adozona.hu
BH 1996.4.233
BH 1996.4.233
Ha a közalkalmazott a korábban hatályos jogszabályban megállapított leghosszabb időtartamú munkaviszonya alapján részesült jubileumi jutalomban, nem követelheti az ennél rövidebb időszakra járó jubileumi jutalom kifizetését [1993. évi C. törvény 8. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. március 1-jétől 1993. december 31-ig volt havi 70 órás foglalkoztatással az M. H. állományában. A sikertelen egyeztetés után keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben az 1993. évi C. törvény 6. és 8. §-a alapján - az 52 évi közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel - kérte az alperest 5 havi keresetének megfelelő jubileumi jutalma és ennek 1994. január 19-től számított 20%-os kamata kifizetésére kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keres...
BH 1996.4.233 Ha a közalkalmazott a korábban hatályos jogszabályban megállapított leghosszabb időtartamú munkaviszonya alapján részesült jubileumi jutalomban, nem követelheti az ennél rövidebb időszakra járó jubileumi jutalom kifizetését [1993. évi C. törvény 8. § (4) bek.].
A felperes 1992. március 1-jétől 1993. december 31-ig volt havi 70 órás foglalkoztatással az M. H. állományában. A sikertelen egyeztetés után keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben az 1993. évi C. törvény 6. és 8. §-a alapján - az 52 évi közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel - kérte az alperest 5 havi keresetének megfelelő jubileumi jutalma és ennek 1994. január 19-től számított 20%-os kamata kifizetésére kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a jubileumi jutalomra való jogosultság alapja a közalkalmazotti jogviszony - az adott esetben - negyven évet elérő időtartama [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek (Kjt.) 78. § (1) és (2) bek.], az 1993. évi C. törvény 6. §-ával módosított 87. §-ának (2) bekezdése értelmében közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni:
- a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt,
- a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban töltött időt, valamint
- a szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá
- a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban töltött időt.
Az ezen túlmenően fennállott munkaviszony teljes időtartamát csak a fizetési fokozatba való besorolásnál kell figyelembe venni, amelynek alkalmazására csak 1996. január 1-jétől kerül sor. [Kjt. 87. § (3) bek., 1993. évi C. törvény 8. § (5) bek.]
Ezek alapulvételével megállapítható volt, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának 1993. december 31-én történt megszűnése idején a 40 éves jubileumi jutalomhoz szükséges 40 év közalkalmazotti jogviszonnyal szemben csak 39 év 8 hónap 14 nap közalkalmazotti szolgálati idővel rendelkezett. A felperesnek így a KTSZ-nél 1974. V. 2-től 1974. VI. 14-ig eltöltött 1 hónap és 14 nap, valamint az M. H. D.-ben 1975. II. 27-től 1975. VIII. 27-ig eltöltött 6 hónap munkaviszonyban töltött ideje az 1993. évi C. törvény 6. §-ának (3) bekezdésében foglalt - idevonatkozóan bizonyos korlátozást tartalmazó - rendelkezésére tekintettel nem volt figyelembe vehető, amely csak a fizetési fokozatba való besorolásra és csak 1995. január 1-jével történő alkalmazhatóságára vonatkozik.
A felperes közalkalmazotti jogviszonya egyébként nem nyugdíjazással szűnt meg, ezért a 35-40 év közötti jogviszony nem teremthet alapot a jubileumi jutalom kifizetésére.
A felperes másodlagos igényét, nevezetesen a 30 éves jubileumi jutalomra való jogosultságot sem találta teljesíthetőnek, miután az 1993. december 31-én fennálló 39 év 8 hónap és 14 nap közalkalmazotti idő harminc szolgálati évre való visszaszámlálása olyan - 1992. július 1. napját megelőző - időre esik, amikor a jogszabály a 30 éves jubileumi jutalom intézményét nem szabályozta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével helytálló döntést hozott, ezért azt a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a következő módosítással hagyta helyben: megállapította azt az alperes által sem vitatott tényt, hogy a közalkalmazotti idő számításánál, a katonai szolgálati viszony alapján, a felperes 52 év szolgálati idővel rendelkezik. Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetértett abban a kérdésben, hogy a közalkalmazottak jogállását rendező törvényben meghatározott, munkaviszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalom kifizetésére csak 1992. július 1-jét követően nyílik meg az igény érvényesítésének lehetősége. A jogszabály nem tartalmaz visszaható hatályú rendelkezéseket. A Kjt. 78. §-ának (1) bekezdése a 25, 30 és a 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezők számára rendeli el a jubileumi jutalom kifizetését. A felperes mind a 40, mind - a másodlagos kereseti követelésként megjelölt - 30 éves jubileumi jutalomra akkor tarthatna igényt, ha az adott közalkalmazotti jogviszony megszerzését 1992. július 1. napját követően igazolni tudná. Ehhez képest az 1992. július 1-jét megelőzően elért jogviszonyra figyelemmel nem alapos a felperesnek a jubileumi jutalom kifizetésére irányuló igénye. Az 1993. évi C. törvény - amelyre a felperes a keresetét alapította - 1993. december 19-én lépett hatályba, és nincs visszamenőleges hatálya.
A felperes - jogszabálysértésre alapított - felülvizsgálati kérelme az eljárt bíróságok ítéleteinek megváltoztatására és a keresetének megfelelő döntés meghozatalára irányult. Arra hivatkozott, hogy az 1993. évi C. törvény 8. §-a alapján a közalkalmazotti jogviszonyának időtartama az 1935. évtől 1972. évig tartó szolgálati idő, amely 36 év, valamint a H. M.-nél munkaviszonyban töltött 15 év és 4 hónap, mely összesen a jogszabály hatálybalépésekor, 1993. december 19-én, 52 év. Az 1993. évi C. törvény 8. §-ának (4) bekezdése szabályozta a visszamenő hatályt, mégpedig határozatlan időtartammal. Ez azt jelenti, hogy akinek 40 évnél több közalkalmazotti jogviszonya van, annak jár a jubileumi jutalom. Tévedtek ezért az eljárt bíróságok a visszamenő hatály hiányának megállapítása tekintetében, ezért az ítéletük törvénysértő. Az 1992. évi XXXIII. törvény 78. §-a a jubileumi jutalomra való jogosultsághoz a jelen időt használja, tehát a visszamenő hatályra tulajdonképpen nincs szükség.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes a 30, illetve 40 éves jubileumi jutalomra jogosító időt jóval a Kjt. hatálybalépése előtt szerezte meg, ezért mindkét fokú bíróság helytálló indokok alapján utasította el a keresetét.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes az igényét a Kjt. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi C. törvény 6. és 8. §-aiban foglaltakra alapította.
A 6. § a Kjt. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe lépő rendelkezéseket iktatott be a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítása tekintetében. A 8. § (4) bekezdése kötelező előírást ad a jubileumi jutalom kifizetésére abban az esetben, ha a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő a 25 éven túlmenően meghaladja a 30, illetve a 40 évet. Ebben az esetben a közalkalmazott a hosszabb közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján járó jubileumi jutalomra jogosult.
Helytálló az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a felperes nem jogosult a 30, illetve a 40 éves jubileumi jutalomra. Ezt a Legfelsőbb Bíróság azzal egészíti ki, hogy az 1993. évi C. törvény 8. §-ának (4) bekezdésén túlmenően azért sem teljesíthető a felperes kereseti kérelme, mert a munkáltatótól 1988-ban megkapta az 50 év után járó jubileumi jutalmat. Ez önmagában is kizárja az ennél rövidebb idejű jubileumi jutalom kifizetését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a alapján a jogerő ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperes költségigényt nem terjesztett elő, ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság a határozathozatalt mellőzte.(Legf. Bír. Mfv. II. 10.633/1995. sz.)