adozona.hu
BH 1994.2.94
BH 1994.2.94
A betéti társaság külföldi állampolgár beltagjának nem szükséges a megyei munkaügyi központ munkavállalási engedélyét beszerezni. Az engedély hiánya nem teszi érvénytelenné a betéti társasági szerződést, ennek alapján tehát a cég bejegyzése nem tagadható meg [1988. évi VI. tv. 97. § (1) bek., 7/1991. (X. 17.) MÜM r. 1. § (1) bek., 2. §, 5. §, 13/1989. (XII. 16.) IM r. 7. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
O. J. svájci, K. K. és V. M. magyar állampolgárok 1991. november 10-én létrehozták az "O. K." Kereskedelmi Betéti Társaságot. A külföldi tag a társaság beltagja, a belföldi tagok a társaság kültagjai lettek. A társasági szerződésben a felek - többek között - kikötötték, hogy a beltag személyesen közreműködik a cég tevékenységében. Ellátja a képviselettel és az üzletvezetéssel járó feladatokat, általános irányítói tevékenységet folytat. Gyakorolja az alkalmazottak feletti munkáltatói jogot. A ...
BH 1994.2.94 A betéti társaság külföldi állampolgár beltagjának nem szükséges a megyei munkaügyi központ munkavállalási engedélyét beszerezni. Az engedély hiánya nem teszi érvénytelenné a betéti társasági szerződést, ennek alapján tehát a cég bejegyzése nem tagadható meg [1988. évi VI. tv. 97. § (1) bek., 7/1991. (X. 17.) MÜM r. 1. § (1) bek., 2. §, 5. §, 13/1989. (XII. 16.) IM r. 7. § (1) bek.]
O. J. svájci, K. K. és V. M. magyar állampolgárok 1991. november 10-én létrehozták az "O. K." Kereskedelmi Betéti Társaságot. A külföldi tag a társaság beltagja, a belföldi tagok a társaság kültagjai lettek. A társasági szerződésben a felek - többek között - kikötötték, hogy a beltag személyesen közreműködik a cég tevékenységében. Ellátja a képviselettel és az üzletvezetéssel járó feladatokat, általános irányítói tevékenységet folytat. Gyakorolja az alkalmazottak feletti munkáltatói jogot. A cég - jogi képviselője útján - 1991. november 13-án nyújtotta be a cégbejegyzés iránti kérelmét, a székhely szerint illetékes megyei bírósághoz mint cégbírósághoz. A cégbíróság az 1991. november 26-án kelt hiánypótlásra felhívó végzésében kötelezte a céget a külföldi beltag munkavállalására vonatkozó hatósági engedély becsatolására, a társasági szerződés egyszeri összetűzése helyett, összefűzött formában való benyújtására.A cég jogi képviselője bejelentette, hogy a külföldi beltag a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről szóló 7/1991. (X. 17.) MÜM rendelet szabályait összeegyeztethetetlennek tartja a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény és a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény szabályaival. Ezért elzárkózik a hatósági engedély beszerzésétől. Előadta továbbá, hogy a társasági szerződést fehér ragasztó koronggal leragasztva nyújtotta be, így a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében előírt, a szerződés összefűzésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett.
Az elsőfokú bíróság a társaság cégbejegyzés iránti kérelmét - az elbíráláskor hatályban volt 1989. évi 23. tvr. 14. §-ának (5) bekezdése alapján - az 1991. december 16-án kelt határozatával a hiánypótlási kötelezettségek elmulasztása miatt elutasította. A cégbíróság a végzés indokolásában kifejtette, hogy a 7/1991. (X. 17.) MÜM rendelet 1-2. §-a értelmében a cég tevékenységében közreműködő külföldi beltag köteles a foglalkoztatás helye szerint illetékes megyei munkaügyi központ munkavállalási engedélyét beszerezni. Nem tekinthető ugyanis a külföldi részesedéssel működő gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének, így a rendelet 5. §-a alapján nem mentesíthető az engedély beszerzésére vonatkozó kötelezettség alól. A szerződést nem a jogi képviselő fűzte össze, annak összefűzésére a cégbírósági eljárás során került sor.
A cégbejegyzést elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezésben a cég a jogi képviselője útján kérte a végzés hatályon kívül helyezését, és a betéti társaság cégbejegyzésének elrendelését. Arra hivatkozott, hogy a 7/1991. (X. 17.) MÜM rendelet mint alacsonyabb szintű jogforrás ellentétes az 1988. évi VI. törvény, illetve az 1988. évi XXVI. törvény rendelkezéseivel, ezért a jogvita eldöntésénél nem vehető figyelembe. A benyújtott szerződést visszaélési célzattal nem lehet megbontani, az megfelel a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében előírtaknak.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A bejegyzési kérelem elbírálásakor hatályban volt 1988. évi VI. törvény 97. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy a beltag köteles a társaság tevékenységében történő személyes közreműködésre. Munkavégzési kötelezettsége tehát a gazdasági társaságban fennálló tagsági viszonyából eredt. A 7/1991. (X. 17.) MÜM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése a rendelet hatályát - ezzel szemben - a magyarországi munkaviszonyra, a tagsági viszonyhoz tapadó munkavégzési kötelezettségek közül a szövetkezeti tagsági viszonyból eredő munkavégzési kötelezettségre és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra terjesztette ki. Mind a jogirodalom, mind a kialakult jogalkalmazói gyakorlat szerint ez utóbbiak közé a Ptk.-ban ismert, munkavégzésre irányuló szerződések: pl. vállalkozási, megbízási szerződés, illetve a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése alapján létrejött egyéb munkavégzésre irányuló atipikus szerződések tartoznak. Ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az 1988. évi VI. törvényben szabályozott betéti társaság létrehozására kötött szerződés érvényességéhez a külföldi beltag személyes közreműködési kötelezettségére hivatkozással, munkavállalói engedély beszerzését tartotta szükségesnek, illetve ennek hiányában a cégbejegyzés iránti kérelmet elutasította. A fent kifejtettekre tekintettel ugyanis a 7/1991. (X. 17.) MÜM rendelet hatálya nem terjed ki a gazdasági társaságokban fennálló tagsági viszonyon alapuló munkavégzésre. Ez okból a cégbejegyzési kérelem elutasítása megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a cég köteles a társasági szerződést olyan módon benyújtani, hogy az visszaélési célzattal ne legyen megbontható. Az iratok között fellelhető okirat - az elsőfokú bíróság közreműködése folytán - e követelménynek megfelel. A cégbejegyzés elutasításának alapjául megjelölt ezen ok sem áll fenn.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp.-nek az 1989. évi 23. tvr. 25. §-ának (1) bekezdése
alapján alkalmazandó 259. §-a, illetve a 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a cégbíróságot az 1989. évi 23. tvr. 7. §-ának (2) bekezdése értelmében a cégbejegyzési eljárás lefolytatására utasította. (Legf. Bír. Cgf. VII. 30 377/1992. sz.)