adozona.hu
BH 1996.3.177
BH 1996.3.177
A közalkalmazott által sérelmezett intézkedés esetén az egyeztetés tekintetében - a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) eltérő rendelkezésének hiányában - a Munka Törvénykönyve szabályai az irányadók. Az egyeztetésre nyitva álló határidők jogvesztő határidők [Ml. 200. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint az alperes az 1993. január 29-én kelt intézkedésével a gyakorlati oktatásvezető munkakörű felperest az "F" fizetési osztály 9. fizetési fokozatába sorolta be, ennek indokát azonban nem adta.
Az 1993. december 27-én kelt szám nélküli - a felperes által 1994. február 3-án átvett - intézkedésével visszasorolta a "D" fizetési osztály 10. fizetési fokozatába, az alapilletményét 31 600 Ft-bon állapította meg.
A felperes 1994. november 21-én kezdeményezett egyeztetést...
BH 1996.3.177 A közalkalmazott által sérelmezett intézkedés esetén az egyeztetés tekintetében - a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) eltérő rendelkezésének hiányában - a Munka Törvénykönyve szabályai az irányadók. Az egyeztetésre nyitva álló határidők jogvesztő határidők [Ml. 200. § (1) és (2) bek.].
Az irányadó tényállás szerint az alperes az 1993. január 29-én kelt intézkedésével a gyakorlati oktatásvezető munkakörű felperest az "F" fizetési osztály 9. fizetési fokozatába sorolta be, ennek indokát azonban nem adta.Az 1993. december 27-én kelt szám nélküli - a felperes által 1994. február 3-án átvett - intézkedésével visszasorolta a "D" fizetési osztály 10. fizetési fokozatába, az alapilletményét 31 600 Ft-bon állapította meg.
A felperes 1994. november 21-én kezdeményezett egyeztetést az általa sérelmesnek tartott intézkedés ellen, majd annak sikertelensége miatt 1995. november 25-én keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bíróságnál. Ebben annak megállapítását kérte, hogy az 1993. december 27-én kelt visszasorolás jogellenes, igényelte a korábbi besorolás hatályának visszaállítását és a hátrányos besorolás miatt keletkezett munkabér veszteség, valamint kamatainak a megtérítését. Arra hivatkozott, hogy a besorolás kézhezvételét követően többször is, szóban fordult az igazgatóhoz a hátrányos besorolás megváltoztatása érdekében, aki az önkormányzat hozzájárulásának hiányára hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy nincs is szükség az önkormányzat hozzájárulására, mert visszamenőlegesen nem lehet hátrányos besorolást megállapítani.
A munkaügyi bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Arra hivatkozott, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) eltérő rendelkezésének hiányában az Mt. 200. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint a munkáltató sérelmes intézkedése ellen annak kézbesítését, illetőleg az intézkedés megtételét követő 15 napon belül írásban kell az egyeztetést kezdeményezni. Erről a felperes a besorolásban tájékoztatást is kapott, ennek ellenére a rendelkezésére álló határidőt elmulasztotta, továbbá a Pp. 107. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 6 hónapon belül nem terjesztett elő kimentési kérelmet.
A megyei bíróság végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését, mert azt mindenben helytállónak találta. Indokolásában - az alperes fellebbezési ellenkérelmére is hivatkozva - kifejtette, hogy a határidő igazolással már nem orvosolható.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős végzés részben történő megváltoztatására és az alperesnek az elmaradt illetménykülönbözete, annak kamatai és a perköltség megfizetése kötelezésére irányult. Arra hivatkozott, hogy helytállóak a bírósági végzések a tekintetben, hogy elmulasztotta a jogellenes intézkedés elleni egyeztetésre nyitva álló határidőt. Tévedett azonban mindkét bíróság, amikor nem észlelte, hogy nemcsak a jogellenes munkáltatói intézkedés ellen fordult a bírósághoz, hanem a "közalkalmazotti jogviszonyból származó igény érvényesítése iránt" is. Az ilyen igényt a hároméves elévülési határidőn belül lehet érvényesíteni.
Követelését az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 89. §-ának (1) bekezdésére alapította, amely szerint a közalkalmazottak illetmény-előmenetelére vonatkozó rendelkezéseket 1994. január 1-jétől kell alkalmazni. Az 1993. évi C. törvény 8. §-ának (3) bekezdésében az újrasorolásra előírt 1993. december 31-ig terjedő határidőt az alperes nem tartotta be, ezért 1994. január 1-jével hatályos lett az "F" fizetési osztályba történt besorolása. A közalkalmazott illetménye az 1993. évi C. törvény értelmében az újbóli besorolás következtében nem csökkenhet, tehát megilleti 1994. január 1-jétől az "F" fizetési osztálynak megfelelő illetmény.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős határozat ellen anyagi vagy eljárási jogszabálysértésre hivatkozva lehet felülvizsgálatot kezdeményezni. Eljárási jogszabálysértés esetén akkor, ha az befolyásolta az érdemi döntést. A (2) bekezdés pedig lehetővé teszi a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító (Pp. 130. §) jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztését. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta; az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a sérelmes besorolás ellen nem a törvényben előírt határidőn belül élt az egyeztetési jogával, és e késedelmét 6 hónapon belül nem mentette ki.
A jogerős végzést azért találta - jogszabály megjelölése nélkül - jogsértőnek, mert állítása szerint a keresetlevele nemcsak az alperesnek a besorolására vonatkozó intézkedését támadta, hanem önálló kérelemként a közalkalmazotti jogviszonyból származó igény érvényesítése iránt is fordult a bírósághoz. Ezzel az igényével nem késett el, és azt érdemben kellett volna a bíróságoknak elbírálniuk.
Egyértelmű peradat, hogy a felperes a keresetlevelében az 1993. december 27-én kelt, szám nélküli, de a "D" fizetési osztályba visszasoroló intézkedést támadta, az 1993. január 29-i besorolás hatályában tartását kérte, és a hátrányos besorolás miatt keletkezett munkabérveszteség megtérítését igényelte. Ezt a kereseti kérelmét a későbbiekben sem módosította. Ezért megalapozatlan a felülvizsgálati kérelemnek az önálló és az elévülési időn belül érvényesíthető kereseti kérelemre való hivatkozása.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes, amikor az 1993. évi C. törvény 8. §-ának (3) bekezdésében megjelölt határidőre, annak elmulasztására és ebből eredően 1994. január 1-jét követően az "F" fizetési osztálynak megfelelő illetményre való jogosultságára hivatkozott, nem kért mást, mint az elkésett egyeztetés során, illetve az azt követően előterjesztett keresetlevelében.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében már kifejtette, hogy az 1993. évi C. törvény 8. §-ának (3) bekezdésében előírt besorolási határidő (1993. december 31.) nem jogvesztő, és az ezt követően végrehajtott besorolások nem alapozták meg a korábbi intézkedéssel biztosított "F", fizetési osztálynak 1994. január 1-je után megfelelő illetményhez való jogot, ha a törvény módosítása következtében a közalkalmazottat már nem illeti meg az "F" fizetési osztály.
Az 1993. évi C. törvény 8. §-a (3) bekezdésének utolsó fordulatát, amely szerint "az új besorolás miatt a közalkalmazottak illetménye nem csökkenhet", akként kell értelmezni, hogy az 1993. december 19-ét megelőzően folyósított illetményt kell a pedagógusnak 1994. január 1-je után is biztosítani, annak ellenére, hogy az "F" fizetési osztályból visszasorolták a "D" fizetési osztályba.
Mindez azt jelenti, hogy nem tévedtek a bíróságok a felperes keresetének elbírálásánál, helytállóan helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a felperes elmulasztotta az egyeztetésre nyitva álló határidőt, a mulasztását nem mentette ki 6 hónapon belül, tehát jogszerű a keresetlevelének a Pp. 130. §-a alapján idézés kibocsátása nélkül történt elutasítása. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.516/1995. sz.)