adozona.hu
BH 1994.5.291
BH 1994.5.291
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény kizárólag a munkaviszonyban, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt rendeli közszolgálati jogviszonyként alapul venni, és ezekből kell figyelmen kívül hagyni a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamot. A köztisztviselőt e jogszabályra figyelemmel illetik a törvényben meghatározott anyagi juttatások [1992. évi XXIII. tv. 72. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1992. december 14-én kelt besorolási okiratban a felperes közszolgálati jogviszonyának kezdetét 1962. február 2-ában, a havi illetményének összegét 50 120 Ft-ban határozta meg.
A rendelkezésre álló adatok szerint - és ezt az alperes sem vitatta - a felperes nappali tagozatos hallgatóként az egyetemi tanulmányait 1962. július 4-én fejezte be, és első munkaviszonyt 1962. augusztus 2-án létesített.
A felperes a keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a közszolgálati jogvis...
BH 1994.5.291 A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény kizárólag a munkaviszonyban, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt rendeli közszolgálati jogviszonyként alapul venni, és ezekből kell figyelmen kívül hagyni a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamot. A köztisztviselőt e jogszabályra figyelemmel illetik a törvényben meghatározott anyagi juttatások [1992. évi XXIII. tv. 72. § (1) bek.].
Az alperes az 1992. december 14-én kelt besorolási okiratban a felperes közszolgálati jogviszonyának kezdetét 1962. február 2-ában, a havi illetményének összegét 50 120 Ft-ban határozta meg.A rendelkezésre álló adatok szerint - és ezt az alperes sem vitatta - a felperes nappali tagozatos hallgatóként az egyetemi tanulmányait 1962. július 4-én fejezte be, és első munkaviszonyt 1962. augusztus 2-án létesített.
A felperes a keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a közszolgálati jogviszonyának kezdő időpontja 1962. augusztus 2-a, és ezért a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet szerint jogosult a 30 éves jubileumi jutalomra.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján az egyetemi hallgatói jogviszonyból 6 hónapot indokoltan számított be, mint közszolgálati jogviszonyt, így a 30 éves közszolgálati jogviszonyt a felperes 1992. február 2-án érte el. Jubileumi jutalom pedig csak akkor járna, ha a 30 évet 1992. július 1-je után érte volna el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Ítéletének indokolásában hivatkozott a 2/1989. (III. 25.) ÁBMH rendelkezésre, amely szerint munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét, legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez szükséges, a tanulmányok folytatása idején előírt időt. A Ktv. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében ebből a tanulmányi időből a 6 hónapot meghaladó időtartamot figyelmen kívül kell hagyni. A 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 11. §-ának (2) bekezdése szerint csak az a köztisztviselő jogosult a jubileumi jutalomra, aki 1992. július 1-jét követően tölti be az ezt megalapozó közszolgálat jogviszonyát. Tekintve, hogy a felperes a 30 éves közszolgálati jogviszonyt 1992. február 2-án töltötte be, a kereset alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak keresete szerint történő megváltoztatását, majd módosítva fellebbezését, három havi illetményének, továbbá ezen összeg után az esedékességtől számított kamatoknak a megfizetését kérte.
A fellebbezés alapos.
A megyei bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a 2/1989. (III. 25.) ÁBMH rendelkezést a 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet 20. pontja 1992. július 1-je napjával hatályon kívül helyezte, nincs tehát olyan rendelkezés, amely szerint a nappali tagozaton folytatott egyetemi, főiskolai tanulmányok idejét bármilyen mértékben is munkaviszonyként kellene figyelembe venni.
A munkaviszonytól, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonytól eltérő más fogalom a szolgálati idő, amely pl. a nyugdíjazás esetében bír jelentőséggel. A többször módosított 89/1990. (V. I.) MT rendelet 132. §-ának (1) bekezdése szabályozza a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejének szolgálati időként való figyelembevételét.
A Ktv. 72. §-ának (1) bekezdése kizárólag 1. a munkaviszonyban, 2. a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt rendeli alapul venni közszolgálati jogviszonyként, és ezekből kell figyelmen kívül hagyni a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamot.
A már hivatkozott tanulmányi időt nem lehet munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak minősíteni. Ettől eltérő értelmezés esetén az lenne minden olyan tanulmányi, képzési idő, amelynek eredményeként valaki olyan ismeretekre tesz szert, amelyeket a későbbi munkavégzése során hasznosítani tud (pl. technikumi tanulmányok).
Amennyiben helytálló lenne az alperes álláspontja, azt az 1992. július 1-je után kinevezett pályakezdő köztisztviselők esetében is alkalmazni kellene, ez viszont sértené a Ktv. 24. §-ának a gyakornoki időszakra vonatkozó szabályát. Nyilvánvaló, hogy a törvény nem különböztet a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítását illetően aszerint, hogy az 1992. július 1-je előtt vagy után kezdődik.
A megyei bíróság álláspontja szerint tehát a felperes közszolgálati jogviszonyként számításba vehető idejének kezdete: 1962. augusztus 2. A jogviszony folyamatosságát az alperes nem vitatta, így a jubileumi jutalomra jogosultságának ideje:1992. augusztus 2-a.
A felperesnek módja volt a keresetváltoztatásra [Pp. 247. § (1) bekezdés c) pont).
A 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §-a szerint a 30 évi közszolgálati jogviszony után a jubileumi jutalom mértéke: 3 havi illetménynek megfelelő összeg, amely a szükséges mérvű közszolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének napján esedékes.
A megyei bíróság mindezekre és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét egészben megváltoztatta, és az alperest a jubileumi jutalomnak megfelelő összeg, valamint az ennek esedékességétől számított késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. (Csongrád Megyei Bíróság 2. Mf. 20 930/1993. sz.)