adozona.hu
BH 1994.2.103
BH 1994.2.103
A kartelltilalom megsértése a versenytársnak a gazdasági verseny korlátozását eredményezhető magatartásával megvalósul, függetlenül attól, hogy e magatartás tanúsítására milyen jogi formában vállaltak kötelezettséget [1990. évi LXXXVI. tv. 14. § (1) bek.]*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes közös vállalat igazgatótanácsa - a VI. r. felperes tartózkodása mellett - úgy határozott, hogy 1991. évben a sertés- és marhahús-forgalmazást HB.-ben kizárólagosan a közös vállalat végezheti, ezzel párhuzamosan az iparvállalatok fővárosi értékesítését közvetlen formában megszünteti. Az ezt követően hozott határozatában az igazgatótanács a fenti tartalmú határozatát egyhangúlag megerősítette, és ismételten leszögezte, hogy tőkehúst kizárólag a közös vállalaton keresztül érték...
BH 1994.2.103 A kartelltilalom megsértése a versenytársnak a gazdasági verseny korlátozását eredményezhető magatartásával megvalósul, függetlenül attól, hogy e magatartás tanúsítására milyen jogi formában vállaltak kötelezettséget [1990. évi LXXXVI. tv. 14. § (1) bek.]*
Az I. r. felperes közös vállalat igazgatótanácsa - a VI. r. felperes tartózkodása mellett - úgy határozott, hogy 1991. évben a sertés- és marhahús-forgalmazást HB.-ben kizárólagosan a közös vállalat végezheti, ezzel párhuzamosan az iparvállalatok fővárosi értékesítését közvetlen formában megszünteti. Az ezt követően hozott határozatában az igazgatótanács a fenti tartalmú határozatát egyhangúlag megerősítette, és ismételten leszögezte, hogy tőkehúst kizárólag a közös vállalaton keresztül értékesítenek a tagvállalatok.A hivatalból indult eljárásban a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa határozatával az I. r. felperessel szemben az eljárást megszüntette. Megállapította, hogy a II-XVII. r. eljárás alá vontak megsértették a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvényben (Vtv.) foglalt rendelkezéseket, egyben megtiltotta a törvény rendelkezésébe ütköző magatartás további folytatását. Az eljárás alá vontakkal szemben 10 000 Ft-tól 1 100 000 Ft-ig terjedő összegű pénzbírságot szabott ki.
A határozat ellen a III., V., VI. és XIV. r. felperesek nyújtottak be keresetet, amelyben a versenyhivatal határozatának megváltoztatását és a kiszabott pénzbírság mellőzését kérték. Az alperes ellenkérelme a felperesi keresetek elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának az I. r. felperesre vonatkozó rendelkezését nem érintve, a határozatnak a törvénysértés megállapítására és a magatartás folytatásának eltiltására vonatkozó, valamint a bírságot kiszabó rendelkezéseit megváltoztatta és az eljárást a II-XVII. r. felperesekkel szemben is megszüntette. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I-XVII. r. felperesek a Gazdasági Versenyhivatal határozata folytán a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaságnak tekintendők, így a III., V., VI. és XIV. r. felperesek által benyújtott kereseti kérelem hatálya az alperesi határozatot keresettel nem támadó felperesekre is kihat. Megállapította továbbá, hogy alapvetően téves az alperesnek az az álláspontja, amely szerint a kifogásolt határozatokkal lényegében az I. r. felperes tagvállalatai sértették meg a Vtv. 14. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést. Az igazgatótanács mint a közös vállalat legfelsőbb irányító szerve a közös vállalat nevében határozott. A bíróság álláspontja szerint fogalmilag kizárt a Vtv. 14. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése gazdasági társaságon, azaz közös vállalatként megjelenő társulási formán belül.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte. A felperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság ítéletével az I., II., IV., VII., VIII., IX., XI., XII., XIII., XV., XVI. és a XVII. r. felperesek tekintetében a pert megszűntette, és az elsőfokú bíróság ítéletének reájuk vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a III., V-VI. és XIV. r. felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a versenyhivatali határozatban szereplő felperesek a Pp. 51. §-ának a) pontja szerint minősülő kényszerű (egységes) pertársaságot képeznek. Az alperes eljárása során az önálló jogi személyiséggel rendelkező felperesek magatartását a Vtv. megsértésében önállóan vizsgálta, és a jogsérelem elkövetésében önálló felelősségüket állapította meg. Így a per tárgya nemcsak valamennyi érdekelt perbenállásával dönthető el, ezért a szabályszerű kereseti kérelmet kellő időben elő nem terjesztő felperesekkel szemben az eljárást a Legfelsőbb Bíróság megszüntette, és e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A jogerős ítélet indokolása rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete érdemben is téves. A közös vállalat igazgatótanácsának határozata ugyanis ténylegesen a II-XVII. r. felperesek képviselői között létrejött megállapodás, amellyel a tagvállalatoknak budapesti és környéki piacokon történő áruértékesítését megtiltották, és ennek kizárólagos jogát a közös vállalatra ruházták. Ennek alapján helyesen állapította meg az alperes, hogy az I. r. felperes tagvállalatai olyan piacfelosztó magatartást valósítottak meg, mellyel megsértették a Vtv. 14. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, ezért helyesen tiltotta meg az alperes számukra a Vtv. rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását. Az eset összes körülményeire tekintettel megállapított bírság összegének megváltoztatására a Legfelsőbb Bíróság nem talált indokot.
A VI. r. felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjed, hiszen a per tárgya az alperes határozatának jogalapja és nem a kiszabott bírságok összegszerűsége. Ezen túlmenően az I. r. felperes igazgatótanácsa csak a közös vállalatra hozhat kötelező döntést, a tagvállalatokra vonatkozó döntést sem a társasági szerződés, sem a gazdasági társaságokról szóló törvény nem tesz lehetővé. Az igazgatótanács határozatai a közös vállalt működését, gazdálkodását szabályozzák, nem pedig a tagvállalatokét. Ebből következően a közös vállalat mint önálló jogi személy döntéséért a tagvállalatok felelőssége nem állapítható meg, igazgatói döntéseiket nem vállalati igazgatóként, hanem a közös vállalat igazgatótanácsaként hozták meg. A gazdasági társaságokról szóló törvény és a Vtv. együttes értelmezése alapján kizárt a közös vállalat tagjainak versenytárssá minősítése, tehát versenytársak között nem jött létre semmiféle megállapodás. A VI. r. felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott továbbá arra, hogy az igazgatótanács első határozatát a VI. r. felperes nem szavazta meg, a második határozat pedig formai okból érvénytelen. Mindezek alapján a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a VI. r. felperessel szemben az eljárás megszüntetését kérte. Az alperes helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a jogszabályok helyes értelmezésével érdemben is helytálló döntést hozott. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel - a másodfokú ítélet indokolásán túlmenően - a következőkre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság.
Az I. r. felperes igazgató tanácsa egyhangú szavazással hozott határozatával megerősítette a korábbi határozatot, ezért nem megalapozott a VI. r. felperes arra való hivatkozása, hogy a versenytanács által törvénysértőnek minősített határozat meghozatalában nem vett részt. Ugyancsak nem helytálló a formai érvénytelenségre történő hivatkozás sem, mivel a VI. r. felperes a tőkehús értékesítésével kapcsolatban a törvénysértő határozatoknak (megállapodásoknak) megfelelő magatartást tanúsított. A Vtv. 14. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalom ugyanis a gazdasági verseny korlátozását vagy kizárását eredményezhető magatartásra is vonatkozik, függetlenül attól, hogy a versenytársak milyen jogi forma keretei között valósítják azt meg. Az eljárás alá vont felperesek a közös vállalati határozati formával megvalósították a Vtv. 14. §-ának (1) bekezdésébe ütköző magatartást. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem tulajdonít jogi jelentőséget annak, hogy a határozat sérti-e egyúttal a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényt. A kartell tilalom a gazdasági társasági tagok egyébként megengedett magatartáskoordinációjától függetlenül érvényesül. Az I. r. felperes tagvállalatai mint gazdálkodó tevékenységet folytató önálló jogi személyek [vállalkozók: Vtv. 2. § a) pont] törvénysértő tevékenységét az alperes - keresettel támadott határozatában - a Vtv. rendelkezéseinek helyes értelmezésével állapította meg. A versenykorlátozás tilalmának megsértését a másodfokú bíróság jogerős ítélete is helyesen állapította meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a VI. r. felperesre vonatkozó részében a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. X. 25 428/1993. sz.)
*Az ügyre vonatkozó jogerős döntést az 1993. évi számban 323. sorszám alatt közöltük, ez a határozat felülvizsgálati eljárásban született.