adozona.hu
BH 1995.2.132
BH 1995.2.132
I. A község háziorvosának fegyelmi ügyében indult perben az önkormányzat képviselő-testülete nem lehet a per alperese, miután nem jogi személy. A per alperese a jogi személyiséggel rendelkező önkormányzati egészségügyi intézmény, amelynek alapítása és működtetése a helyi önkormányzat feladata. II. Annak vitatása esetén, hogy a fegyelmi eljárást nem a közalkalmazottak jogállására, nem a köztisztviselőkre vonatkozó törvényben szabályozott előírások szerint kellett volna lefolytatni, annak van döntő jelentőség
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1977-től áll az önkormányzat, illetve a jogelődje alkalmazásában körzeti orvos, majd háziorvos munkakörben. Az önkormányzat a felperesnek azt az igényét, hogy a háziorvosi szolgálatot vállalkozó orvosként működtethesse, elutasította.
Az alperesnek a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral kötendő szerződéséhez szükséges adatlap kitöltését a felperes megtagadta, emiatt ellene az önkormányzat - határozatával - fegyelmi eljárást rendelt el. A fegyelmi eljá...
BH 1995.2.132 I. A község háziorvosának fegyelmi ügyében indult perben az önkormányzat képviselő-testülete nem lehet a per alperese, miután nem jogi személy. A per alperese a jogi személyiséggel rendelkező önkormányzati egészségügyi intézmény, amelynek alapítása és működtetése a helyi önkormányzat feladata.
II. Annak vitatása esetén, hogy a fegyelmi eljárást nem a közalkalmazottak jogállására, nem a köztisztviselőkre vonatkozó törvényben szabályozott előírások szerint kellett volna lefolytatni, annak van döntő jelentősége, hogy az önkormányzat az egészségügyi intézményét - az erre a célra elkülönített alapból - költségvetési szervként tartja-e fenn [1952. évi III. tv. (Pp.) 48. §, 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 31.) NM rend. 1. § (1) bek. a) és b) pont, 1992. évi XXXVIII. tv. 87. § (3) bek., 1992. évi LXXXIV. tv. 21. §].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1977-től áll az önkormányzat, illetve a jogelődje alkalmazásában körzeti orvos, majd háziorvos munkakörben. Az önkormányzat a felperesnek azt az igényét, hogy a háziorvosi szolgálatot vállalkozó orvosként működtethesse, elutasította.Az alperesnek a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral kötendő szerződéséhez szükséges adatlap kitöltését a felperes megtagadta, emiatt ellene az önkormányzat - határozatával - fegyelmi eljárást rendelt el. A fegyelmi eljárás vizsgálóbiztosként dr. M. J. b.-i, a fegyelmi tanács tagjaiként dr. G. M. n.-i és dr. Z. I. t.-i háziorvosokat jelölte ki, illetve kérte fel, majd az 1993. szeptember 8-án hozott határozatával fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a keresetlevélben a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és az elmaradt jövedelme és perköltség megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy mivel az önkormányzat nem működtet önálló egészségügyi intézményt, mint háziorvos nem közalkalmazott, hanem köztisztviselő, és a jogviszonyára az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) az irányadó. Ehhez képest a vizsgálóbiztos, illetve a fegyelmi tanács tagjainak kijelölése törvénysértő volt.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az önkormányzat szervezeti és működési szabályzata 6. fejezet 58. §-ának (1) bekezdése felsorolja az önkormányzat intézményeit, ezek között a körzeti orvosi, illetve háziorvosi rendelőt. Ennek megfelelően - az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 1. §-ára figyelemmel - a felperes az önkormányzat által fenntartott költségvetési szerv dolgozója, tehát közalkalmazott. Nem fogadta el a felperesnek a vizsgálóbiztossal és a fegyelmi tanács tagjaival kapcsolatos érvelését sem. A Kjt. 47. §-ának (1), illetve 49. §-ának (2) bekezdése, valamint 53. §-a tette lehetővé - mert az önkormányzatnak nincs felettes szerve -, hogy olyan közalkalmazottakat kérjenek fel e tisztségekre, akik ugyan nem az alperes alkalmazottai, de megfelelnek a törvényben megkívánt feltételeknek, az oknak. A felperes a fegyelmi vétséget az 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendeletben előírt adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítésének megtagadásával követte el, a magatartása szándékos volt, ezért az elbocsátása arányos büntetésnek minősül.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
Kifejtette, hogy a felperes az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 1. §-ának (3) bekezdése és az 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat értelmében nem minősülhet köztisztviselőnek, de megfelel a 6/1992. (III. 31.) NM rendelet feltételeinek. Az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) hatálybalépésével a korábbi munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át. A felperes munkáltatója az önkormányzat, amelynek nevében a jogokat a képviselő-testület gyakorolja, amely valóban nem jogi személy, az önkormányzat azonban az 1990. évi LXV. törvény 96. §-ának (1) bekezdése értelmében jogi személy. Jogszerűnek találta a vizsgálóbiztos és a fegyelmi tanács tagjainak kijelölését is, valamint az elsőfokú bíróságnak a fegyelmi vétség és a büntetés arányossága körében tett indokolását.
A felperes a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelmében, az 1992. évi XXXIII. törvény 1. §-ának megsértésére hivatkozva, a jogerős és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, valamint a keresetének megfelelő döntés hozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a polgármesteri hivatal kinevezett alkalmazottja, tehát köztisztviselő, reá nem az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) vonatkozik hanem a közszolgálati dolgozók jogviszonyát rendező 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.). Az önkormányzat és a képviselő-testület nem a munkáltatója, továbbá nincs olyan egészségügyi intézmény sem a községben, amelynek a dolgozója lenne. Hangsúlyozta, hogy több esetben indítványozta, hozzanak létre egészségügyi intézményt a korábban hatályos 1990. évi CIV. tv. értelmében, vagy működtessék vállalkozási formában a háziorvosi szolgálatot. Ez elől az alperes elzárkózott. Az ún. adatlap vagy finanszírozási szerződés aláírását azért tagadta meg, mert az a kifejtettek értelmében jogellenes volt. Az ellene hozott fegyelmi határozat miatt a polgármesteri hivatal ellen terjesztette elő a keresetét, de az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltatója a létező költségvetési, egészségügyi intézmény. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja szerint a perben alperes az önkormányzat képviselő-testülete. Az 1992. évi LXXXIV. törvény végrehajtására kiadott 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár a háziorvosi szolgálat működtetőjével köteles finanszírozási szerződést kötni. Az alperes szerint van a községben ilyen intézmény, de ebben az esetben is jogellenes a helyzet, mert nem rendelkezik intézményvezetői megbízatással, nem kinevezett dolgozója az intézménynek, tehát jogszerűen tagadta meg az adatlap aláírását. A finanszírozási szerződés aláírásának megtagadásával nem a közalkalmazotti jogviszonyában fennálló kötelezettségét szegte meg, hanem az ún. megbízásos jogviszonyát, amely viszony azonban polgári jogi jogviszony.
A bíróságok tehát megsértették a Kjt. 47. §-ának (1), 49. §-ának (1) és (2) bekezdéseit, valamint 53. §-át. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésén túl kérte az alperest 1993. szeptember 9-től havi 35 600 Ft alapbér és 4400 Ft készenléti díj, valamint a perköltség megfizetésére kötelezni. A 2. sorszámon előterjesztett kérelemben a végrehajtás felfüggesztését is kérte, mert az alperes kötelezte a szolgálati lakás kiürítésére, megfosztották a telefonjától és a megélhetését biztosító szőlőingatlant is el kívánják venni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására és a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy a felperes 1992. december 15-én a közalkalmazotti jogviszonya alapján történt besorolásáról szóló szerződést aláírta, azt nem kifogásolta, a munkáltatója tehát az önkormányzat. Az első és másodfokú ítélet indokolása nem ellentétes egymással, hanem egymást kiegészíti. Az önkormányzat a területi egészségügyi ellátási kötelezettségét a munkaviszonyban álló háziorvosi szolgálat útján kívánta teljesíteni, az erről szóló határozat az iratok között megtalálható. Minthogy az érintett település község, önálló egészségügyi intézményt (kórház, rendelőintézet) nem hoztak létre, az orvos közvetlenül az önkormányzattal lép munkaviszonyba. Az is az önkormányzat döntési jogkörébe tartozik, hogy az orvost közalkalmazottként, munkajogviszonyban vagy polgári jogi jogviszony keretei között megbízással foglalkoztatja-e.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az 1952. évi III. tv. (Pp.) 48. §-a szerint "a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek meg és kötelezettségek terhelhetnek".
A helyi önkormányzatokrólszóló 1990. évi LXV. törvény 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a település önkormányzata jogi személy. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. A felperes felett a munkáltatói jogkört a képviselő-testület gyakorolja az 1990. évi LXV. tv. 9. §-ának (4) bekezdésében foglaltjogkörénél fogva, de a képviselő-testület nem rendelkezik perbeli jogképességgel, nem jogi személy. Ezért nem lehetett volna a per alperese.
A per alperese a jogi személyiséggel rendelkező egészségügyi intézmény lehet, amelynek alapítása és működtetése az 1990. évi LXV. tv. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat feladata. Az önkormányzat ilyen feladatkörét állapítja meg az 1991. évi XX. tv. 129. §-ának (1) bekezdése és a 6/1992. (III. 31.) NM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja is.
Peradat, hogy az önkormányzatnak a szervezeti és működési szabályzatáról szóló 15/1991. (XII. 5.) rendelete VI. fejezete 58. §-ának (1) bekezdésében akként rendelkezett, hogy az önkormányzat intézményei az óvoda, a művelődési ház és az egészségügyi intézmény. Ezt figyelembe véve állapította meg az első- és a másodfokú bíróság, hogy az alperes rendelkezik költségvetési intézménnyel, amelynek keretei között tevékenykedik a felperes az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.), a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alatt.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra - minthogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében vitatta közalkalmazotti minőségét, és állította, hogy a polgármesteri hivatal által alkalmazott köztisztviselő -, hogy a Kjt. 1. §-a szerint a törvény hatálya az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél (munkáltató) foglalkoztatott közalkalmazott jogviszonyára terjed ki. Ez a meghatározás azt jelenti, hogy a törvény a munkáltató jellegére tekintettel vonja az alkalmazottat a törvény hatálya alá. Azt, hogy az alperes egészségügyi intézményét költségvetési szervnek kell-e tekinteni, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 87. §-ának (1) bekezdése határozza meg azzal, hogy költségvetési szerv az államháztartás részét képező olyan jogi személy, amely a társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgáló, jogszabályban meghatározott állami feladatokat alaptevékenységként, az alapító okiratban meghatározott körben és kötelezettséggel végzi.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak azt kell megállapítania, hogy létrehozott-e az önkormányzat - az önkormányzati törvényben meghatározott feladatnak megfelelően - az egészségügyi ellátás céljából egészségügyi intézményt, és ha igen, annak keretei között végzi-e a gyógyító tevékenységét a felperes, aki ezáltal közalkalmazott, a jogviszonyára az 1992. évi XXXIII. törvény, a fegyelmi felelősségére az e törvény fegyelmi fejezete vonatkozik. Minthogy a költségvetési szerv alapításáról és megszüntetéséről az 1992. évi XXXVIII. törvény 88. §-ának (3) bekezdése szerint jogszabályban vagy határozatban (alapító okiratban) kell intézkedni, meg kell vizsgálni, hogy az önkormányzat már idézett határozata megfelel-e az alapító okirat ismérveinek, megtörtént-e az önkormányzat költségvetéséből az egészségügyi ellátás céljait szolgáló alap elkülönítése és mindezek, valamint az összes körülmény alapján - a település nagyságára is tekintettel - elfogadható-e a költségvetési szerv működése még akkor is, ha ennek a szervnek kizárólag a felperes volt a munkavállalója. Meg kell jegyezni; az eljárás során nem tárták fel a bíróságok, hogy az önkormányzat üzemelteti-e a rendelőt, van-e asszisztense, stb. mert ezek a körülmények is erősíthetik annak a megállapíthatóságát, hogy munkáltatóként létrejött az egészségügyi költségvetési szerv.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel nincs abban a helyzetben, hogy a felperes fegyelmi vétsége és a fegyelmi eljárás jogszerűsége tekintetében határozzon. Rá kell mutatni azonban, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi LXXXIV. tv. 21. §-ának (6) bekezdésében, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltak együttalkalmazásából következik, hogy az önkormányzat hatáskörébe tartozik annak az eldöntése, milyen formában működteti a helyi egészségügyi ellátást, közalkalmazotti jogviszonyban álló háziorvos vagy magánvállalkozó orvos útján. Ebből következik, hogy az alkalmazásban álló háziorvos munkaköri kötelezettsége többek között az alkalmazó utasításainak végrehajtása a Kjt. és az Mt. vonatkozó szabályai értelmében.
A kifejtettek értelmében kell eljárni az elsőfokú bíróságnak, majd annak megállapítása után, hogy működik-e költségvetési szerv, fel kell hívni a felperest a Pp. 64. §-ának (2) bekezdése alapján, jelölje meg, mely jogi személlyel szemben kívánja az igényét érvényesíteni, majd a bíróságnak - a felperes kérelmére - az általa megjelölt alperest a kereset közlésével meg kell idézni és a korábbi alperest a perből el kell bocsátani.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokon eljárt bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 479/1994. sz.)