adozona.hu
BH 1994.11.629
BH 1994.11.629
Az államigazgatási határozat módosítására vonatkozó, az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést csak ügyazonosság esetén lehet alkalmazni; a vámellenőrzés során utóbb feltárt új tények esetén e szabály nem alkalmazható [1957. évi IV. tv. (Áe.) 61. § (3) bek., 55. §, 1966. évi 2. tvr. 11. § (4) bek. a) pont, 13. §, 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 55. § (2) bek., 70. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. április 26. és május 8. között 3 db vám 91. árunyilatkozaton palackozott sör belföldi forgalom számára való vámkezelését kérte a gy.-i vámhivatalnál. Az árunyilatkozaton a forgalom jellege rovatba a felperes 45 520 kódszámot írt be, amely azt jelenti, hogy államközi szerződés keretében rubelelszámolásban beérkező vámáru vámmentes vámkezelését kéri. A gy.-i vámhivatal az árunyilatkozatokon a vámkezeléseket a kérelemnek megfelelően elvégezte. Az elsőfokú vámhivatal 1992. áprili...
BH 1994.11.629 Az államigazgatási határozat módosítására vonatkozó, az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést csak ügyazonosság esetén lehet alkalmazni; a vámellenőrzés során utóbb feltárt új tények esetén e szabály nem alkalmazható [1957. évi IV. tv. (Áe.) 61. § (3) bek., 55. §, 1966. évi 2. tvr. 11. § (4) bek. a) pont, 13. §, 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 55. § (2) bek., 70. § (2) bek.].
A felperes 1991. április 26. és május 8. között 3 db vám 91. árunyilatkozaton palackozott sör belföldi forgalom számára való vámkezelését kérte a gy.-i vámhivatalnál. Az árunyilatkozaton a forgalom jellege rovatba a felperes 45 520 kódszámot írt be, amely azt jelenti, hogy államközi szerződés keretében rubelelszámolásban beérkező vámáru vámmentes vámkezelését kéri. A gy.-i vámhivatal az árunyilatkozatokon a vámkezeléseket a kérelemnek megfelelően elvégezte. Az elsőfokú vámhivatal 1992. április 14én a felperesnél utólagos ellenőrzést tartott, és megállapította, hogy a három árunyilatkozaton vámmentesen vámkezelt vámáru nem államközi szerződés alapján került behozatalra, ezért a vámmentes vámkezelés nem volt jogszerű. A vámhivatal az 1992. június 1-jén hozott határozatával a felperest 388 930 Ft vám, 25 929 Ft vámkezelési díj, 38 893 Ft statisztikai illeték és 194 465 Ft vámbírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárás alperes az 1992. július 31-én hozott határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a vámkezelésekhez becsatolta az importengedélyt is, amelyben nem szerepel olyan adat, hogy a behozott termék importja államközi szerződésen alapulna. A vámhatóság a vámkezeléskor minden szükséges információ birtokában volt, amely a vám helyes mértékének megállapításához szükséges. A vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Vtvr.) 11. §-ának (1) bekezdése alapján ezért a vámhivatal a vámkezeléstől számított hat hónap elteltével vámkövetelést nem érvényesíthetett volna. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. §-ának (3) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv határozatának módosítására vagy visszavonására csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. A gy.-i vámhatóság korábbi határozatát, amely a vámáru vámmentes vámkezelésére vonatkozott, egy éven túl módosította. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes által kötött bartellmegállapodás nem minősül államközi megállapodásnak, így e szerződés keretében behozott vámáruk vámmentessége 1990. december 31-én megszűnt. A felperes tehát valótlan árunyilatkozatokat adott, amely a vámhivatal megtévesztésének minősül. A Vtvr. 11. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján a vámhivatalnak ötéves elévülési időn belül van lehetősége ilyen esetben a vámfizetési kötelezettség megállapítására. Az alperes határozata az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésébe sem ütközött, mivel a vámhatóság nem a korábban hozott határozatát módosította, hanem vámköteles áru vámtételét állapította meg, annak megfizetését a vámfizetésre kötelezettől követelte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság másodfokú jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. A felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a vámhatóság saját határozatait egy éven túl változtatta meg, amire az Áe. 61. §-ának (3) bekezdése alapján nem volt törvényes lehetősége. Kérte ezért a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésével a vámfizetési kötelezettség alóli mentesítését.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Vtvr. 13. §-a értelmében vámügyekben az eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján ezért azt kellett vizsgálni, hogy az alperes keresettel támadott határozata sértette-e az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésben foglalt rendelkezést, amely szerint a határozat módosítására vagy visszavonására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. A következetes bírói gyakorlat szerint ez a szabály az egyazon ügyben történő újabb intézkedésről rendelkezik. Az ügyazonosság személyi (ügyfél), tárgyi és ténybeli azonosságot jelent. A vámellenőrzés eredményeként - bár azonos tárgykörben és azonos ügyfélt illetően, de - a korábbiakhoz képest más tények nyertek megállapítást, ezért ebben az esetben a vámhatóság a Vtvr. 11. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján az öt éves elévülési időn belül a vámfizetési kötelezettséget megállapíthatta. A vámhatóság előtt a vámellenőrzés eredményeként vált ismertté, hogy a felperes által a vámárunyilatkozatokon feltüntetett adattal szemben nem vámmentes áru került belföldi forgalom számára vámmentesen vámkezelésre. E ténybeli eltérés miatt a vámhatóság határozata nem minősíthető a korábbi határozatok módosításának, ezért az Áe. 61. §-a (3) bekezdésének az alkalmazására nem kerülhetett sor.
A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 55. §-ának (2) bekezdése értelmében a belföldi forgalom számára való vámkezelést - amennyiben e jogszabály eltérően nem rendelkezik - írásbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az R. 70. §-ának (2) bekezdése szerint a vámhivatal megtévesztésével történik a vámkezelés, ha a vámfizetésre kötelezett a vámárunak vámszempontból lényeges körülményei tekintetében valótlan árunyilatkozatot ad. A megtévesztés megállapítható akkor is, ha a ténybelileg téves közlés nem vétkesen történt. A (3) bekezdés alapján pedig vámszempontból lényeges körülmény - egyebek mellett - minden olyan körülmény, amely a vámfizetést vagy mentességet befolyásolja. A felperes - általa sem vitatottan - az árunyilatkozatokon feltüntetett kódszámmal vámmenetesen kérte a beérkező vámáru vámkezelését. Az Áe. 55. §-a alapján a vámhatóság jogosult a külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámáru vámkezelésének utólagos ellenőrzésére, és az ennek során feltárt vámhiány és az ehhez kapcsolódó fizetési kötelezettségek új határozattal történő megállapítására. Nem sértett tehát jogszabályt a vámhatóság, amikor a felperesnél végzett utólagos vámellenőrzés alapján a fizetési kötelezettséget határozatával megállapította.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 229/1994. sz.)