adozona.hu
BH 1993.8.496
BH 1993.8.496
A kontárszerződésből fakadó jogok és kötelezettségek [Ptk. 200. § (2) bek., 337. § (2) bek., 339. §, PK 32. sz., 1977. évi 14. tvr. 2. § (1) bek., 1990. évi V. tv. 8. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperest kötelezte 6058 Ft és járulékai megfizetésére. Megállapította, hogy a felek között vállalkozási szerződés jött létre festési, tapétázási és mázolási munkákra, melyekhez a tapétát a felperes biztosította, az egyéb anyagokat az alperes adta. E szerződés alapján az alperes elvégezte a munkát, teljesítése azonban csupán III. osztályú minősítésbe volt sorolható, de ezen túlmenően is a munkája kijavításra szorult. Az alperes a munkavégzés során a zárak összefestésével...
BH 1993.8.496 A kontárszerződésből fakadó jogok és kötelezettségek [Ptk. 200. § (2) bek., 337. § (2) bek., 339. §, PK 32. sz., 1977. évi 14. tvr. 2. § (1) bek., 1990. évi V. tv. 8. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperest kötelezte 6058 Ft és járulékai megfizetésére. Megállapította, hogy a felek között vállalkozási szerződés jött létre festési, tapétázási és mázolási munkákra, melyekhez a tapétát a felperes biztosította, az egyéb anyagokat az alperes adta. E szerződés alapján az alperes elvégezte a munkát, teljesítése azonban csupán III. osztályú minősítésbe volt sorolható, de ezen túlmenően is a munkája kijavításra szorult. Az alperes a munkavégzés során a zárak összefestésével a felperesnek kárt is okozott.Mindezeket értékelte az elsőfokú bíróság, s megállapította, hogy az alperes javára 26 058 Ft vállalkozási díj jár. Minthogy a felperes 20 000 Ft előleget fizetett ki, így az alperes javára mutatkozó 6058 Ft különbözet megfizetésére a felperest kötelezte. Az alperes viszontkeresetét ezt meghaladóan elutasította. A felperesnek az előleg visszafizetésére és kártérítésre irányuló keresetét a fentiek szerint alaptalannak találta, bár annak elutasításáról az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, mely fellebbezése részben, az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg tényként, hogy a peres felek megállapodása festési, mázolási, tapétázási munkák elvégzésére irányult. Ez pedig a Ptk. 389. §-a szerint vállalkozási szerződésnek tekintendő. Figyelmen kívül hagyta azonban az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a munkavégzés idején kisipari engedéllyel nem rendelkezett. Ennélfogva az akkor hatályos, többször módosított, a kisiparról szóló 1977. évi 14. tvr. 2. §-ának (1) bekezdésébe ütközik a peres felek szerződése, és így a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis.
De ugyanígy jogszabályba - az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. tv. 8. §-ának (1) bekezdésébe - ütközne a szerződés 1990. IV. hó 1-jét követően is, hisz' tevékenységét ez esetben is csak akkor kezdheti meg, ha iparigazolványát már megkapta. Ezért, mivel a szerződéskötés előtt fennállott helyzet nem állítható vissza, és van értékelhető munka, az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit alkalmazva, a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kell a peres felek között elszámolni.
A szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy az alperes munkájának éréke kisipari áron, hibátlan teljesítés esetén, 150 forintos rezsióradíjjal számolva 26 878 Ft-ot tett ki, melyből 22 134 Ft a munkadíj, s 4744 Ft az anyagköltség. Minthogy az alperes iparjogosítvánnyal nem rendelkezett, nem tarthat igényt a kisiparost megillető vállalkozási díjra. Nyilvánvaló, hogy nem számolhatók el javára azok a rezsiköltségek, amelyek csak a kisiparost, vállalkozót terhelik, és amelyek a rezsióradíj részét képezik mint pl. KIOSZ-hozzájárulás s egyéb ilyen jellegű rezsiköltség. Nem tarthat igényt ezen felül haszonra sem a teljesítéskor hatályos 1984. évi IV. tv. 17. §-ában foglaltakra figyelemmel, illetve a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló, jelenleg hatályos 1990. évi LXXXVI. tv. 3. §-ának (1) bekezdése alapján sem, hiszen haszon csak a jogrend által elismert tevékenységhez tapadhat. Ezért a másodfokú bíróság a kisiparost megillető munkadíjat 15%-kal csökkentette, és ennek alapján állapította meg az alperest megillető munkadíjat.
Kisiparost megillető díj: 22 134 Ft,
Le: 15% kontárelszámolás szerint: - 3 320 Ft,
18 814 Ft
tehát az az összeg, amelyre az alperes hibátlan teljesítés esetén igényt tarthatott volna.
A szakvélemény alapján azonban megállapítható volt, hogy az alperes teljesítése hibás volt. Az általa elvégzett mázolási és tapétázási munkák csupán javítás után voltak osztályba sorolhatók, és ekkor is csupán III. osztályú minősítésnek felel meg. A kontár alperest azonban, mivel a szerződés érvénytelen, kellékszavatosság nem terheli, ugyanígy más, a szerződést biztosító mellékkötelezettség sem. Ellenszolgáltatás csak az értékelhető, általa nyújtott szolgáltatás után illeti meg [Ptk. 237. § (2) bekezdés utolsó mondata]. Ezért a hibás teljesítést mint nem értékelhető szolgáltatást kell levonásba helyezni. Vagyis a kontár csak az értékelhető szolgáltatása után igényelheti munkája ellenértékét és költségeinek megtérítését. Kellékszavatosság és más szerződést biztosító mellékkötelezettség ugyanis csak akkor terhelhetné az alperest, ha a szerződést a bíróság érvényessé nyilvánítaná. Ez esetben viszont olyan további kötelezettséget is meg kellene az adott esetben állapítani a terhére, amit csak iparjogosítvány alapján teljesíthet. (Pl. kijavítás, kicserélés stb.)
Erre figyelemmel, valamint arra is, hogy felperes megrendelése nyilvánvalóan hibátlan, I. osztályú munkavégzésre irányult, a másodfokú bíróság nem fogadta el az elsőfokú bíróság által megállapított 15%-os értékcsökkenést és 1500 Ft javítási költséget, hanem a hibákra tekintettel egységesen 50%-os díjcsökkenést alkalmazott. Ennek megfelelően az alperes javára elszámolható munkadíj 9407 Ft. Ehhez hozzá kell számítani a fentebb már írt 4744 forint anyagköltséget, így az alperes értékelhető munkájának az ellenértéke összesen 14 151 Ft.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával a takarítási munkák értékelésénél. Ugyanis a bizonyítási teher a munkák elvégzése tekintetében nem a felperest, hanem az alperest terhelte. Márpedig az alperes semmivel nem bizonyította, hogy a durva takarításon kívül finomtakarítást is végzett. Ezért ilyen munkákra díj sem számolható el javára.
Az nem volt vitás, hogy a felperes 20 000 Ft előleget adott át az alperes részére. Minthogy az alperesi munkák ellenértéke 14 151 forint, a különbözetként mutatkozó 5849 Ft a felperesnek visszajár. Az elszámolás ezen részében nincs jelentősége a peres felek jó- vagy rosszhiszemű magatartásának. Az érvénytelen szerződéshez azonban többlettényállás is kapcsolódhat, és a többlettényállásból adódó jogviták rendezésére a Ptk. megfelelő szabályait kell alkalmazni. Tehát károkozás esetén a kártérítésre vonatkozó törvényi rendelkezések stb. az irányadók (PK 32. sz.).
Ezért az alperes ez esetben a Ptk. 339. §-a alapján felel, ezt pedig megalapozza a jogszabályba ütköző, tehát jogellenes olyan tevékenysége, amely kárt okozott.
Az alperes által okozott károk tekintetében helyes volt az elsőfokú bíróság döntése. A WC-kagyló eltörését, a redőny leszakítását, a falikarok, villanyvezetékek miatti kárigényt az általa kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság sem találta megalapozottnak. Ugyanakkor a zárak összefestése miatt az alperest a már fentebb kifejtettek szerint a Ptk. 339. §-a alapján kártérítési felelősség terheli. A zárak javítása, illetve részbeni cseréjének költsége a szakvélemény alapján mintegy 2000 Ft, ezért ezen összeget a felperes javára el kell számolni.
A károkozás körében a másodfokú bíróság további álláspontja az volt: azon túl, hogy az alperes javára a minőségi hibák miatt csupán csökkentett munkadíj számolható el, nyilvánvaló, hogy a kiviteli hibák miatt a felhasznált tapéta is csökkentett értékűvé vált. Minthogy a tapétát a felperes biztosította, így az abban bekövetkezett értékcsökkenés a felperes kára. A tapéta értékét a felperes 19 126 Ft-ra tette. Bár erről szóló számla a periratok között nem volt, a másodfokú bíróság ezen összeget reálisnak fogadta el, arra is figyelemmel, hogy a szakértő a tapétát jó minőségűnek véleményezte. Az 50%-os értékcsökkenés miatt a felperes ebből eredő kára 9563 Ft, amelyet a másodfokú bíróság ugyancsak elszámolt a felperes részére.
Mindösszesen tehát a felperes javára 17412 Ft számolható el (5849 Ft + 2000 Ft + 9563 Ft =17412 Ft), amelynek megfizetésére az alperes köteles.
Ezekre az indokbeli kiegészítésekre és helyesbítésekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperest 17 412 Ft, valamint kamatainak megtérítésére kötelezte. (Főv. Bír. 53. Pf. 25 133/1992. sz.)