adozona.hu
BH 1994.12.705
BH 1994.12.705
A termelőszövetkezet tagja munkaviszony jellegű jogviszonyának felmondása esetén e jogviszonya a felmondási idő mértéke és a végkielégítés szempontjából csak 1992. január 20-tól vehető figyelembe, az ezt megelőzően tagsági viszonyban, illetve munkaviszonyban töltött idő nem vehető figyelembe [1992. évi XXII. tv. 92. §, 95. § (3) bek., 1992. évi I. tv. 63. és 65. §, 1992. évi II. tv. 55. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1965. július 1-jétől 1974. december 31-ig volt az alperes alkalmazottja, 1975. január 1-jétől tagsági viszonyt létesített, és munkamegállapodás alapján végzett munkát. Az alperes 1993. február 22-én - 30 nap felmondási idővel - 1993. március 23-ra felmondta a műszaki ágazatvezető felperesnek az 1992. január 20-tól fennálló munkaviszony jellegű jogviszonyát, és a munkavégzés alól felmentette.
A felmondást azzal indokolta, hogy a gépjavító műhely a tagok egy csoportjának kiválása fo...
BH 1994.12.705 A termelőszövetkezet tagja munkaviszony jellegű jogviszonyának felmondása esetén e jogviszonya a felmondási idő mértéke és a végkielégítés szempontjából csak 1992. január 20-tól vehető figyelembe, az ezt megelőzően tagsági viszonyban, illetve munkaviszonyban töltött idő nem vehető figyelembe [1992. évi XXII. tv. 92. §, 95. § (3) bek., 1992. évi I. tv. 63. és 65. §, 1992. évi II. tv. 55. §].
A felperes 1965. július 1-jétől 1974. december 31-ig volt az alperes alkalmazottja, 1975. január 1-jétől tagsági viszonyt létesített, és munkamegállapodás alapján végzett munkát. Az alperes 1993. február 22-én - 30 nap felmondási idővel - 1993. március 23-ra felmondta a műszaki ágazatvezető felperesnek az 1992. január 20-tól fennálló munkaviszony jellegű jogviszonyát, és a munkavégzés alól felmentette.A felmondást azzal indokolta, hogy a gépjavító műhely a tagok egy csoportjának kiválása folytán megszűnt, és ezzel megszűnt a felperes munkaköre és a munkahelye.
A felperes a sikertelen szóbeli egyeztetés után a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében az 1965. július 1-jétől fennálló munkaviszonya alapján 90 nap felmondási időre járó bér és 6 havi végkielégítés megfizetését kérte. Ennek összegét 220 760 Ft-ban jelölte meg. A munkaügyi bíróság az 1993. május 20-án hozott ítéletével kötelezte az alperest l14 135 Ft és ennek 1993. február 22-től járó évi 20% kamatának, 5700 Ft perköltségnek, továbbá 6850 Ft illetéknek a megfizetésére.
Álláspontja szerint az 1965. július 1. napjától 1974. december 31. napjáig és az 1992. január 20-tól 1993. május 23-ig eltöltött időszakot lehet munkaviszonynak tekinteni, ezért a felperes több mint tíz év munkaviszonnyal rendelkezik. Erre tekintettel az Mt. 95. §-a (1) és (4) bekezdésének c) pontja alapján 3 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre jogosult, amelynek összege 82 785 Ft.
A tíz évet meghaladó munkaviszony alapján a felperest megilleti az Mt. 92. §-a (1) és (2) bekezdésének d) pontja alapján 55 nap felmondási időre járó munkabér, amelyből az alperes 30 napra járó összeget már kifizetett, a 25 napra 31 350 Ft illeti meg.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. Az alperes perköltség és illeték fizetésére kötelezését mellőzte. Kötelezte a felperest 8000 Ft első és másodfokú eljárási költség megfizetésére.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az 1965. július 1-jétől 1974. december 31-ig tartó munkaviszonyban töltött időt a felmondási idő és a végkielégítés szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. A megszűnt munkaviszonyra nem lehet utólag jogot alapítani.
A tagsági viszonyon alapuló munkamegállapodás - az Szvt. 65. §-ának (1) bekezdése alapján - 1992. január 20-án alakult át munkaviszony jellegű jogviszonnyá. Ez azt jelenti, hogy a felmondásig a felperes egy év és négy hónap olyan jogviszonnyal rendelkezik, amelyre figyelemmel az alperes helytállóan állapította meg a 30 nap felmondási időt [Mt. 92. § (1) bek.].
A megyei főügyészség a munkaügyi bíróságnál a Legfelsőbb Bírósághoz felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesnek 165 560 Ft végkielégítés és 55 190 Ft felmondási időre járó munkabér és ennek kamatai megfizetésére kötelezését.
A kérelem indokai szerint a tag az 1993. január 1-jéig hatályban volt 1967. évi III. tv. 60. §-a (1) bekezdésének megfelelően a munkavégzési kötelezettségének a szövetkezettel kötött munkamegállapodás alapján tett eleget. Ezt a munkamegállapodáson alapuló munkavégzést az 1992. évi I. tv. 63. §-a szerint munkaviszony jellegű jogviszonynak kell tekinteni. E jogviszonyra az Szvt. 65. §-ának (1) bekezdése értelmében - többek között - a Munka Törvénykönyve rendelkezései az irányadók. Az 1992. évi II. tv. 55. §-a a szövetkezet és tagja között a korábbi jogszabályok alapján kötött munkamegállapodást az Szvt. 65. §-ában meghatározott szerződéssé alakította át. Tény, hogy a jogalkotó az "alakulnak át" kifejezést használja. Az "átalakul" kifejezésből arra lehet következtetni, hogy a munkamegállapodások megkötésének időpontjától kell a tag munkaviszony jellegű jogviszonyát számítani. Ezt a jogszabály-értelmezést támasztja alá az is, hogy az 1992. évi II. tv. 55. §-a a korábbi jogszabályok alapján kötött munkamegállapodásokról szól, és ezek alakulnak át munkaviszony jellegű jogviszonnyá. Ebben az esetben nem az említett törvények visszamenőleges hatályáról van szó, hanem arról, hogy az új jogszabály alapján a munkamegállapodások a megkötésük időpontjától kezdődően munkaviszony jellegű jogviszonynak minősülnek.
Mindezekből következik, hogy a felperes keresete megalapozott, az 1965. július 1-jétől 1993. március 23-ig fennállott munkaviszonya alapján 90 nap felmondási idő illeti meg az Mt. 92. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján. A végkielégítés mértéke az Mt. 95. §-a (4) bekezdésének f) pontjára figyelemmel a 6 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg. A felperes havi bruttó átlagkeresete 27 595 Ft volt. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1992. január 20-án hatályba lépett, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. tv. (Szvt.) 63. §-ában foglaltak szerint a szövetkezeti tagsági viszony keretében vállalkozási és munkaviszony jellegű jogviszonyok jöhetnek létre. A 65. § (1) bekezdése értelmében a szövetkezet és a tagja között létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyra a Munka Törvénykönyve - a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályok kivételével -, a szövetkezeti önkormányzati szabályzat és az ezeknek megfelelően megkötött szerződések az irányadóak. Az 1992. évi II. tv. (Ámt.) 55. §-ának rendelkezése szerint a szövetkezet és tagja között a korábbi jogszabályok alapján kötött munkamegállapodás az Szvt. 65. §-ában meghatározott szerződéssé alakul át.
A felperes tagsági viszonyán alapuló munkamegállapodás az Ámt. 55. §-a szerint 1992. január 20-ával alakult át munkaviszony jellegű jogviszonnyá. Ettől az időponttól kezdődően a felmondás időpontjáig, az Mt. 92. §-a (2) bekezdésének a)-g) pontjaiban megjelölt időtartamú munkaviszonyok közül egyiket sem szerezte meg, ennélfogva a 92. § (1) bekezdésében foglalt 30 nap felmondási időre vált csak jogosulttá. Ezt a jogosultságát az alperes a felmondásban elismerte, az erre járó díjazást kifizette, és a felmondási idő teljes tartamára a munkavégzés alól felmentette.
A végkielégítés kérdése körében az Mt. 95. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó. Eszerint a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál a (4) bekezdésben meghatározott időtartamban fennálljon. Ennek legkisebb időtartama három év, és ebben az esetben a végkielégítés mértéke az egyhavi átlagkereset.
A felperes az 1992. január 20-tól 1993. március 23-ig terjedő időszakban nem szerezte meg a háromévi munkaviszonynak megfelelő időtartamot, ennélfogva nem jogosult az egyhavi átlagkeresetének megfelelő végkielégítésre.
Ami a felülvizsgálati kérelemnek a felperes munkaviszonyai összeszámítása kérdésében kifejtett álláspontját illeti, a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá:
Az 1992. július 1-jéig hatályban volt 1967. évi II. törvénynek az 1991. évi XLVIII. törvénnyel megállapított 25. §-ának (3) bekezdése értelmében az áthelyezett dolgozónak az áthelyezést megelőző munkaviszonyát a végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem lehet figyelembe venni.
A munkaviszony megszűnésének legkedvezőbb esete a hatályban volt Mt. 25. §-ának (2) bekezdése szerint az áthelyezés volt. Ebben az esetben az áthelyezést megelőző munkaviszonyt úgy kellett tekinteni az Mt. 25. §-a (3) bekezdésének módosítása előtt, mintha azt a munkavállaló az új munkáltatójánál töltötte volna el.
Az 1992. július 1-jétől hatályos 1992. évi XXII. tv. (Mt.) nem teszi lehetővé a munkavállaló munkaviszonyainak az összeszámítását, és a már említett 95. § (3) bekezdésének rendelkezéséből következik, hogy a munkáltatónál megszakítás nélkül meghatározott időtartamban fennállott munkaviszonyt lehet csak a végkielégítés szempontjából figyelembe venni. Ez vonatkozik az Mt. 92. §-ában meghatározott felmondási idő mértékére is.
Minthogy a másodfokú bíróság jogi álláspontja helytállónak bizonyult, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján az ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10. 117/1994. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 1999.11.516 Termelőszövetkezeti tagként alkalmazotti munkát végző természetes személyt nem illeti meg végkielégítés, ha a tagsági viszonyának - jogszabály erejénél fogva - munkaviszonnyá történt átalakulásától a felszámoló részéről történt felmondásáig 3 év még nem telt el. A tagsági viszonyban az adósnál eltöltött munkaidő nem számítható be a munkaviszonyban eltöltött időtartamba [1967. évi III. tv. 28. § (1) és (3) bek. a) pont, 1971. évi III. tv. 30. § (1) bek., 31. § a) pont, 1992. évi I. tv. 65. §, 1992. évi II. t
