adozona.hu
BH 1994.6.334
BH 1994.6.334
Jogszabályban előírt elidegenítési és terhelési tilalom esetén, az ilyen tilalom alatt álló vagyonnal törzstőkeemelés nem hajtható végre [1988. évi VI. tv. 24. § (1) bek., 1990. évi LXXIII. tv. 6. § (5) bek., 8. §. 1992. évi XXXVII tv., 1993. évi IV. tv. I. sz. melléklete, 24/1992. (IV. 21.) AB határozat].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Szövetség által alapított egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot a cégbíróság 1990. július 25. napján jegyezte be a cégjegyzékbe. A társaság törzstőkéje az alapításkor 1 650 000 Ft. volt, ebből 500 000 Ft készpénz betétben állt rendelkezésre. A cég 1990. szeptember 13-án módosítás iránti kérelmet terjesztett elő, mely szerint a társaság törzstőkéjét 28 840 000 Ft-tal felemelte. A felemelt tőkerészből 27 160 000 Ft értékű volt a nem pénzbeli betét, amely különböző, a szövetség tulajdo...
BH 1994.6.334 Jogszabályban előírt elidegenítési és terhelési tilalom esetén, az ilyen tilalom alatt álló vagyonnal törzstőkeemelés nem hajtható végre [1988. évi VI. tv. 24. § (1) bek., 1990. évi LXXIII. tv. 6. § (5) bek., 8. §. 1992. évi XXXVII tv., 1993. évi IV. tv. I. sz. melléklete, 24/1992. (IV. 21.) AB határozat].
A Szövetség által alapított egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot a cégbíróság 1990. július 25. napján jegyezte be a cégjegyzékbe. A társaság törzstőkéje az alapításkor 1 650 000 Ft. volt, ebből 500 000 Ft készpénz betétben állt rendelkezésre. A cég 1990. szeptember 13-án módosítás iránti kérelmet terjesztett elő, mely szerint a társaság törzstőkéjét 28 840 000 Ft-tal felemelte. A felemelt tőkerészből 27 160 000 Ft értékű volt a nem pénzbeli betét, amely különböző, a szövetség tulajdonában álló gépjárművek apportálását jelentette.Az elsőfokú bíróság a cég tőkefelemelésének bejegyzésére irányuló kérelmét elutasította. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az 1022/1990. (II. 14.) MT határozat 5. pontja szerint a Szövetség a kezelésében lévő vagyontárgyakat, - sem az ingókat, sem az ingatlanokat - nem idegenítheti el. Az 1990. évi LXXIII. törvény 2. §-ának b) pontja és 8. §-a pedig azt mondta ki, hogy a Szövetséget elszámolási kötelezettség terheli. Addig, amíg e kötelezettségének nem tesz eleget, az elidegenítési tilalom a vagyontárgyakra változatlanul fennáll. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, bár az alapító elszámolási kötelezettségének formailag eleget tett, azt az Állami Számvevőszék nem fogadta el. A minisztertanácsi határozatot a 45/1991. (III. 18.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte ugyan, de az említett törvény rendelkezése szerint megmaradt az elszámolási kötelezettség, és addig az időpontig az elidegenítési tilalom is fennáll.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a cég fellebbezést nyújtott be. Ebben arra utalt, hogy az 1024/1967. (VIII. 8.) Korm. határozat alapján a Szövetség ügyvezető főtitkára jogosult volt rendelkezni a vagyon felett, ezt a kormányhatározatot az 1022/1990. (II. 14.) MT határozat csak 1990. október 1-jei hatállyal helyezte hatályon kívül, ezért jogszerűen határozhatták el 1990. szeptember 13-án a törzstőkeemelést a Szövetség vagyonával.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak találta. A határozata indokolásában kifejtette, hogy az 1022/1990. (II. 14.) MT határozat 1. pontja kétségtelenül 1990. október 1. napjában jelöli meg azt az időpontot, amikor a Szövetségről szóló, 1967-ben hozott kormányhatározat hatályát veszti. E rendelkezés ellenére és mellett azt is kimondja, hogy a Szövetség ezen időpontig részletes vagyonleltárt köteles készíteni, mely a használatában lévő ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos. Átmeneti intézkedésként pedig az 5. pont akként rendelkezik, hogy a Szövetség kezelésében lévő vagyontárgyakat nem lehet elidegeníteni és megterhelni. A jogszabály tehát a szervezet megszűnéséig terjedő időszakra úgy rendelkezett, hogy a megszűnés alatt álló szervezettől a rendelkezési, elidegenítési jogot megvonta. A kormányhatározattal ellentétesen a honvédelmi miniszter sem intézkedhetett. Ezért 1990. szeptember 13-án jogszerűen az alapító nem határozhatott a vagyontárgyak elidegenítésével együtt járó tőkefelemelésről.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság végzését - melyben a cég törzstőke felemelésének bejegyzésére irányuló kérelmét jogerősen elutasította - a cég 1993. június 13. napján vette át. A társaság az 1993. augusztus 25-én, tehát a törvényes határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozatok megváltoztatásával a bejegyzési kérelmének való helytadást kérte. Azzal érvelt, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság a bejegyzési kérelem elbírálásakor figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság 24/1992. (IV. 21.) AB határozatát, amely megállapította, hogy az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény 8. §-a alkotmányellenes. E határozat alapján az Országgyűlés megalkotta az 1992. évi XXXVII. törvényt, mellyel az 1990. évi LXXIII. törvényt módosította. A módosítás szerint a 8. § értelmében az Országgyűlés további intézkedéséig, de legkésőbb 1992. december 31. napjáig tilos elidegeníteni vagy megterhelni a kérdéses vagyontárgyakat.
Az 1993. évi IV. törvény rendelkezett az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával összefüggő intézkedésekről, megállapította és elfogadta a Szövetség vagyonelszámolását, mégpedig az I. számú melléklet C) pontjában feltüntetett pótolhatatlansági nyilatkozattal elfogadottnak tekintendő vagyonelszámolások körében. Mindezekre tekintettel, a kérelmező álláspontja szerint, a Legfelsőbb Bíróság elutasító végzésének meghozatala időpontjában már hatályos volt az 1993. évi IV. törvény 1. §-ával elfogadott vagyonelszámolás, így az a megállapítás, miszerint az alapító elszámolási kötelezettségének csak formailag tett eleget, már nem volt helytálló, mert az elszámolás ténylegesen és tartalmilag is megtörtént.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak.
Kétségtelen, hogy az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával összefüggő intézkedésekről rendelkező 1993. évi IV. törvény I. számú melléklete C/1. pontja - visszautalva az 1990. évi LXXIII. törvény 6. §-ának (5) bekezdésére - pótolhatatlansági nyilatkozattal elfogadottnak tekintette a Szövetség alapító vagyonelszámolását. Ez a törvény 6. §-a szerint a kihirdetés napján, vagyis 1993. február 4. napján lépett hatályba.
A cég 1990. szeptember 13-án terjesztette elő a törzstőke felemelésére, mint a változás bejegyzésére irányuló módosítási kérelmét. Az elsőfokú bíróság 1991. október 10. napján hozta meg a határozatát, a másodfokú határozat kelte 1993. március 29. napja. Kétségtelen, hogy az elsőfokú és a fellebbezési bíróság határozataiban hivatkozott 1990. évi LXXIII. törvény 8. §-áról az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányellenes, ezért a 24/1992. (IV. 21.) AB határozatával azt megsemmisítette, de csak 1992. július 15-i hatállyal, ezért az alapító 1990. szeptember 13-i intézkedése - a jogerős határozatban kifejtetteknek megfelelően - jogszabályba ütközött. Amint arra a jogerős határozatok rámutatnak, az 1022/1990. (II. 14.) MT határozat 5. pontja kimondja ugyanis átmeneti rendelkezésként, hogy a szövetség kezelésében levő vagyontárgyak elidegenítésére nem kerülhet sor 1990. február 14-től kezdődően. Az 1990. évi LXXIII. törvény 6. §-ának (5) bekezdése értelmében az elszámolás - nem pótolható adathiány esetén is - elfogadottnak tekinthető, az adathiány pótolhatatlanságáról az Állami Számvevőszék nyilatkozik. Ez a nyilatkozat 1993. február 4-én történt meg.
A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel - a társasági szerződés megkötésének, a társaság alapításának időpontjára visszamenőleg - jön létre, s a bejegyzett adat, jog, vagy tény változásának a bejegyzése is visszamenőleges hatályú a Gt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében.
A kérelmező maga sem állította felülvizsgálati kérelmében, hogy az eljárt bíróságok határozata jogszabályellenes. Az alapító a felhívott jogszabályok alapján - az A1kotmánybíróság döntésére is figyelemmel - 1990. szeptember 13-án az apportként feltüntetettvagyonról érvényesen nem rendelkezhetett, alapító okiratát sem az elsőfokú, sem a fellebbezési eljárás során nem módosította. Az 1993. évi IV. törvénynek pedig - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezéseinek megfelelően - nincs visszaható hatálya, vagyis a pótolhatatlansági nyilatkozattal elfogadottnak tekintendő vagyonelszámolásokról szóló rendelkezés a törvény kihirdetése, azaz 1993. február 4. napjától tekintendő megtörténtnek.
A fentiekre tekintettel a törzstőke felemelésére vonatkozó bejegyzési kérelmet elutasító első- és másodfokú határozat nem tekinthető jogszabályellenesnek.
Ha a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartja. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően határozott. (Legf. Bír. Gfv. X. 32 866/1993. sz.)