adozona.hu
BH 1995.10.555
BH 1995.10.555
A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett az egyszerűsített felszámolás elrendelésével válik befejezetté [Btk. 290. § (5) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek., 27/A. § (1) bek., 31. §, 55. § (1) bek., 63/A. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság a vádlottat a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett miatt 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A bíróság a tárgyalás adatai alapján azt állapította meg, hogy vádlott nős családi állapotú, egy kiskorú gyermeket nevel saját háztartásában, rokkantnyugdíjas, büntetve volt, utolsó büntetéséből 1985-ben szabadult.
A vádlott a kereskedelmi gmk képviselője volt. A gmk ellen felszámolási eljárás indult a megyei bíróságon. A bíróság...
A bíróság a tárgyalás adatai alapján azt állapította meg, hogy vádlott nős családi állapotú, egy kiskorú gyermeket nevel saját háztartásában, rokkantnyugdíjas, büntetve volt, utolsó büntetéséből 1985-ben szabadult.
A vádlott a kereskedelmi gmk képviselője volt. A gmk ellen felszámolási eljárás indult a megyei bíróságon. A bíróság kijelölte a felszámolót, aki a vádlottól kérte a felszámoláshoz szükséges iratokat 1993. április 4. napjáig. A megjelölt határidőig a vádlott ezt nem teljesítette, nem szolgáltatta a felszámolási eljáráshoz szükséges iratokat, a vagyonleltárt, az adóbevallást, a mérleget. Emiatt a felszámoló a rá bízott eljárást nem tudta lefolytatni. Ezért a megyei bíróság a vádlottat több alkalommal pénzbírsággal sújtotta. Ennek ellenére kötelezettségét nem teljesítette, így a felszámolási eljárást meghiúsította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentés érdekében fellebbezett.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, a börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést pedig mellőzte. A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás-felderítési kötelezettségét nem teljesítette maradéktalanul. Ezt pótolva a megyei bíróság bizonyítást folytatott le, beszerezte a vádlott erkölcsi bizonyítványát és a felszámolási eljárás iratait, ezeket a tárgyalás anyagává tette. A felszámolási eljárás iratanyaga alapján nem merültek fel olyan adatok, amelyek az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt tényálláshoz képest merőben eltérő tények megállapítását eredményezték volna; ezek az adatok azonban - több, az ügy jogi megítélése szempontjából lényeges mozzanat tekintetében - az elsőfokú bíróság által meghatározott tényállás kiegészítésére voltak alkalmasak. A megyei bíróság a tényállást - a bizonyítékok alapján - a Be. 258. §-a (1) bekezdése a) pontjának az alkalmazásával kiegészítette és helyesbítette az alábbiakkal:
A megyei bíróság az 1993. január 19. napján kelt és 1993. február 6. napján jogerős végzésével megállapította a kereskedelmi gmk fizetésképtelenségét, majd az 1993. február 10. napján kelt határozatával rendelkezett a felszámolási eljárás megindításának a közzétételéről. Az ezzel kapcsolatos közlemény a Cégközlöny 1993. március 4-i számában jelent meg.
Minthogy a vádlott nem teljesítette az 1991. évi IL. törvény 31. §-ában felsorolt kötelezettségeket, azaz nem készíttetett záróleltárt, éves beszámolót, egyszerűsített beszámolót, adóbevallást, zárómérleget, és azt nem adta át a felszámolónak, a megyei bíróság a vádlottat több esetben megbírságolta. Így az 1993. május 11. napján kelt és június 1. napján jogerős végzésével 5000 forint; az 1993. június 9. napján kelt és július 5. napján jogerős végzésével 20 000 forint; az 1993. augusztus 17. napján kelt és 1993. október 7. napján jogerős végzésével 50 000 forint; végül pedig az 1993. október 26. napján kelt és 1993. november 17. napján jogerős végzésével 50 000 forint pénzbírsággal sújtotta.
A megyei bíróság az 1994. április 20. napján kelt és 1994. augusztus 18. napján jogerős végzésével elrendelte a kereskedelmi gmk egyszerűsített felszámolását, mert az eljárás lefolytatását a nyilvántartások, a könyvvezetés hiánya miatt technikailag lebonyolíthatatlannak tartotta.
A fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel az ítéleti tényállás minden szempontból megalapozottá vált, és az irányadó volt a másodfokú felülbírálat során is. A kiegészített tényállás alapján is okszerűnek bizonyult az elsőfokú bíróság következtetése a vádlott bűnösségére, és a cselekményét törvényesen minősítette.
A megyei bíróság a cselekmény jogi értékelése körében a következőket emelte ki:
A csődbűntett Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében meghatározott enyhébb - 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő - alakzatát az követi el, aki a felszámolás elrendelését követően a jogszabályban előírt beszámolási, leltárkészítési vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a felszámolás eredményét részben vagy egészben meghiúsítja. A csődbűntett szóban levő tényállása tehát egyfelől kerettényállás, minthogy a jogszabályi kötelezettségeket a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 31. §-a sorolja fel, másfelől pedig eredménytényállás (ún. nem tiszta mulasztási bűncselekmény), mert a kötelezettségszegés (a mulasztás) és a következmény, a felszámolás eredményének egészben vagy részben történt meghiúsulása között okozati összefüggésnek kell fennállnia. A törvényszövegből kitűnően a cselekményt csak a felszámolás elrendelését követően lehet megvalósítani, tehát a törvényi tényállás megvalósulásához szükséges a bíróságnak a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében írt fizetésképtelenséget megállapító, illetve a Cstv. 27/A. §-ának (1) bekezdésében írt felszámolást elrendelő jogerős végzése. A cselekmény akkor válik befejezetté, azaz a felszámolás eredménye akkor tekinthető meghiúsultnak, ha a bíróság az ún. egyszerűsített felszámolást elrendeli [Cstv. 55. § (1) bek., 63/A. §].
A kifejtetteket szem előtt tartva, a kiegészített tényállásból megállapítható, hogy a vádlott a felszámolási eljárás elrendelését követően többszöri bírságolás ellenére sem teljesítette a Cstv. 31. §-ában írt tájékoztatási, adatszolgáltatási kötelezettségét, ezért a megyei bíróság az 1994. augusztus 18. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a kereskedelmi gmk egyszerűsített felszámolását. A cselekmény ezzel a mozzanattal, az egyszerűsített felszámolás elrendelésével vált befejezetté. A vádlott cselekménye (mulasztása) tehát maradéktalanul beleillik a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében meghatározott törvényi tényállás kereteibe, ennélfogva a felmentésre irányuló fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket hiánytalanul feltárta, és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. Nem tévedett akkor sem, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntetett előéletű vádlottal szemben csak a börtönbüntetés alkalmas a Btk. 37. §-ában írt valóra váltására.
A megyei bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a cselekmény viszonylag kisebb tárgyi súlya folytán a büntetési cél a börtönbüntetés végrehajtása nélkül is elérhető, ezért a börtönbüntetés végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján 2 évi próbaidőre felfüggesztette, a mellékbüntetés kiszabását pedig mellőzte. (Nógrád Megyei Bíróság Bf. 245/1994. sz.)