A felperes a felmondás hatálytalanítása és az elmaradt bérének megfizetése végett munkaügyi vitát kezdeményezett. A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította a felmondást, és kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszonyát 1991...." />

BH 1994.4.224

I. A felmondást a munkaügyi bíróság hatálytalanítja, ha az abban megjelölt indok valótlan. A perben utólag nincs helye olyan felmondási ok közlésének, amelyet a munkáltató a felmondásban nem jelölt meg [Korábbi Mt. 29. §, Mt. V. 29. § (1) bek.*]. II. Adókötelezettség hatálya alá tartozik az a kamat mint jövedelem is, amelyet a munkaviszony megszűnésével összefüggésben elmaradt munkabér után járó kamatként fizet a munkáltató a munkavállalónak [1991. évi XC. tv. 1. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes írnok-adminisztrátor munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes 1991. június 27-én felmondta a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy az "elkövetkezendő időben nem tudja biztosítani bérének fizetését".
A felperes a felmondás hatálytalanítása és az elmaradt bérének megfizetése végett munkaügyi vitát kezdeményezett. A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította a felmondást, és kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszonyát 1991....

BH 1994.4.224 I. A felmondást a munkaügyi bíróság hatálytalanítja, ha az abban megjelölt indok valótlan. A perben utólag nincs helye olyan felmondási ok közlésének, amelyet a munkáltató a felmondásban nem jelölt meg [8688 ssz=163>Korábbi Mt. 29. §, Mt. V. 29. § (1) bek.*].
II. Adókötelezettség hatálya alá tartozik az a kamat mint jövedelem is, amelyet a munkaviszony megszűnésével összefüggésben elmaradt munkabér után járó kamatként fizet a munkáltató a munkavállalónak [1991. évi XC. tv. 1. § (1) bek.].
A felperes írnok-adminisztrátor munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes 1991. június 27-én felmondta a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy az "elkövetkezendő időben nem tudja biztosítani bérének fizetését".
A felperes a felmondás hatálytalanítása és az elmaradt bérének megfizetése végett munkaügyi vitát kezdeményezett. A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította a felmondást, és kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszonyát 1991. december 31-ig tartsa fenn, módosítsa a munkakönyvi bejegyzést az 1991. július 1-jétől 1991. december 31-ig terjedő időszakra. Kötelezte az alperest, hogy 90 000 Ft nettó összegű munkabért és annak kamatát fizesse meg a felperesnek, továbbá az államnak járó 25 524 Ft eljárási illetéket. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásának lényege szerint a felmondás jogellenes volt, mivel annak oka a közlésének időpontjában nem felelt meg a valóságnak. Emiatt az 1967. évi II. törvény 31. §-a értelmében az alperes köteles a felperes munkaviszonyát - a kérelmében megjelölt napig, 1991. december 31-ig - helyreállítani, és a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 29. §-ának (1) bekezdése szerint az elmaradt munkabérét megtéríteni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében azzal hagyta helyben, hogy az alperes elmaradt munkabér címén bruttó 123 982 Ft-ot köteles a felperesnek megfizetni. A kereseti illetéket mérsékelte, az alperest fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felmondás oka nem felelt meg a valóságnak. Az alperes előadásából és a per egyéb adataiból ugyanis hitelt érdemlően megállapítható, hogy az alperes a felperes munkakörében új dolgozót alkalmazott, részére - és a többi dolgozó részére is - késve ugyan, de megfizette a munkabéreket. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság helytállóan alkalmazta az 1967. évi II. törvény 29. §-át és a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 29. §-ának (1) bekezdését.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elmaradt munkabért nem nettó, hanem bruttó összegben kell megállapítani, továbbá levonásba kell helyezni a felperes által felvett 8200 Ft összegű munkanélküli-járadékot. Ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében ezzel a pontosítással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen az alperes a törvényes határidőben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértéssel hivatkozott a felmondási ok jogszerűségének hiányára, továbbá jogalap nélkül kötelezte az alperest a bruttó összeg után járó kamat megfizetésére.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyben még irányadó 1967. évi II. törvény 29. §-a értelmében a dolgozó kérelmére a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást - egyebek mellett - akkor hatálytalanítja, ha az abban megjelölt indok valótlan. A tárgyalás jegyzőkönyve alapján megállapítható, hogy az alperes olyan okból kívánta megszüntetni a felperes munkaviszonyát, amelyet a felmondásban nem jelölt meg, továbbá a megjelölt ok, a bér kifizetésére szolgáló pénz hiánya csupán "időszakos" volt. Ezért a munkaügyi bíróság helytállóan rendelkezett a felperes munkaviszonyának a keresetében megjelölt időpontig történő helyreállításáról (1967. évi II. törvény 29. §-a).
A másodfokú bíróságnak e rendelkezést helybenhagyó döntése megfelelt a törvénynek.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli. Az adó alapját e törvény 32. és azt követő §-ai határozzák meg. Az adókötelezettség szempontjából e jogszabályok alapján nem képez kivételt, ezért adókötelezettség hatálya alá tartozik az a kamat mint jövedelem is, amelyet a munkaviszony megszűnésével összefüggésben elmaradt munkabér után járó kamatként kap kézhez a magánszemély dolgozó. Ezért helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperest a bruttó összegű (levonások nélküli) elmaradt munkabér és az ennek alapján járó kamat illeti meg, továbbá helytállóan hivatkozott arra is, hogy az alperest mint munkáltatót terheli az 1991. évi XC. törvény 41. §-ának (4) bekezdésében meghatározott, az adó alapjának és az adó összegének megállapítására vonatkozó kötelezettség. A felülvizsgálati kérelemnek az idézett rendelkezésekkel ellentétes álláspontja tehát téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes az 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése alapján viseli a felülvizsgálati eljárás illetékét.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10 190/1993. sz.)
* A korábbi Mt. 29. §-a és az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdés tartalmában megfelel az 1992. évi XXII. törvény 100. §-a (1) bekezdésében foglalt szabályoknak.

Bírósági jogesetek

BH 2009.1.25 A munkáltatót terheli a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló által végzett tevékenység miért vált szükségtelenné [Mt. 89. §].

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.