján szerezhet kielégítést. Az árverési vevő a zálogtárgy tulajdonjogát zálogmentesen szerzi meg. A felszámolási eljárás mint totális végrehajtás útján - a felszámoló által végzett kényszerértékesítés eredményeként - a vevő zálogmentesen, ingatlan esetén jelzálogmentesen szerzi meg a dolgot [1991. évi IL. tv. 38. § (1) bek., Ptk. 254. § (1) bek., 1972. évi 31. tvr. 30. § (1) bek. a) pont, 1979 évi 18. tvr. 90. §, 91. § (1) bek.*].
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes tulajdonában álló, a v.-i 3747 számú tulajdoni lapon 4099/3. helyrajzi szám alatt felvett, telephely megjelölésű, 9964 m2 területű belterületi ingatlanon fennálló, a II. r. alperes javára 50 000 000 Ft és járulékai biztosítására a földhivatal 34 721/1990. számú határozata alapján bejegyzett jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom törlését rendelte el. Ezzel egyidejűleg a II. r. alperes 50 000 000 Ft és kamatai megfizetése iránt fennálló követelése biztosítására a jelzálogjogot, valamint az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyezni rendelte a megyei bíróság mint cégbíróság által nyilvántartott felperesi társaságban az I. r. alperes üzletrészére. Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 800 000 Ft perköltséget. Az ítélet jogerőre emelkedése után megkeresni rendelte a megyei földhivatalt, valamint a megyei cégbíróságot a jelzálogjogban történő változások bejegyzése végett. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes 1990. október 31-ig az I. r. alperes gyáregységeként működött. Az I. r. alperes 1990. április 12-én az I. F. Banktól 50 000 000 Ft összegű bankhitelt vett fel, amelynek visszafizetéséért a II. r. alperes 1990. április 12-én bankgaranciát vállalt. Az alperesek a bankgarancia biztosítására az 1990. április 12-én kelt zálogszerződéssel az akkor még az I. r. alperes tulajdonában álló, a v.-i 3747 számú tulajdoni lapon 4099/3. helyrajzi számú ingatlanra az 50 000 000 Ft és kamata erejéig a II. r. alperes javára jelzálogjogot alapítottak. A jelzálogjogot, valamint az elidegenítési és terhelési tilalmat a földhivatal 1990. május 23-án az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.Az I. r. alperes az 1990. október 31-én kelt létesítő okirattal a v.-i gyáregységből leányvállalatot alapított. A létesítő okirat a leányvállalat vagyonát 77 800 000 Ft-ban, az ezt terhelő hiteltartozásokat 71 000 222 Ft-ban határozta meg. Az alapító azonban nem vette figyelembe a v.-i telephelyet terhelő 50 000 000 Ft összegű tartozást, amelyet a jelzálog, valamint az elidegenítési és terhelési tilalom biztosított. A leányvállalatot az átalakulási törvény rendelkezései alapján 1991-től kezdődően egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá alakították át, a cégbíróság végzésével a felperest mint korlátolt felelősségű társaságot 1991. április 25-én vette nyilvántartásba. A társaság törzstőkéje 255 670 000 Ft volt, amely azonos volt az alapító I. r. alperes törzsbetétének a nagyságával.
Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesnek a perbeli ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránt indított keresetét. Álláspontja szerint a jelzálogjoggal biztosított követelés az alperesek között létrejött bankhitelszerződésből keletkezett, ebből a jogviszonyból eredően a felperest semmiféle kötelezettség nem terhelte. Az iratokban nem merült fel arra utaló adat, hogy a tartozást az I. r. alperes a leányvállalat alapításakor, majd az egyszemélyes kft. létrehozásakor átadta volna, az továbbra is az I. r. alperest terhelte. Ezzel szem-
ben a jelzálogjog a leányvállalat alapításakor átadott vagyontárgyon továbbra is fennmaradt.
A Ptk. 251. §-ának (3) bekezdése szerint a zálogtárgyból való kielégítés jogát a zálogtárgyon az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik ugyan, a perbeli esetben viszont a perbeli ingatlan tulajdonjogát illetően rendkívüli tulajdonosváltozás történt. A leányvállalat létrehozásakor és a kft.-vé történő átalakításakor is az I. r. alperes határozta meg az újonnan létrejövő gazdálkodó szervezetek vagyonát, ezért a hiteltartozást a vagyonmérlegben is szerepeltetni kellett volna, és úgy megállapítani a leányvállalat induló vagyonát, hogy az aktívák ezt a kötelezettséget is kompenzálhassák. A felperesnek nem volt lehetősége annak mérlegelésére, hogy a zálogjoggal terhelt dolgot átveszi-e. Nem láthatta előre, hogy az alapítás, illetve az átalakulás milyen terhekkel történik, ezért méltánytalan a zálogjog fenntartása. Mindezekre figyelemmel az ingatlan-nyilvántartásról szóló "1992. évi 38. tvr." (helyesen: 1972. évi 31. tvr.) 30. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazásával a zálogjog törlését rendelte el.
Megalapozottnak találta az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a tekintetben is, hogy a zálogjogot az I. r. alperesnek a felperesi társaságban fennálló üzletrészére rendelje átvezetni. Az iratok tanúsága szerint ugyanis az I. r. alperes maga is elismerte a II. r. alperessel szemben bankgarancia vállalásából eredő kötelezettségét, ennek a tartozásnak a fennállását okiratok is alátámasztották, ezért a bíróság e követelés biztosítására alapított jelzálogjogot az I. r. alperes üzletrészére rendelte átjegyezni.
Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett.
A II. r. alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a jelzálogjog törlése iránt előterjesztett kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a leányvállalat átalakulásakor mind a felperesnek, mind az I. r. alperesnek tudomása volt arról, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a II. r. alperes javára 50 000 000 Ft és kamatai biztosítására jelzálogjog van bejegyezve. A jelzálogjog dologi jogi hatályú jogosultság. A felperes a leányvállalat induló vagyonnal való ellátása és a kft.-be bevitt apport tekintetében csak az I. r. alperessel szemben támaszthat igényt, az átalakulással kapcsolatos jogvita a II. r. alperes mint jóhiszemű kívülálló harmadik személy dologi jogát nem sértheti. A méltányosság gyakorlása egyébként is szerződéses jogviszonyon kívül eső fogalom, ezen az alapon az elsőfokú bíróságnak a jelzálogjog törlésére nem volt törvényes lehetősége. Ugyanígy nem volt lehetősége az ingatlanon a Ptk. 265. §-a szerint alapított jelzálogjogot - a II. r. alperes hozzájárulása nélkül - az I. r. alperest megillető üzletrészre átvinni. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. alperesnek a korábbi szerződések által szerzett jogait a zálogjogok fajtájának, illetőleg a zálog tárgyainak kicserélésével nem csorbíthatja. Előadta még, hogy nem ellenzi a jelzálogjog és járulékai törlését az esetben, ha a követelését a felperes felszámolója elismeri, és az előnyös rangsor egyidejű megállapítása mellett besorolja.
Az I. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségekre vonatkozó rendelkezései megváltoztatását és a felperes részére megítélt 800 000 Ft összegű perköltség jelentős mértékű leszállítását kérte.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a másodfokú eljárásban felmerült perköltségei megállapítását kérte. Előadta, hogy a pertárgy értéke, valamint az ügy bonyolultsága alapján a 800 000 Ft összegű jogtanácsosi munkadíj megállapítása túlzottnak nem tekinthető, ezért az I. r. alperes fellebbezése megalapozatlan. A II. r. alperes fellebbezésében foglaltakkal szemben is kérte az ítélet helybenhagyását. Állítása szerint semmiféle jogviszonyban nem állt a II. r. alperessel, ezért a II. r. alperes a felperes felszámolójától sem a jelzálogjoggal biztosított követelés kiegyenlítését, sem annak rangsorolását alappal nem igényelheti.
Hivatkozott továbbá arra, hogy az I. r. alperes, aki a hitelt felvette és felhasználta, a II. r. alperes hitelezői igényét a perbeli összegre vonatkozóan elismerte, és a nyilvántartásaiban 124/1993. számon b) kategóriába besorolta, ezért reménye van arra a II. r. alperesnek, hogy a követelése vagy annak valamely része az adóstól megtérül.
A fellebbezés a következők szerint alapos.
Az irányadó tényállás szerint a II. r. alperes a követelése biztosítása fejében érvényes zálogszerződéssel és a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzésével jelzálogjogot szerzett a perbeli ingatlanon.
A szerződésen alapuló jelzálogjog dologi hatályú jogosultság, ami a Ptk. 251. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint biztosítékul szolgál arra, hogy a jogosult az elzálogosított ingatlanból akkor is kielégítést kereshet, ha az ingatlan tulajdonosának személyében a jelzálogjog alapítását követően változás következik be. Alaptalanul sérelmezte a felperes azt az átalakulás folytán előállott jogi helyzetet, hogy a zálogtárgy tulajdonosa és az alapjogviszony kötelezettje két személy lett. Éppen a zálogjog "dologi" természetéből adódik, hogy ha a zálogtárgy tulajdonosa a zálogul lekötött ingatlant elidegeníti, úgy az új tulajdonos lesz a zálogkötelezett mint dologi kötelezett, a záloggal biztosított tartozás kötelezettje ezzel szemben továbbra is az eredeti kötelezett marad mint személyi kötelezett. Az átalakulás folytán a zálogjoggal terhelt ingatlan apportálása, átruházása megtörtént. Annak sincs jogi akadálya, hogy harmadik személy kösse le biztosítékul valamely vagyontárgyát más személy tartozásának fedezeteként. Ez esetben a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje és a zálogkötelezett eleve eltérő személyek, a Ptk. 251. §-ának (5) bekezdése ugyanis csak a zálogjog önálló átruházását vagy elzálogosítását és ezáltal a zálogjoggal biztosított követelés és a zálogjog jogosultjának különválását tiltja. Nincs viszont jogi akadálya annak, hogy a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje és a zálogkötelezett eltérő személy legyen. Alaptalanul követelte tehát a felperes, hogy a II. r. alperes járuljon hozzá a jelzálogjog törléséhez, hiszen ez a joga az átruházás ellenére fennmaradt.
A perbeli esetben a zálogtárgy tulajdonjogának átruházásával az I. r. alperes a személyi, a felperes pedig a dologi kötelezett lett. A felperes ezért mint dologi kötelezett a Ptk. 251. §-ának (4) bekezdése szerint a kötelezettség alól csak akkor szabadul, ha a személyi kötelezett a tartozást kiegyenlítette, illetőleg ha maga teljesített, és ezáltal a biztosított követelés jogosultja kielégítést kapott. Ez utóbbi esetben a Ptk. 255. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogjog megszűnik.
A felszámolási eljárásban egyébként az ingatlanok értékesítésének a jelzálogjog nem lehet akadálya. Tény, hogy csak az 1993. szeptember 2-a után indult felszámolási eljárásokra irányadó az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (1) bekezdése, amely már kimondja, hogy az adós ingatlanán fennálló jelzálogjog az ingatlan értékesítésével megszűnik. Ugyanerre a következtetésre kell jutni a fenti időpontot megelőzően indult felszámolási eljárások esetében is. A Ptk. 254. §-ának (1) bekezdése értelmében a zálogtárgyból való kielégítés - ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik. A felszámolási jogszabály által szabályozott eljárás is végrehajtási eljárás, mégpedig teljes (totális) végrehajtás. Erre tekintettel az egyedi végrehajtási eljárások nem is folytathatók tovább. Az egyedi végrehajtás során történő ingatlanértékesítés esetén az árverési vevő a Vht. 90. §-ára és 91. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a tulajdonjogot jelzálogmentesen szerzi meg. Mindebből az is következik, hogy a "totális" végrehajtás során a felszámoló általi kényszer-értékesítés következtében is jelzálogjogtól mentes tulajdonjogot szerzett a vevő.
Alaptalan a felperesnek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresete is. Az I. r. alperes maga nem ellenezte a kereset teljesítését, és hozzájárult a perbeli ingatlanra a II. r. alperes javára alapított jelzálogjog törléséhez, sőt az ingatlan helyett a saját üzletrészén "jelzálogjog alapításához" is.
Az I. r. alperes elismerő nyilatkozatának viszont az ügy mikénti elbírálása szempontjából nem volt jogi relevanciája, tekintve hogy a jelzálogjog jogosultja a II. r. alperes, következésképpen a zálogszerződés módosítására, többek között a jelzálogjog törlésére az ő hozzájáruló nyilatkozata nélkül nem kerülhet sor. Ugyanez a jogi helyzet a követelés biztosítására újonnan felajánlott üzletrészen alapítható zálogjoggal is. Az alperesek a Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogszerződést is módosíthatják, ennek során megállapodhatnak abban, hogy a II. r. alperes a korábbi biztosíték helyett más biztosítékot is elfogad, a zálogszerződés ilyen irányú módosítását viszont harmadik személy nem követelheti, és jogalap hiányában harmadik személy keresete alapján a zálogtárgyak "kicserélésére" a bíróságnak nem volt törvényes lehetősége.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy a zálogjog törlése nélkül a leányvállalat egyszemélyes kft.-vé történt átalakulásakor rendelkezésre bocsátott vagyon - az ún. apport - értéke kevesebb, mint amit a kft. társasági szerződésbe beállítottak. A jelzálogszerződés érvényessége szempontjából közömbös, hogy mennyi volt az induló vagyon értéke a leányvállalat alapításakor, illetőleg mennyi volt a kft.-be bevitt apport tényleges értéke. Tekintve, hogy a felperest az I. r. alperes hozta létre, ennek a kérdésnek az eldöntése a közöttük fennálló jogviszonyban történhetett volna. A gazdasági társaságokról szóló - az 1991. évi LXV. törvénnyel módosított - 1988. évi VI. törvény 22. §-ának (3) bekezdése szerint a nem pénzbeli betétet szolgáltató tag a betét szolgáltatásától számított öt éven át felelős a társaságnak azért, hogy betétjének értéke a szolgáltatás idején a társasági szerződésben megjelölt értéknek megfelelt.
A felperes az I. r. alperessel szemben ilyen tartalmú keresetet nem terjesztett elő, de a felszámolási eljárás közzététele után az ez irányú igényét egyébként is csak a felszámolási eljárásban érvényesíthette volna. Az I. r. alperessel szemben a jelzálogjog törlése iránt is csak azért támaszthatott igényt, mert az alperesek között a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaság állt fenn, ezért a követelés csak egységesen volt eldönthető.
Az elidegenítési és terhelési tilalom törlésére vonatkozó ítéleti rendelkezést a II. r. alperes a fellebbezésében nem sérelmezte, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének ezt a rendelkezését nem vizsgálta, míg a fellebbezett részét a kifejtettekre figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta, és a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 33.924/1993. sz.)
*A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 308. §-a az 1979. évi 18. tvr.-t hatályon kívül helyezte, a tétel azonban az új szabályozás mellett is érvényes.