adozona.hu
BH 1995.2.130
BH 1995.2.130
A munkáltató köteles minden olyan létszámleépítésre vonatkozó döntéséről, amely harminc nap alatt legalább tíz főt érint, az érintett munkavállalókat, továbbá az illetékes munkaügyi központot a rendes felmondást harminc nappal megelőzően tájékoztatni. A létszámleépítés miatt a felmondás csak az előírt tájékoztatást követő harminc nap elteltével közölhető [1992. évi XXII. törvény 89. §, 1991. évi IV. tv. 23. § (1) bek., (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1970. július 1-jétől állt az alperes alkalmazásában minőségellenőr munkakörben. Az alperes az 1992. november 6-án kelt írásbeli intézkedésével a felperes munkaviszonyát létszámleépítésre hivatkozással 1993. február 3. napjára felmondta.
A felperes a felmondás hatálytalanítása iránt kezdeményezett eredménytelen egyeztetést követően keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a felmondás jogellenességének megállapítását és munkaviszonya helyreállításának mellőzésével...
BH 1995.2.130 A munkáltató köteles minden olyan létszámleépítésre vonatkozó döntéséről, amely harminc nap alatt legalább tíz főt érint, az érintett munkavállalókat, továbbá az illetékes munkaügyi központot a rendes felmondást harminc nappal megelőzően tájékoztatni. A létszámleépítés miatt a felmondás csak az előírt tájékoztatást követő harminc nap elteltével közölhető [1992. évi XXII. törvény 89. §, 1991. évi IV. tv. 23. § (1) bek., (3) bek.].
A felperes 1970. július 1-jétől állt az alperes alkalmazásában minőségellenőr munkakörben. Az alperes az 1992. november 6-án kelt írásbeli intézkedésével a felperes munkaviszonyát létszámleépítésre hivatkozással 1993. február 3. napjára felmondta.A felperes a felmondás hatálytalanítása iránt kezdeményezett eredménytelen egyeztetést követően keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a felmondás jogellenességének megállapítását és munkaviszonya helyreállításának mellőzésével a törvényes jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott. A felmondás hatálytalanítása mellett megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg, és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 151 170 Ft elmaradt munkabért, 168 300 Ft végkielégítést, valamint az államnak 9594 Ft illetéket.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felmondás az 1991. évi IV. törvény 23. §-ának (3) bekezdése alapján jogellenes, mert a felperest a munkaviszonya felmondását megelőző harminc nappal korábban nem tájékoztatta az alperes a munkaviszonya megszüntetéséről.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az előzetes tájékoztatási kötelezettségének lényegében eleget tett, mivel a felperes felmondási ideje a harminc napot meghaladta. Ezért a munkaviszonya megszüntetése előtt kellő időben értesült a munkáltató intézkedéséről.
A megyei bíróság ítéletével a per főtárgya tekintetében helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, az alperes által fizetendő illeték összegét 12 130 Ft-ra felemelte. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes a felmondás érvényességi feltételeként megállapított előzetes tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, és azt nem pótolja a hivatkozott törvény 22. §-a szerint a munkaügyi szerveknek adott előzetes tájékoztatás.
A jogerős ítélet ellen az alperes a törvényes határidőben felülvizsgálati kérelemmel élt. Elsősorban az 1991. évi IV. törvény 23. §-ának téves értelmezése miatt tartotta törvénysértőnek a felmondás jogellenességének megállapítását. A fellebbezésben is előadott álláspontjára hivatkozott, amely szerint harminc napot meghaladó felmondási időnél a további harmincnapos előzetes tájékoztatás indokolatlan, mert a törvényhozó szándékát, a munkavállaló felkészülését az új életvitelre, a hosszabb felmondási idő biztosítja. Másodsorban az elmaradt munkabér összegszerűségét vitatta, minthogy tudomása szerint a felperes munkanélküli-ellátásban részesül, és azt az elmaradt munkabér összegének megállapításánál a munkaügyi bíróság nem vette figyelembe.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 23. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató minden olyan létszámleépítésre vonatkozó döntéséről, amely harminc nap alatt legalább tíz főt érint, az érintett munkavállalókat, továbbá az illetékes munkaügyi központot a rendes felmondást harminc nappal megelőzően köteles tájékoztatni. Ugyanezen § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a létszámleépítés miatt a felmondás csak az (1) bekezdés szerint előírt tájékoztatást követő harminc nap elteltével közölhető. E szabály a munkáltató számára egyértelműen a rendes felmondás közlését - és nem a munkaviszony megszűnését - megelőző tájékoztatási kötelezettséget állapít meg. Ezért nyilvánvalóan téves a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont, amely a törvény szövegszerű rendelkezésétől elvonatkoztatva értelmezi a törvényhozó szándékát.
Az irányadó tényállás szerint az alperes munkáltató a felperes munkaviszonya felmondásának 1992. november 6-án történt közlését megelőzően a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az eljárt bíróságok a jogszabálynak megfelelően állapították meg a felmondás jogellenességét. Az alperes sem az elsőfokú, sem a fellebbezési eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a felperes munkaviszonya megszűnését követően máshonnan jövedelemben részesült, amelyet elmaradt munkabére megállapításánál figyelembe kellett volna venni. Csak a felülvizsgálati kérelemben vitatta - okirati bizonyíték nélkül - a marasztalás összegszerűségét arra tekintettel, hogy a felperes munkanélküli-járadékban részesül. Tehát olyan új körülményre hivatkozott, amelyet az eljárt bíróságok ítéleteik meghozatalánál nem vehettek figyelembe, következésképpen döntésük jogszerűségét sem érinthette. A perben el nem bírált új tényre hivatkozással a Pp. 260. §-a szerint perújítási kérelemnek lehet helye.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a sikertelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének, valamint felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [Pp. 78. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés] kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 211/1994. sz.)