adozona.hu
BH 1996.3.176
BH 1996.3.176
I. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) szerint megindítható fegyelmi eljárásra e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás megindítása során figyelmen kívül hagyja a törvényben meghatározott, az eljárás lefolytatására vonatkozó előírásokat, a fegyelmi határozat ez okból törvénysértő, és azt a bíróságnak hatálytalanítania kell [1992. évi XXXIII. tv. 88. § (1) bek., 47. § (7) bek., 49. § (1) bek.]. II. Amennyiben a közalkalmazott a fegyelmi
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél tanár munkakört látott el, 1988. augusztus 1. napjától határozott időre igazgatói kinevezést kapott 1993. július 31-ig.
Az alperes felügyeleti szerve a felperes ellen tett bejelentések kivizsgálása során fegyelmi vétség gyanúját állapította meg. A kijelölt fegyelmi bizottság javaslatára a megyei jogú város közgyűlése határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a közgyűlés ellen keresetet indított a fegyelmi határozat hatályon kívül...
BH 1996.3.176 I. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) szerint megindítható fegyelmi eljárásra e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás megindítása során figyelmen kívül hagyja a törvényben meghatározott, az eljárás lefolytatására vonatkozó előírásokat, a fegyelmi határozat ez okból törvénysértő, és azt a bíróságnak hatálytalanítania kell [1992. évi XXXIII. tv. 88. § (1) bek., 47. § (7) bek., 49. § (1) bek.].
II. Amennyiben a közalkalmazott a fegyelmi határozat hatálytalanítása ellenére sem kéri a közalkalmazotti jogviszonyának a helyreállítását, e jogviszonya a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnik meg [1992. évi XXXIII. tv. 34. § (2) bek.].
A felperes az alperesnél tanár munkakört látott el, 1988. augusztus 1. napjától határozott időre igazgatói kinevezést kapott 1993. július 31-ig.Az alperes felügyeleti szerve a felperes ellen tett bejelentések kivizsgálása során fegyelmi vétség gyanúját állapította meg. A kijelölt fegyelmi bizottság javaslatára a megyei jogú város közgyűlése határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a közgyűlés ellen keresetet indított a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt. A munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette azzal, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 88. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató harminc napon belül fegyelmi eljárást indíthat.
A megadott határidőn belül a megyei jogú város polgármestere a felperes ellen fegyelmi eljárást indított, és vizsgálóbiztost jelölt ki. A polgármester által kijelölt személyekből álló fegyelmi tanács 1992. november 16. napján hozott határozatával a felperest különböző fegyelmi vétségek miatt elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes keresetét, melyet a megyei jogú város közgyűlése ellen indított, a munkaügyi bíróság ítéltével elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert a felperes a pert nem a munkáltatója, hanem a munkáltatói jogkör gyakorlója ellen indította meg.
Az eljárásban a munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és 15 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság a korábbi ítéletének indokaival egyezően megállapította, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegések nagy részét elkövette, ezekkel az elbocsátás büntetést arányban állónak tartotta. A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helytálló indokai alapján - helybenhagyta, és a felperest 7000 forint fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezésével az alperes marasztalását kérte a keresetének megfelelően. Sérelmezte, hogy a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkört gyakorló közgyűlés, hanem a polgármester indította meg. Jogszabályellenes volt a vizsgálat, mert a Kjt. rendelkezéseitől eltérően nem közölték konkrétan a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekményeket, ezért a védekezés lehetőségétől megfosztották. A fegyelmi határozat olyan cselekményekben is megállapította a vétkességét, amelyek az időmúlásra tekintettel már nem értékelhetők. Az eljárt bíróság a bizonyítás során, a közvetlenség elvét megsértve, olyan bizonyítékokat fogadott el, amelyeket a tárgyaláson nem ismertetett. Az egyes fegyelmi vétségekkel kapcsolatban külön is hivatkozott azok elévülésére, illetőleg a vétlenségére.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Kjt. 88. §-ának (1) bekezdése szerint megindítható fegyelmi eljárásra a Kjt. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez az eljárás korábbi, a Kjt. hatálybalépése miatt megszüntetett eljárástól független annyiban, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója, a vizsgálóbiztos és a fegyelmi tanács a Kjt. 47-53. §-aiban meghatározott rendelkezések megtartásával járhat el.
A Kjt. 46. és 47. §-ai szerint a fegyelmi eljárás megindítása a munkáltatói jogkör gyakorlójának a feladata, aki vizsgálóbiztost jelöl ki a vizsgálat lefolytatására.
A megyei jogú város közgyűlésének az önkormányzat és szervei működési szabályzatáról szóló rendelete szerint az önkormányzati intézmények vezetői tekintetében a munkáltatói jogkört a polgármester gyakorolja a kinevezés, a megbízás és a felmentés kivételével. Az önkormányzati rendelet jogszabály, annak rendelkezéseihez az eljáró bíróságok kötve vannak.
Az előbbiekből következően a város polgármesterének jogkörébe tartozott a fegyelmi eljárás megindítása a felperessel szemben. A munkáltatói jogkör gyakorlója azonban sem a felperest, sem a vizsgálóbiztost a kijelöléskor nem tájékoztatta, hogy mi miatt indít fegyelmi eljárást, melyek azok a kötelezettségszegések, amelyeket ki kell vizsgálni. Ez az alperes által becsatolt iratokból nem állapítható meg egyértelműen, ugyanis a korábbi fegyelmi eljárás ebből a szempontból nem irányadó.
A vizsgálóbiztos a Kjt. 47. §-ának (7) bekezdésében foglaltaktól eltérően nem készített véleményt, ezért a munkáltatói jogkör gyakorlója által kijelölt fegyelmi tanács sem tudhatta, hogy mi miatt indult eljárás a felperessel szemben.
A Kjt. 49. §-ának (2) bekezdése szerint a fegyelmi tanács elnöke a munkáltató jogkör gyakorlója, a tagjai az általa felkért, az eljárás alá vontnál magasabb beosztású, illetve besorolású közalkalmazottak.
A felperes ügyében eljárt fegyelmi tanácsban a munkáltatói jogkört gyakorló polgármester nem vett részt, a tanácsot dr. Sz. K. önkormányzati képviselő vezette, a tagok közalkalmazottak voltak.
Mindezek az eljárási szabálysértések a munkaügyi perben nem orvosolhatók, emiatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a jogalap tekintetében döntve, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a fegyelmi határozatot hatálytalanította. A felperes nem kérte a közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Kjt. 34. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg.
Az eljárt bíróságok téves álláspontjuk miatt nem tisztázták, hogy az alperes a felperes állásától történt felfüggesztésétől kezdve milyen összegű illetmény kifizetését tartotta vissza. E körben az eljárást a munkaügyi bíróságnak kell folytatnia. A visszatartott illetmény összegének megállapításával kapcsolatban a következőkre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság.
A felperes keresetében az Mt. 100. §-a alapján kérte az alperes marasztalását. A Kjt. szerint ez a rendelkezés nem alkalmazható, mert a jogellenes megszüntetésnél a Kjt. 34. §-ában foglaltak az irányadók, illetőleg az állástól való felfüggesztés következtében a 48. §-ának (3) bekezdése.
Eszerint a felperest végkielégítés nem illeti meg, a felfüggesztés idejére pedig 1995. szeptember hó 1. napjáig átlagkeresettel, az ezt követő időre távolléti díjjal kell számolni [1995. évi LV. törvény 52. §-a (3) bekezdésének b) pontja]. Az átlagkeresettel történő elszámolás szempontjából figyelembe kell venni, hogy az igazgatói kinevezést a felperes határozott időre kapta, ezért 1993. július 31-ig az igazgatói illetménye alapján kell az átlagkeresetét számítani. Ezt követően 1995. szeptember 1. napjáig annak alapján kell az átlagkeresetét megállapítani, hogy tanárként a Kjt. szerint mennyi lett volna az illetménye, ha az alperesnél betöltött munkakörére, a végzettségére és a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejére figyelemmel a munkáltatói jogkör gyakorlója besorolta volna.
A Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletet hozott, ezért a felek perköltségét nem állapította meg, erről az eljárást folytató munkaügyi bíróságnak kell dönteni. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.500/1995. sz.)