adozona.hu
BH 1994.5.284
BH 1994.5.284
Termékimport és szolgáltatásimport elhatárolása az áfa-fizetési kötelezettségre figyelemmel [1989. évi XL. tv. 6. §, 24. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. Rt. a felperes megbízásából 1988. évben licencszerződést kötött a G. AG német céggel G. sörök gyártására és értékesítésére. A PM Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Külkereskedelmi Ellenőrzési Központ 1991. március 12-től 1991. május 6-ig terjedő időszakban ellenőrzést tartott az I. Rt.-nél, melynek eredményeként az elsőfokú vámhivatal az 1991. augusztus 8-án kelt határozatával a felperest vám, vámkezelési díj, statisztikai illeték, áfa és áfa-bírság címén összesen 63 427 149 F...
BH 1994.5.284 Termékimport és szolgáltatásimport elhatárolása az áfa-fizetési kötelezettségre figyelemmel [1989. évi XL. tv. 6. §, 24. §].
Az I. Rt. a felperes megbízásából 1988. évben licencszerződést kötött a G. AG német céggel G. sörök gyártására és értékesítésére. A PM Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Külkereskedelmi Ellenőrzési Központ 1991. március 12-től 1991. május 6-ig terjedő időszakban ellenőrzést tartott az I. Rt.-nél, melynek eredményeként az elsőfokú vámhivatal az 1991. augusztus 8-án kelt határozatával a felperest vám, vámkezelési díj, statisztikai illeték, áfa és áfa-bírság címén összesen 63 427 149 Ft összeg megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1991. november 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A vámhivatal az áfa-fizetési kötelezettség alapját a perbeli licencszerződésben az 1989. május 1-jétől 1999. április 30-ig terjedő időszakra meghatározott minimum 830 ezer hl sör után fizetendő 4 DM/hl licencdíj figyelembevételével 3 320 000 DM, illetőleg 146 652 368 Ft összegben állapította meg. A felperes keresetében a vámhivatali határozatok megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a német céggel megkötött licenc szerződés nem áfa-köteles; áfa-fizetési kötelezettség megállapítása esetén sem a 10 éves időszakra számított licenc-díj, hanem a negyedévenként megfizetésre kerülő díjak után kell az áfát megfizetnie. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperest az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 1. §-a alapján forgalmiadó-fizetési kötelezettség terheli. A KSH ágazati besorolása szerint a perbeli szerződés szolgáltatás-importnak minősül, ezén a felperes adófizetési kötelezettsége a negyedévenként kifizetésre kerülő licencdíjak után keletkezik és azt a felperes az áfa tv. 65. §-ának (1) bekezdése alapján külön felhívás nélkül az adóigazgatási jogszabályban meghatározott időben és módon köteles megállapítani, bevallani és a levonások után befizetni. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét, helyes indokai alapján helybenhagyta. Ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy a technológiai receptúra átadása nem tekinthető árubehozatalnak, így a licencszerződés mellett árubehozatal az országba nem történt, ezért az szolgáltatásimportnak minősül.A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a jogszabályok téves értelmezése alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az anyagi értéket képviselő jog importálása az áfa tv. alapján a szolgáltatás-import körébe tartozik. A téves jogértelmezést az alapozta meg, hogy a bíróságok döntésüket kizárólag az áfa tv.-re és a KSH állásfoglalására alapozták és nem vették figyelembe a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény 2. §-ának (2) bekezdésében, valamint a végrehajtására kiadott 7/1974. (X. 17.) KkM rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést. E jogszabályok alapján ugyanis az anyagi értéket képviselő jog sem nem áru, sem nem szolgáltatás. A papír alapanyagon behozott dokumentáció az államhatáron történő megjelenése után vámáruvá vált, és azt árubejelentési és vámkezeltetési kötelezettség terhelte. Ebben az esetben pedig az anyagi értéket képviselőjog díját a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: PM-KkM r.) 92/A. §-ának (1)-(3) bekezdése alapján vámértéknövelő tényezőként kell figyelembe venni. Ha a Legfelsőbb Bíróság is szolgáltatásnak tekinti az anyagi értéket képviselő jog díját, akkor is az önadózás szabályaival szemben a fizetéses adózás szabályait kell alkalmazni. Mindezek alapján az alperes az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A felperes, helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg és a jogszabály megfelelő alkalmazásával érdemben is helytálló döntést hoztak. A megyei bíróság jogerős ítélete megalapozott és törvényes. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolattal a következőkre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság.
Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezését, tárgyát és alapját az áfa tv. szabályai szerint kell megállapítani abban az esetben is, ha az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény alapján a vámhatóság jár el adóhatóságként. A vámhatóság eljárásának szabályait e körben ugyancsak az áfa-törvény, illetve az adózás rendjéről szóló törvény állapítják meg. Ezt támasztja alá a PM-KkM r. 69. §-ának (3) bekezdése is, amely szerint a vámmal együtt fizetendő adóra akkor kell a kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az elévülés és a jogorvoslat tekintetében a vámra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, ha arra más jogszabályi rendelkezés nincs. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályok tehát adóügyben import esetén is csak akkor kerülnek alkalmazásra, ha valamely vámjogi fogalomra maga az áfa tv. utal. Az áfa tv. az adó tárgyát egyértelműen meghatározza. A 6. § úgy rendelkezik, hogy a termék és szolgáltatásnyújtás elhatárolásánál a KSH besorolás az irányadó. A KSH pedig a perbeli licenc szerződést - az alperes által sem vitatottan - a szolgáltatási tevékenységek jegyzékébe besorolt tevékenységnek minősítette. De nem lehet szó termékimportról azért sem, mert ezen ügyletben a szerződés tárgya dolog tulajdonjogának átruházása. Erre tekintettel helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperes szolgáltatás-import után köteles általános forgalmi adót fizetni. Szolgáltatás-import esetén az áfa tv. 24. §-a szerint az adófizetési kötelezettség számla kézbesítésének (1991. január 1-je előtt a számla kézhezvételének), számla hiányában az ellenérték kiegyenlítésének időpontjában keletkezik. Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a kivetéses adózás szabályainak alkalmazására való hivatkozása sem, mivel az áfa tv. 65. §-a alapján a kivetéses adózás szabályait csak termékimport esetén kell alkalmazni. Nem volt jelen ügy tárgya a vámfizetési kötelezettség. A felülvizsgálati kérelemre figyelemmel azonban rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az anyagi értéket képviselő jog díját a PM-KkM r. 92/A. §-a szerint vámértéknövelő tényezőként akkor lehet figyelembe venni, ha van olyan áru, amelynek értékét növelheti; az a papír, amelyre a szellemi alkotást leírják, nem ilyen áru.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 25 685/1993. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1994.94 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
Az általános forgalmi adóról jelenleg az 1992. évi LXXIV. törvény rendelkezik.
