adozona.hu
BH 1994.6.350
BH 1994.6.350
A közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább hathavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A törvény - feltételként - kizárólag a jogviszony meglétét kívánta meg [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) és (2) bek.*].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a polgármesteri hivatal alkalmazásában álló, fogászati asszisztens munkakörű felperes 1991. szeptember 24-től - gyermeke születésétől - 1994. szeptember 24-ig fizetés nélküli szabadságot kapott a gyermeke gondozása céljából. Az 1992. évre őt megillető tizenharmadik havi illetmény kifizetése érdekében keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bíróságnál.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. Az ítélete indokolásában arra hivatkozott, hogy a kö...
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. Az ítélete indokolásában arra hivatkozott, hogy a közalkalmazott jogviszonya a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélkül szabadság alatt szünetel. Az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 68. §-ának (1) bekezdése szerint a jogalkotó a tényleges munkavégzéshez köti a tizenharmadik havi illetményre való jogosultságot.
A megyei bíróság - a megyei főügyészség fellebbezése alapján eljárva - ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Kiemelte, hogy a Kjt. 68. §-ának (1) bekezdése szerint akkor jár az igényelt illetmény, ha a közalkalmazott az adott évben 6 hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Mellőzte a fizetés nélküli szabadság időtartamának a jogviszonyba történő beszámítását. A megyei főügyészség az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelme a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú ítélet megváltoztatására és az alperesnek a felperes keresetének megfelelő marasztalására irányult. Kifejtette, hogy a Kjt. 68. §-ának (1) bekezdése a közalkalmazotti jogviszony fennállását jelöli meg feltételül a tizenharmadik havi illetményre való jogosultsághoz, de nem kívánja meg a tényleges munkavégzést. E jogosultság körében nem lehet a Kjt.-nek a végkielégítéshez fűzött feltételeit figyelembe venni.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Kjt. 68. §-ának (1) bekezdése szerint a közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, amennyiben az adott évben legalább hathavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
Helytálló a felülvizsgálati kérelem érvelése, amely szerint a törvény - feltételként - kizárólag a jogviszony meglétét kívánta meg. Ennek megfelelően az a közalkalmazott, aki az 1992. év során legalább hat havi jogviszonyt tudott igazolni, a Kjt. 68. §-ának (2) bekezdése szerint egyhavi illetményre - tehát nem időarányos mértékű illetményre - volt jogosult.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a tényleges munkavégzést hiányolták, miután a jogszabály a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő felperes esetében sem tartalmazott ilyen feltételt.
A végkielégítésre való jogosultság szempontjából irányadó rendelkezést pedig a perben elbírálandó jogosultság tekintetében nem lehet analógiaként alkalmazni.
A kifejtettekre tekintettel helyezte hatályon kívül a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét, és változtatta meg a munkaügyi bíróság ítéletét. Minthogy a perben nem volt vitás, hogy a felperest a Kjt. 68. §-ának (2) bekezdése értelmében 9800 Ft illeti meg tizenharmadik havi illetményként, ennek megfizetése felől a Legfelsőbb Bíróság az ítéletében rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 412/1993. sz.)
* Az 1992. évi XXXIII. Törvény 68. §-át az 1993. évi C. törvény 5. §-a módosította. A módosított rendelkezéseket először az 1994. tárgyévre járó tizenharmadik havi illetmény tekintetében kell alkalmazni.