adozona.hu
BH 1994.8.439
BH 1994.8.439
A csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő jogosult - az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál - biztosítási intézkedések elrendelését kezdeményezni, ha az adós gazdálkodó szervezet részéről olyan magatartást észlel, amely veszélyezteti a hitelezők követeléseinek kielégíthetőségét [1991. évi IL. tv. 14. § (2) bek. c) pont, Pp. 30 § (1) bek., 22. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 108. §, 114. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt bíróság az adós által kezdeményezett - a Cégközlönyben 1992. október 1-jén közzétett - csődeljárás során végzésével a C. Kft., mint vagyonfelügyelő kérelmére biztosítási intézkedést, az adós a P. város Pellérdi u. 55. sz. alatti telephelyen található ingóságai zárlatát rendelte el. Határozatának indokolásában tényként rögzítette, hogy a csődeljárásban a bíróság a moratórium időtartamát 1993. január 30. napjáig meghosszabbította. Az adós a fizetési haladék időszakában a "D...
BH 1994.8.439 A csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő jogosult - az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál - biztosítási intézkedések elrendelését kezdeményezni, ha az adós gazdálkodó szervezet részéről olyan magatartást észlel, amely veszélyezteti a hitelezők követeléseinek kielégíthetőségét [1991. évi IL. tv. 14. § (2) bek. c) pont, Pp. 30 § (1) bek., 22. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 108. §, 114. §].
Az első fokon eljárt bíróság az adós által kezdeményezett - a Cégközlönyben 1992. október 1-jén közzétett - csődeljárás során végzésével a C. Kft., mint vagyonfelügyelő kérelmére biztosítási intézkedést, az adós a P. város Pellérdi u. 55. sz. alatti telephelyen található ingóságai zárlatát rendelte el. Határozatának indokolásában tényként rögzítette, hogy a csődeljárásban a bíróság a moratórium időtartamát 1993. január 30. napjáig meghosszabbította. Az adós a fizetési haladék időszakában a "Dunántúli Napló" c. újság 1992. december 19-i, 21-i és 22-i számaiban árverési hirdetményt tett közzé, amely szerint 1992. december 29-én ingóságai értékesítése céljából érverést tart. Mivel a bíróság megállapítása szerint az adósnak ez a magatartása a hitelezők követeléseinek teljesítését veszélyezteti, a Vht. 108. §-a alapján rendelkezett a biztosítási intézkedésről.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést. Kérte a bíróság határozatának a megváltoztatását, a foglalás, zárlat feloldását. Fellebbezése indokolásául előadta, hogy az 1992. december 28-án foganatosított foglalás során a bíróság végrehajtó olyan vagyontárgyakat foglalt le és vett zár alá, amelyeken egy másik gazdasági társaságnak, a K. Kft.-nek bankhitelt biztosító zálogjoga van. Az adós gazdálkodó szervezet 1992. szeptember 18-án - az 1992. szeptember 30-án megtartott közgyűlés által jóváhagyottan - 68 129 060 Ft értékben adott ingóságokat a K. Kft. mint zálogjogosult birtokába. A zálogjogosult K. Kft. hirdette meg a birtokában lévő ingóságok árverését, de azt a moratórium meghosszabbítására figyelemmel nem tartja meg a meghirdetett időpontban. Beadványában utalt arra is, tudomása szerint a C. Kft. nem nyújtott be semmilyen kérelmet az eljárt bírósághoz.
A vagyonfelügyelő a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Megismételte a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmében előadottakat, utalt arra, hogy a K. Kft. 51%-ban tulajdonosa az adós részvénytársaságnak, ugyanakkor annak egyik legnagyobb hitelezőjeként is fellép. Kifejtette, a biztosítási intézkedésre azért volt szükség, mert a K. Kft. a moratórium alatt az adós gazdasági társaság ingóságait akarta elárverezni. A bírósági végrehajtó által lefoglalt ingóságok az adós nyilvántartásában az adós tulajdonában lévőként szerepeltek.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a C. Kft. mint vagyonfelügyelő 1992. december 23-án nyújtotta be a bírósághoz biztosítási intézkedés elrendelésére irányuló kérelmét. A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást elfogadta döntése alapjául, az elsőfokú bíróságnak a tényekre alapított döntését, jogi álláspontját azonban - az alábbiak miatt - nem találta megalapozottnak.
A jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról, és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Csftv., illetve csődtörvény) a hitelezői érdekek fokozottabb védelme érdekében rendelkezik a csődeljárásban kirendelhető vagyonfelügyelőről. A törvény 14. §-ának (2) bekezdése felsorolja, hogy milyen intézkedéseket tehet a hitelező(k) kérelmére a bíróság által kijelölt vagyonfelügyelő. E törvényhely c) pontja* szerint - egyéb intézkedéseken kívül - "a bíróságtól biztosítási intézkedések (Vht. 108. §) elrendelését kérheti, ha a gazdálkodó szervezet a hitelező követeléseinek teljesítését veszélyezteti". A Csftv. a biztosítási intézkedéseknél a bírósági végrehajtásról szóló, többször módosított és kiegészített 1979. évi 18. törvényerejű rendelet (Vht.) 108. §-ára utal. Aszerint, ha a felperes valószínűsítette, hogy másként a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, a bíróság elrendeli a biztosítási intézkedéseket: a pénzkövetelés biztosítását, illetőleg a meghatározott dolog zárlatát.
A csődtörvény tehát a Vht. 108. §-ában megjelölt felperesen (s értelemszerűen az alperesen) kívül, a vagyonfelügyelő számára is lehetővé teszi a végrehajtási eljárásról szóló jogszabály szerinti módon és - a csődtörvényre figyelemmel alkalmazható - esetekben való biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem előterjesztését.
A kérelem címzettje, a Vht. szabályozásával egyezően, a bíróság. Az, hogy mely bíróságnak van hatásköre, illetékessége az intézkedés megtételére, a csődtörvény eltérő rendelkezése hiányában ugyancsak a Vht. előírásából kiindulva állapítható meg. Ha az érdekeltek között per nincs folyamatban, a Vht. 114. §-a alapján a Polgári perrendtartásnak a hatáskörre és illetékességre vonatkozó általános szabályai érvényesülnek, s az e szabályok szerinti hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság járhat el.
A vagyonfelügyelő által kezdeményezhető biztosítási intézkedéseknek a Vht. megfelelő előírására való utalással történő szabályozása, ennek következtében az e tárgyban való döntésnek az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság elé utalása, összhangban van magának a csődeljárásnak a törvényi szabályozási módjával is. Ugyanis a csődeljárás rendeltetéséből, céljából következően, annak során az azt foganatosító bíróságnak - főszabályként - csak a nyilvánosság biztosításához elengedhetetlen regisztratív feladatai vannak. Ennek szellemében szól úgy a Csftv. 14. §-ának (3) bekezdése is, hogy a vagyonfelügyelő által megtehető intézkedések körébe tartozó - bizonyos feltételek fennálltakor lehetséges - jognyilatkozat, illetve szerződés megtámadása során keletkező jogvita esetén az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jár el.
A fent kifejtettekből következően nem helytálló az elsőfokú bíróságnak az adós ingóvagyonára elrendelt biztosítási intézkedése, annak tárgyában az általános szabályok szerinti hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság dönthet.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontjára és 158. §-a (1) és (2) bekezdésére figyelemmel, az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott végzését a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján teljes egészében hatályon kívül helyezte, s elrendelte a vagyonfelügyelő biztosítási intézkedés megtételére irányuló kérelmének a Pp. 30. §-ának (1) bekezdése, illetve 22. §-ának (1) bekezdése alapján hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz való áttételét. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30. 528/1993. sz.)
* Az1991. évi IL. tv-t az 1993. évi LXXXI. tv. módosította, többek között annak a csődeljárásról rendelkező II. fejezetét. Az új szabályozás szerint a vagyonfelügyelőnek a tételben említett jogosultságát a 14. § (3) bekezdésének b) pontja tartalmazza.