adozona.hu
BH 1994.7.400
BH 1994.7.400
A közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógus a jogviszonya alapján havonta jogosult a kinevezésében meghatározott mértékű illetményre. A törvény a havi illetményen felül kizárólag a jogviszony fennállása alapján biztosított alanyi jogot a tizenharmadik havi illetményre. A kifizetésének feltétele a tárgyévben fennálló legalább hathavi jogviszony igazolása volt [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) bek.].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1982-től állt tanítónőként az alperes alkalmazásában. 1992-ben gyermekgondozási segélyt kapott, és ezért fizetés nélküli szabadságon volt.
Az alperes 1992. december 3-án fizette ki a pedagógus közalkalmazottakat megillető 13. havi illetményt, azt azonban a felperes nem kapta meg. A felperes kérte a 17 500 Ft bruttó alapilletményének a megfizetését, de az alperes az 1993. március 26-án kelt levelével elutasította a kérelmét. Emiatt a felperes a követelésének érvényesítése érdekében...
BH 1994.7.400 A közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógus a jogviszonya alapján havonta jogosult a kinevezésében meghatározott mértékű illetményre. A törvény a havi illetményen felül kizárólag a jogviszony fennállása alapján biztosított alanyi jogot a tizenharmadik havi illetményre. A kifizetésének feltétele a tárgyévben fennálló legalább hathavi jogviszony igazolása volt [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) bek.].*
A felperes 1982-től állt tanítónőként az alperes alkalmazásában. 1992-ben gyermekgondozási segélyt kapott, és ezért fizetés nélküli szabadságon volt.Az alperes 1992. december 3-án fizette ki a pedagógus közalkalmazottakat megillető 13. havi illetményt, azt azonban a felperes nem kapta meg. A felperes kérte a 17 500 Ft bruttó alapilletményének a megfizetését, de az alperes az 1993. március 26-án kelt levelével elutasította a kérelmét. Emiatt a felperes a követelésének érvényesítése érdekében keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 17 500 Ft-nak a felperes javára történő megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 68. §-ának (1) bekezdése alapján a közalkalmazottat az adott évben fennálló legalább 6 hónap jogviszonya alapján illeti meg a 13. havi illetmény. A törvény nem kívánja meg a tényleges munkavégzést, ezáltal nem zárja ki a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő közalkalmazottat a 13. havi illetményre való jogosultságából.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A másodfokú ítélet indokolása szerint a jogosultság elbírálásánál nem mellőzhető a jogalkotó szándékának, valamint annak vizsgálata, hogy az alkalmazandó rendelkezés a törvény szerkezetén belül hol helyezkedik el. A Kjt. 85. §-a (6) bekezdésének h) pontjából következően a 13. havi juttatás "illetmény", tehát munkabér. Az illetmény fogalmi körébe viszont az olyan munkabérek tartoznak, amelyek folyósításának előfeltétele a tényleges munkavégzés. Ezért a felperest
nem illeti meg a 13. havi illetmény, miután az 1992. évben nem végzett munkát.
A megyei főügyészségnek, valamint a felperesnek a Pp. 270. §-a (1) bekezdése alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelme a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A főügyészség kifejtette, hogy a Kjt. 68. §-ának (1) bekezdése tárgyévenként 6 havi közalkalmazotti jogviszony fennállását kívánja meg a 13. havi illetményhez való jogosultsághoz.
A jogszabálynak a megyei bíróság által alkalmazott rendszertani értelmezésére csak akkor van szükség, ha a nyelvtani értelmezés eredményeként nem állapítható meg pontosan az adott jogszabály tartalma. A Kjt. 68. §-a (1) bekezdésének tartalma azonban nyelvtani értelmezés útján is egyértelműen megállapítható.
A felperes felülvizsgálati kérelmének okfejtése lényegében megegyezik a megyei főügyészség okfejtésével, ezen túl kiemeli, hogy a másodfokú bíróság jogértelmezése mint "jogalkotás", túlterjeszkedik a bíróság hatáskörén.
Az alperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelmek elutasítására és a másodfokú ítélet hatályban tartására irányult. Egyetértett a másodfokú bíróság jogértelmező okfejtésével. Hivatkozott a Kjt. 68. §-ának a pert követő időben történt módosítására is.
A felülvizsgálati kérelmek megalapozottak.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a jogvita elbírálásának idején hatályban volt 68. §-ának (1) bekezdése szerint a közalkalmazott - az adott esetben a pedagógus - minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, amennyiben az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
A (3) bekezdés értelmében a kifizetés esedékességének időpontját a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály állapítja meg.
A közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógus a jogviszonya alapján havonta jogosult a kinevezésében meghatározott mértékű illetményre. A törvény a havi illetményen felül kizárólag a jogviszony fennállása alapján biztosított alanyi jogot a tizenharmadik havi illetményre is. A kifizetésének feltétele a tárgyévben fennálló legalább hathavi jogviszony igazolása volt. A törvény nem kívánta meg a tényleges munkavégzést. A 6 havi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező felperes pedagógust tehát megilleti az egyhavi illetményének megfelelő illetménytöbblet, függetlenül attól, hogy a gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vett igénybe.
A felülvizsgálati kérelmek helytállóan mutattak rá, hogy a törvény szövege nem szorult annak rendszerére alapított és a jogalkotó mögöttes szándékát kutató értelmezésre. Téves az alperes ellenkérelmében előadott, a törvény későbbi módosítására alapított okfejtés is, miután a felperes az 1992-es tárgyévre vonatkozó követelését kívánta érvényesíteni. A törvény utóbb történt módosítása nem volt visszaható hatályú.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét - az alperes kamatfizetési kötelezettségével kiegészítve - helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 469/1993. sz.)
* Az 1993. december 19-én hatályba lépett 1993. évi C. törvény 5. §-a módosította az 1992. évi XXXIII. törvény 68. §-át.