adozona.hu
BH 1994.8.459
BH 1994.8.459
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperesek az alperes műveseállomásán álltak munkaviszonyban. Munkaviszonyuk az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 87. §-ának (1) bekezdése értelmében 1992. július 1-jével közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át.
Az alperes az 1992. szeptember 1-jén megkötött szerződéssel átadta a műveseállomást az R. Egészségügyi Szolgáltató Rt.-nek. A felperesek közalkalmazotti jogviszonya ezért az alperesnél 1992. augusztus 31-én közös megegyezéssel megszűnt, és 1992. szeptember ...
BH 1994.8.459 A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) bek.*].
Az irányadó tényállás szerint a felperesek az alperes műveseállomásán álltak munkaviszonyban. Munkaviszonyuk az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 87. §-ának (1) bekezdése értelmében 1992. július 1-jével közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át.Az alperes az 1992. szeptember 1-jén megkötött szerződéssel átadta a műveseállomást az R. Egészségügyi Szolgáltató Rt.-nek. A felperesek közalkalmazotti jogviszonya ezért az alperesnél 1992. augusztus 31-én közös megegyezéssel megszűnt, és 1992. szeptember hó 1-jétől az rt.-vel álltak munkaviszonyban. A VI. és a VII. rendű felperes a részvénytársasági munkakör mellett részmunkaidős ápolónői munkakört tartott fenn az alperesnél. Az alperes 1993. januárjában a VI. és VII. rendű felperesnek kifizette a 13. havi illetményt, azt azonban nem fizette ki az I-V. rendű, valamint a VIII-XVI. rendű felpereseknek.
A felperesek a sikertelen egyeztetés után keresetlevelet terjesztettek elő az 1992. évre járó 13. havi illetményük megfizetése érdekében, miután rendelkeztek a törvényben előírt 6 havi közalkalmazotti jogviszonnyal. A VII. rendű felperes elállt a keresetétől, ezért a bíróság az ő vonatkozásában megszüntette a pert. A VI. rendű felperes az 1992. augusztus 31-i illetménye és az 1993. január hóban kifizetett 13. havi illetménye között mutatkozó különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes kérte a keresetek elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 1992. július 1-jén lépett hatályba, ezért a felpereseknek ettől az időponttól számítva - a jogviszonyuknak augusztus 31-én történt megszűnésére tekintettel - nem volt meg a jogosultsághoz szükséges 6 havi közalkalmazotti jogviszonyuk. A VI. rendű felperes esetében arra utalt, hogy már megkapta a 13. havi illetményt.
A munkaügyi bíróság ítéletével az I-V. rendű és a VIII-XVI. rendű felperesek keresetének helyt adott, a VI. rendű felperes keresetét elutasította.
Ítéletében kifejtette, hogy az alperesek az 1992. évben rendelkeztek 6 havi közalkalmazotti jogviszonnyal, miután 1992. július 1-jével az addigi munkaviszonyuk közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át. A felpereseket a közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnésekor kapott illetményük mértékéig illeti meg a 13. havi illetmény. A VI. rendű felperes jogviszonya nem szűnt meg az alperesnél, őt tehát a Kjt. 68. §-ának (2) és (3) bekezdése értelmében a kifizetéskori egyhavi illetmény illeti meg. Az alperes ennek megfelelően járt el 1993 januárjában.
Az alperes e fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az első fokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. Megállapította, hogy a VI. rendű felperes vonatkozásában az első fokú ítélet jogerős, az alperes fellebbezése a többi felperes tekintetében pedig megalapozatlan. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és az abból levont jogi következtetése is megfelel a jogszabályoknak. Az ítéletet azonban hiányosan indokolta, ezért azt a következőkkel egészítette ki:
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperesek igénye a 13. havi illetmény követelésére 1993 januárjában nyílt meg, mert az alperes azt akkor fizette ki a többi dolgozó számára. A felperesek esetében ennek az illetménynek a kifizetése 1992. augusztus 31-én vált esedékessé, mert ekkor szűnt meg a közalkalmazotti jogviszonyuk, és az Mt. 97. §-a szerint az utolsó munkában töltött napon kell a távozó dolgozóval elszámolni. Erre figyelemmel kell a felpereseknek az 1992. év augusztusi egyhavi illetményt kifizetni.
Az alperesnek a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelme a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperesek keresetének elutasítására irányult.
Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 13. havi illetményre való jogosultságot új jogi intézményként a Kjt. állapította meg, a törvény 1992. július 1-jén lépett hatályba, tehát ettől az időponttól kell a jogosultsághoz a 6 havi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezni. Minthogy a felperesek jogviszonya 1992. augusztus 31-ével megszűnt, nem illeti meg őket a 13. havi illetmény.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 68. §-ának (1) bekezdése szerint a közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, amennyiben az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
Minthogy a Kjt 87. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépésével a hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatott munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át, az 1992. évre esedékes tizenharmadik havi illetményre jogot adó hat hónap időtartamot 1992. január 1-jétől december 31-ig terjedően kell számításba venni.
A bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperesek 1992. január 1-jétől 1992. augusztus 31-ig - a jogviszonyuknak munkaviszonnyá történt átalakulásáig - több mint hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkeztek, és ezáltal jogosultak a tizenharmadik havi illetményre.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a másodfokú bíróságnak a tizenharmadik havi illetmény esedékességére vonatkozó okfejtését.
A tizenharmadik havi illetmény kifizetésének esedékességét a Kjt. 68. §-ának (3) bekezdése állapítja meg oly módon, hogy a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályra utal. Ez lehet az adott intézményre irányadó és a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet, ennek hiányában az intézmény belső szabálya is.
Minthogy az illetményre jogosító hathavi időtartamnak egy naptári éven belül kell meglennie, okszerű, hogy a jogosultság megállapítására és a kifizetésre a naptári évet követően került sor, mint ahogy ez a perbeli esetben is, 1993. év januárjában megtörtént.
A felperesek igénye is ekkor nyílt meg, tekintet nélkül arra, hogy az alperessel fennálló jogviszonyuk 1992. augusztus 31-ével megszűnt. A Kjt. 68. §-ának (2) bekezdése szerint a tizenharmadik havi illetmény mértéke a közalkalmazottnak a kifizetés esedékességekor irányadó illetményével egyezik meg. Az irányadó illetmény fogalma magában foglalja a közalkalmazottat utoljára és ténylegesen megillető illetményt, ami a felperesek tekintetében az 1992. augusztusi illetmény.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a helytálló jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 474/1993. sz.)
* Az 1992. évi XXXIII. tv. 68. §-át az 1993. évi C. tv. 8. §-a az 1994. tárgyévre járó tizenharmadik havi illetmény tekintetében módosította.