adozona.hu
BH 1996.2.129
BH 1996.2.129
I. Üzemi baleseti járadék összegének megállapításánál nem a munkáltatónál hasonló munkakörben dolgozók elért havi átlagkeresete, hanem az esetleges béremelés százalékos értékének megfelelően megállapított az a kereset az irányadó, amelyet a balesetet szenvedett munkavállaló a baleset nélkül elérhetett volna. II. Elmaradt - munkaviszonyon kívüli - jövedelemként csak a károsodást megelőzően rendszeresen kapott jövedelmeket lehet a kártérítésnél figyelembe venni [26/1980. (XII. 20.) MüM rend. 10. §*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperessel tagsági viszonyban állt, a vele kötött munkamegállapodás szerint lakatos munkakört látott el. A felperes a sorkatonai szolgálata alatt katonai kötelezettségekkel összefüggő balesetet szenvedett, amelyből 35%-os munkaképesség-csökkenése származott. A Társadalombiztosítási Igazgatóság 1973-ban a részére baleseti járadékot állapított meg.
A felperes a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése ellenére az alperesnél - különböző munkakörökben - teljes értékű munkát végzet...
BH 1996.2.129 I. Üzemi baleseti járadék összegének megállapításánál nem a munkáltatónál hasonló munkakörben dolgozók elért havi átlagkeresete, hanem az esetleges béremelés százalékos értékének megfelelően megállapított az a kereset az irányadó, amelyet a balesetet szenvedett munkavállaló a baleset nélkül elérhetett volna.
II. Elmaradt - munkaviszonyon kívüli - jövedelemként csak a károsodást megelőzően rendszeresen kapott jövedelmeket lehet a kártérítésnél figyelembe venni [26/1980. (XII. 20.) MüM rend. 10. §*].
A felperes az alperessel tagsági viszonyban állt, a vele kötött munkamegállapodás szerint lakatos munkakört látott el. A felperes a sorkatonai szolgálata alatt katonai kötelezettségekkel összefüggő balesetet szenvedett, amelyből 35%-os munkaképesség-csökkenése származott. A Társadalombiztosítási Igazgatóság 1973-ban a részére baleseti járadékot állapított meg.A felperes a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése ellenére az alperesnél - különböző munkakörökben - teljes értékű munkát végzett. 1987. október 21-én épületbontás közben több méter magasból leesett, és üzemi balesetet szenvedett. Többször operálták, majd 1989. december hó 1. napjától a társadalombiztosítási kirendeltség baleseti rokkantsági nyugdíjat állapított meg a részére, egyidejűleg a baleseti járadékának a szüneteltetését rendelte el, de a nyugdíj megállapításánál munkabérként figyelembe vette a baleseti járadék összegét.
A felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elbírálva a munkaügyi bíróság az alperes teljes kártérítő felelősségét állapította meg. A peres felek a felperes balesetéből eredő, az 1990. évre vonatkozó igényeit peren kívül rendezték.
A felperes kártérítési járadék és más követelések megtérítése iránt az alperesnél működő szövetkezeti döntőbizott-
sághoz nyújtott be kérelmet, amelynek a bizottság részben helyt adva, határozatával az alperest havi járadék, valamint a felperes rokkantsági nyugdíjának megállapításánál figyelembe vett baleseti járadék összegének megfizetésére kötelezte.
A határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet, amelyben a járadék felemelését és a károsodással összefüggő más igényeinek megtérítését kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 4481 forint havi járadék, a mezőgazdasági munkák költségeként 10 000 forint, valamint 10 000 forint általános kártérítés megfizetésre kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett. A megyei bíróság végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert a felperes keresetének elbírálásához szükséges tényeket nem tisztázta, egyes kereseti kérelmekről nem döntött.
A megismételt eljárásban a felperes többször megváltoztatta a keresetét, végül az alperest az 1991-93. évekre kártérítési járadék, a rokkantsági nyugdíja miatt szüneteltetett baleseti járadék, az általa korábban megművelt mezőgazdasági területről származó bevétel, gépkocsi használata miatt felmerült többletkiadásai, a kórházi és az otthoni ápolás idején felmerült költségei és külön jövedelemszerző tevékenységének elvesztéséből eredő kárának megtérítésére, illetőleg megfizetésére kérte kötelezni. Keresetet támasztott 230 160 forint megfizetésére is, mert a mozgáskorlátozottságára tekintettel önkormányzati támogatással gépkocsit vásárolt.
A munkaügyi bíróság a keresetnek részben adott helyt az ítéletével: az alperest az 1991-93. évekre baleseti járadék, mezőgazdasági művelési költség, általános kártérítés, kórházi látogatási és otthoni ápolási költség megfizetésére kötelezte. 1994. június 1. napjától havi kártérítési járadék, valamint évenként mezőgazdasági kártérítés és általános kártérítés megfizetésére is kötelezte az alperest határozatlan időre, egyebekben a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést a megállapított járadék összege, valamint a társadalombiztosítási baleseti járadékának, a gépkocsi rá jutó beszerzési árának és a mellékfoglalkozásból eredő jövedelmének elvesztéséből eredő kárának megtérítésére irányuló keresete elutasítása miatt.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest 230 160 forint gépkocsi-beszerzési költség és ennek kamata megfizetésére kötelezte, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg a felperest megillető kártérítési járadék összegét, mert az igény keletkezésekor hatályban volt 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 10. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint állapította meg a bérfejlesztés mértékét. Ezt a könyvszakértő véleménye is alátámasztotta. A társadalombiztosítástól kapott baleseti járadékának összegét a rokkantsági nyugdíj megállapításánál figyelembe vették, ezért azt nem lehet kétszeresen értékelni és az alperessel megfizettetni. A gépkocsi beszerzése indokolt volt, mert a felperes súlyosan mozgáskorlátozott, tömegközlekedési eszközön nem tud biztonságosan utazni. Az alperesnél szervezett gazdasági munkaközösség megszűnt, a felperes onnan rendszeresen nem kapott jövedelmet, ezért azt nem lehet kártérítésként érvényesíteni.
A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felperes a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével a munkaügyi bíróság új eljárásra utasítását kérte a megállapított járadéka, az elvesztett baleseti járadéka, a tagsági viszonyon kívüli jövedelemszerzés lehetőségének elvesztése körében. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság téves számítással állapította meg a járadékát, mert nem a jövedelmek emelkedéséből indult ki, hanem az alperesnél dolgozó személyek jövedelmét és a rokkantsági nyugdíjának a különbözetét vette figyelembe. Balesete következtében mindenfajta mellékfoglalkozású jövedelemszerző tevékenységétől elesett, noha képzettsége alapján legalább havi 1000 forint jövedelemre tehetett volna szert. A katonai szolgálata alapján bekövetkezett balesete miatt megállapított baleseti járadékot az átlagkeresetének kiszámításánál figyelembe kellett volna venni, mert ettől az alperesnél elszenvedett balesete következtében esett el.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a megyei bíróság ítéletének a gépkocsi beszerzési költségének megfizetésére kötelező rendelkezését kérte hatályon kívül helyezni, mert a felperes a balesetet megelőzően és azt követően is rendelkezett egy személygépkocsival. Kérte a munkaügyi bíróság ítéletét a mezőgazdasági költségek tekintetében is megváltoztatni, mert nyilvánvaló számítási hiba miatt három helyett négyévi összeg megfizetésére kötelezték. A jövőben a felperesnek ilyen bevétele nem is lehetne, mert az alperesnél a háztáji föld kiadása megszűnt.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos, az alperesé megalapozatlan.
1. A munkaügyi bíróság a felperest megillető járadék összegét akként határozta meg, hogy az alperesnél hasonló munkakörben dolgozók az 1991., az 1992. év az 1993. évben elért havi átlagkeresetéből levonta a felperes rokkantsági nyugdíját. Ez a számítási mód teljességgel alkalmatlan a felperest ért kár összegének meghatározására, ugyanis nem az esetleges béremelés százalékos mértékének megfelelően állapítja meg azt a keresetet, amit a baleset nélkül a felperes elérhetett volna. A munkaügyi bíróság által követett számítással legfeljebb arra lehet következtetni, hogy mások mennyivel többet kerestek az adott időszakban a felperes rokkantsági nyugdíjánál, de ennek jogi relevanciája nincs.
2. Téves álláspontra helyezkedett mindkétfokú bíróság a felperes korábbi társadalombiztosítási baleseti járadékának beszámítását illetően. Azzal, hogy a felperes rokkantsági nyugdíjának megállapításánál munkabérként vették figyelembe a baleseti járadékát, növekedett a rokkantsági nyugdíjának a mértéke, de egyúttal csökkent - esetleg eltűnt - az a különbség, ami a felperest egyébként megillető, rokkantsága hiányában elérhető keresete és a társadalombiztosítástól kapott juttatás között megállapítható, vagyis amire - más csökkentő tényezőket is figyelembe véve - járadékként igényt tarthat. Ezáltal az alperesnek a teljes kártérítő felelőssége ellenére kevesebbet kell megfizetnie a felperesnek, mintha korábban ilyen juttatást nem kapott volna.
A szövetkezeti döntőbizottság ezzel kapcsolatos határozata egyébként az 1991. évi baleseti járadék tekintetében jogerőre emelkedett, mert azt az alperes keresettel nem támadta. A felperes ezért csak az azóta bekövetkezett emelésre tarthat igényt, akár külön számítva járadékként, akár a megkereshető átlagkeresetébe számítva.
3. Elmaradt - munkaviszonyon kívüli - jövedelemként csak a károsodást megelőzően rendszeresen kapott jövedelmeket lehet a kártérítésnél figyelembe venni. Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes ilyen rendszeres külön jövedelem megszerzését nem tudta bizonyítani. A felperes többfajta képzettséggel rendelkezik, de ebből okszerűen nem következik, hogy ezeket felhasználva, mellékfoglalkozás vagy egyéb keresőtevékenység keretében hasznosította volna, ha a károsodása nem következik be. A felperes a balesetét megelőzően mezőgazdasági munkát végzett, ebből származó jövedelmének megtérítésére a munkaügyi bíróság az alperest kötelezte. Az ezzel kapcsolatos időráfordítást is figyelembe véve, nehezen képzelhető el rendszeres, munkaidőn kívüli, további foglalkozás. Mindezeket értékelve a felperes ezzel kapcsolatos igényének elutasítása nem jogszabálysértő.
4. Az orvos szakértői vélemény szerint a felperes támbottal is csak megszakításokkal tud kétszáz métert gyalogosan megtenni. Tömegközlekedési eszközön való utazása egészségi állapotára tekintettel nem biztonságos. Erre tekintettel a közigazgatási szervek támogatást nyújtottak részére gépkocsi vásárlásához, mert gépkocsivezetésre egészségileg alkalmas, de állapotának megfelelően a járművet át kell alakítani. A beszerzett Aleko gépkocsi nem tekinthető túlzott, indokolatlan költekezésnek a felperes állapotához, szociális körülményeihez és a károsulttól is elvárható tisztességes magatartáshoz képest.
5. Az alperes a munkaügyi bíróság ítéletének olyan rendelkezései ellen is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyek fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek. A Pp. 271. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen. Sem a felperes, sem az alperes nem nyújtott be ezek ellen az ítéleti rendelkezések ellen fellebbezést, ezért e körben a felülvizsgálat kizárt.
A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét csak megállapította, ennek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 252/1995. sz.)
* A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendeletet a 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet II/10. pontja hatályon kívül helyezte. A határozatban kifejtett elvek azonban az ítélkezési gyakorlatban a továbbiakban is érvényesek