adozona.hu
BH 1993.6.385
BH 1993.6.385
A csődeljárásban köthető egyezség (csődegyezség) tartalmi és alaki feltételei [1991. évi IL. tv. 15. § (2) bek., 16. § (3) bek., 17. § (1) bek., 18. § (1) bek. a)-b) pontjai, (2) bek., 19. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A H.-i Mgtsz. 1992. február 21-én csődbejelentést tett az elsőfokú bírósághoz. A bíróság 1992. március 26-án a Cégközlöny 13/1992. számában a csődbejelentést közzétette. A kérelmező 1992. június 23-án az elsőfokú bíróságnak bejelentette, hogy az 1992. június 22-én megtartott tárgyaláson egyezséget hozott létre a hitelezőivel, ennek alapján kérte az eljárás befejezetté nyilvánítását. Az elsőfokú bíróság végzésével a csődeljárás befejezetté nyilvánítását megtagadta. Végzésének indokolásában uta...
BH 1993.6.385 A csődeljárásban köthető egyezség (csődegyezség) tartalmi és alaki feltételei [1991. évi IL. tv. 15. § (2) bek., 16. § (3) bek., 17. § (1) bek., 18. § (1) bek. a)-b) pontjai, (2) bek., 19. § (2) bek.].
A H.-i Mgtsz. 1992. február 21-én csődbejelentést tett az elsőfokú bírósághoz. A bíróság 1992. március 26-án a Cégközlöny 13/1992. számában a csődbejelentést közzétette. A kérelmező 1992. június 23-án az elsőfokú bíróságnak bejelentette, hogy az 1992. június 22-én megtartott tárgyaláson egyezséget hozott létre a hitelezőivel, ennek alapján kérte az eljárás befejezetté nyilvánítását. Az elsőfokú bíróság végzésével a csődeljárás befejezetté nyilvánítását megtagadta. Végzésének indokolásában utalt arra. hogy az egyezség létrejötte nem felel meg az 1991. évi II. tv. (Ftv.) 18. §-ának (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Csak az állapítható meg a becsatolt jegyzőkönyv alapján, hogy a felek törvényes képviselői között szóban elhangzott egyetértő nyilatkozat, a jegyzőkönyvet azonban a felek nem írták alá, illetőleg nem is csatolták a külön egyezségi okiratokat.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező az általa benyújtott fellebbezésben kérte a végzés megváltoztatásával az eljárás befejezetté nyilvánítását. Hivatkozott arra, hogy a fizetésképtelenség helyreállítására alkalmas program és az egyezségi javaslat elkészítése után az adós és a hitelezők 1992. május 22-én, majd június 22-én egyezségi tárgyalást tartottak. A június 22-i tárgyalási napon felvett jegyzőkönyv bizonyítja, hogy a részt vevő felek között az egyezség létrejött. Ezt bizonyította a hitelezők által választott hitelesítők aláírása is. A tárgyaláson jelen levő hitelezők és az adós egybehangzóan kijelentették, hogy a tárgyalások eredményre vezettek, a felek között az egyezség létrejött. Az egyezség tartalma a jegyzőkönyvből kitűnik. Fellebbezéséhez csatolta azokat a nyilatkozatokat, amelyeket az egyezségi tárgyaláson részt vevő hitelezőktől szerzett be, amelyből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek között 1992. június 22-én az egyezség létrejött.
A fellebbezésre a hitelezők közül az APEH Megyei Igazgatósága tett észrevételt, amelyben előadta, hogy fenntartja az egyezségi megállapodást, a jegyzőkönyvben rögzített és az ahhoz csatolt, a különböző hitelezőkkel kötött megállapodásokkal szemben kifogással nem él.
A kérelmező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, az arra alapított döntése is megalapozott. A kérelmező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új körülményt, amely alkalmas lenne az érdemben helyes végzés megváltoztatására. Az Ftv. 19. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a csődeljárásban hozott egyezség az e törvényben foglalt feltételeknek megfelel, a bíróság az eljárást végzéssel befejezettnek nyilvánítja, ellenkező esetben az eljárás befejezetté nyilvánítását megtagadja. Az Ftv. 17. és 18. §-a tartalmazza azokat az alaki és tartalmi követelményeket, amelyeket e törvény - az Ftv. - előírt a csődeljárásban az egyezség megkötésével kapcsolatban. Az Ftv. 15. §-ának (2) bekezdése szerint az eljárás kezdetét követően 60 napon belül az adósnak egyezségi tárgyalást kell kitűznie, amelyre az egyezségi javaslat, valamint a fizetőképesség helyreállítását eredményező program kézbesítésével a hitelezőket meg kell hívnia. Magának az egyezségnek a megkötése, mint azt az Ftv. 17. §-ának (1) bekezdése előírja, a tárgyaláson történő hitelezői megjelenéshez kötődik. A hitelező(k) megjelenése történhet vagy az Ftv. 16. §-ának (3) bekezdésében írt választmány útján, vagy pedig egyénileg, a hitelező(k) személyes megjelenésével. Az egyezség megkötése történhet vagy az egyezségi javaslat alapján, vagy a tárgyaláson megjelent harmadik személy tartozásátvállalása, illetve tulajdonszerzés, kezességvállalás útján is. Az egyezség megkötését a jogszabály azért köti a hitelezői képviselethez vagy a hitelező(k) személyes megjelenéséhez, mivel az egyezség megkötéséhez a tárgyaláson megjelent valamennyi hitelező jóváhagyása szükséges. A hitelezők védelmének elve követeli meg azt, hogy az egyes hitelezőkkel megkötött egyezség a többi hitelező érdekének is megfeleljen, és ezt tanúsítsák jóváhagyásukkal.
Az Ftv. 18. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja tartalmazza az egyezség tartalmi követelményeit. A (2) bekezdés szerint az egyezséget a felek, törvényes képviselőik vagy maghatalmazottaik írják alá. A fenti jogszabályi rendelkezésekre tekintettel két eset lehetséges: vagy a tárgyalási jegyzőkönyvbe kell belefoglalni az egyezséget, vagy pedig - amennyiben az a jegyzőkönyv mellékletét képezi - annak részletes ismertetését rögzíteni kell a jegyzőkönyvben. Mindkét esetben egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy minden hitelező ismeri a másik hitelezővel kötött egyezség tartalmát, és azt jóváhagyta.
A jelen esteben helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező által 1992. június 22-én az egyezségi tárgyalásról felvett jegyzőkönyv, valamint a létrejött egyezség a fenti követelményeknek nem felel meg. Ugyanis akár a jegyzőkönyvben foglalt egyezségnek, akár a külön-külön megkötött és hitelezői hozzájárulás folytán létrejött egyezségeknek rendelkezniük kell az Ftv. 18. §-ának (1) bekezdésében írt tartalmi követelményekkel. A becsatolt program viszont nem tartalmazza, hogy annak végrehajtását és ellenőrzését miként határozták meg az érdekeltek, így az az egyezségbe sem került be. A jegyzőkönyv 5. oldala rögzíti ugyan, hogy a hitelezők - a kérelmezők kérésének megfelelően - hozzájárulnak, hogy a megállapodások alapján az adós kötelezettségeinek eleget tegyen. Az azonban nem állapítható meg sem a jegyzőkönyvből, sem annak a mellékletét képező jelenléti ívből, hogy kik voltak azok a hitelezők, akik e nyilatkozat megtételénél jelen voltak, és ezt nem sikerült a kérelmezőknek pótolnia. A fellebbezéséhez általa becsatolt nyilatkozatok csupán az egyes hitelezőknek az adóssal megkötött saját egyezséget erősíti meg. A hitelezői hozzájárulás viszont éppen a másik hitelező által megkötött egyezséghez történő hozzájárulást jelenti. Ezt tanúsíthatta volna az adott esetben a jelenléti ív, amelynek aláírása azonban a jelenlevőknek csak töredékhányada által történt meg. Az, hogy a hitelezők jóváhagyási nyilatkozat megtételekor a tárgyaláson kik voltak még jelen, kik tették meg a nyilatkozatot, magából a jegyzőkönyvből nem tűnik ki. Az Ftv. 41. §-ának (1) bekezdése alapján nincs azonban elzárva attól az adós, hogy a felszámolási eljárás során bármikor egyezséget kössön a hitelezőivel.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Cspk. 80 040/1992. sz. - Legf. Bír. Fpkf. II. 33 019/1992. sz.)