adozona.hu
BH 1993.5.323
BH 1993.5.323
I. Az a közös vállalati határozat, amelyet a tagvállalatokat érintően, a piac felosztásáról az igazgatótanács hozott, a tagvállalatok versenykorlátozó megállapodásának minősül [1990. évi LXXXVI. tv. 14. § (1) bek., 48. § (2) bek.]. II. Ha a több jogi személyt elmarasztaló egyetlen közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatát nem valamennyi érintett fél kéri, és a felek magatartása önállóan is értékelhető: nem jön létre a felek között kényszerű pertársság [Pp. 51. § a) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A b.-i közös vállalatot (kv.) 1987. január l. napján húsz állami vállalat alapította azzal a céllal, hogy Budapest hús- és húskészítmény-ellátását biztosítsa. Az 1989. november 7. napján aláírt és a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés szerint a kv. tevékenysége tőkehúsok, belsőségek, húskészítmények és egyéb élelmiszer-ipari termékek forgalmazása, készletezése, feldolgozása, csomagolása, valamint a termelővállalatok szállításainak koordinálása volt. A kv.-t a tagvá...
BH 1993.5.323 I. Az a közös vállalati határozat, amelyet a tagvállalatokat érintően, a piac felosztásáról az igazgatótanács hozott, a tagvállalatok versenykorlátozó megállapodásának minősül [1990. évi LXXXVI. tv. 14. § (1) bek., 48. § (2) bek.].
II. Ha a több jogi személyt elmarasztaló egyetlen közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatát nem valamennyi érintett fél kéri, és a felek magatartása önállóan is értékelhető: nem jön létre a felek között kényszerű pertársság [Pp. 51. § a) p.].
A b.-i közös vállalatot (kv.) 1987. január l. napján húsz állami vállalat alapította azzal a céllal, hogy Budapest hús- és húskészítmény-ellátását biztosítsa. Az 1989. november 7. napján aláírt és a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés szerint a kv. tevékenysége tőkehúsok, belsőségek, húskészítmények és egyéb élelmiszer-ipari termékek forgalmazása, készletezése, feldolgozása, csomagolása, valamint a termelővállalatok szállításainak koordinálása volt. A kv.-t a tagvállalatok igazgatóiból létrehozott igazgatótanács irányítja. A közös vállalat tagvállalatai - a II-XVII. r. felperesek - önálló jogi személyiségüket megőrző tagvállalatok. Korábban húsipari termékeiket az ország egész területén értékesítették, részt vettek Budapest és környékének tőkehús- és húskészítményigényének ellátásában is. Az igazgatótanács 1990. november 13-án tartott ülésén úgy határozott, hogy 1991. évben a sertés és a marhahús forgalmazását Budapesten kizárólagosan a közös vállalat végezheti. Ezzel egyidejűleg az iparvállalatok a fővárosi értékesítését közvetlen formában megszüntették. Az 1991. március 5-i ülésen hozott határozatában a kv. igazgatótanácsa a fenti tartalmú határozatot megerősítette, és ismételten leszögezte, hogy tőkehúst kizárólag a közös vállalaton keresztül értékesíthetnek a tagvállalatok.A hivatalból indult eljárásban a Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsa határozatával az I. r. felperessel szemben az eljárást megszüntette, és megállapította, hogy a II-XVII. r. eljárás alá vontak megsértették a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv) 14. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Egyben megtiltotta a törvény rendelkezésébe ütköző magatartás további folytatását, és az eljárás alá vontakkal szemben 10 000 Ft-tól 1 100 000 Ft-ig terjedő összegű pénzbírságot szabott ki.
A határozat ellen a III., V., és XIV. r. felperesek nyújtottak be keresetet, amelyben a versenyhivatal határozatának megváltoztatását és a kiszabott pénzbírság mellőzését kérték. A III. felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a jogellenes határozatot nem ő mint önálló jogi személy hozta, hanem a kv. igazgatótanácsa. Az igazgatótanács határozataiért pedig az önálló jogi személyiséggel rendelkező közös vállalat tehető felelőssé. Az V. r. felperes tagadta a versenyhivatali határozatban megjelölt jogsértés elkövetését, álláspontja szerint a közös vállalat igazgatótanácsa nem tett mást, mint a tagvállalatok közös tevékenységét hangolta össze, amely tilalomba nem ütközik. Az alperes ellenkérelme a felperesi keresetek elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának az I. r. felperesre vonatkozó rendelkezését nem érintve a II-XVII. r. felperesek tekintetében a határozatnak a törvénysértés megállapítására és a magatartás folytatásának eltiltására, valamint a bírság kiszabására vonatkozó rendelkezéseit tartalmazó részét megváltoztatta, és az eljárást a II-XVII. r. felperesekkel szemben is megszüntette. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I-XVII. r. felperesek a Gazdasági Versenyhivatal határozata folytán a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaságnak tekintendők, így a III., V., VI. és XIV. r. felperesek által benyújtott kereseti kérelem hatálya az alperesi határozatot keresettel nem támadó felperesekre is kihat.
Megállapította továbbá, hogy alapvetően téves az alperesnek az az álláspontja, amely szerint a kifogásolt határozatokkal lényegében a közös vállalat tagvállalatai sértették meg a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 14. §-ának (1) bekezdését. Ezt ugyanis kizárólag a versenytársnak minősülő [Vtv. 2. § c) pontja] vállalkozók [Vtv. 2 § a) pontja) követhetik el. Versenytársként a gazdasági versenyben érdekelt vállalkozók állhatnak, és e verseny során sérthetik meg a tiltó rendelkezést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint vállalkozónak a Vtv. helyes értelmezése szerint kizárólag az I. r. felperes, vagyis a közös vállalat mint önálló jogi személy tekinthető. Az I. r. felperes más vállalkozóval semmilyen versenytörvénybe ütköző megállapodást nem kötött. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a közös vállalat igazgatótanácsa az elkülönült közös vállalati gazdálkodás körében hozta a sérelmezett két határozatát, amely a közös gazdálkodást szolgálta. Nincs jelentősége annak, hogy a közös vállalat igazgatótanácsában lényegében a tagvállalatok igazgatói hozták a döntést. Az igazgatótanács mint a közös vállalat legfelsőbb irányító szerve a közös vállalat nevében határozott. A bíróság álláspontja szerint fogalmilag kizárt a Vtv. 14. §-a (1) bekezdésének megsértése gazdasági társaságon, azaz közös vállalatként megjelenő társulási formán belül. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kizárólagos forgalmazásra vonatkozó megállapodások, amelyekben azonos árukat gyártó vállalatok állapodnak meg áruik közös értékesítésében, akár egyikük végzi a közös értékesítést, akár egy olyan vállalatra bízzák, amely felett a gyártó meghatározó befolyással bír, kimeríti a versenykorlátozás fogalmát. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy fogalmilag kizárt a közös vállalati formánál a versenytörvénybe ütköző összehangolt magatartás. Így tág teret kapnának a vállalkozók a jogszabállyal való visszaélésre, csupán megfelelő formát kellene találniuk a versenytörvény által tiltott magatartás gyakorlásához. Ez pedig a közös vállalati forma lenne. Az alperes hivatkozott arra is, hogy téves a felpereseknek az a védekezésük, amely szerint a törvénysértést - ha az egyáltalán megtörtént - nem ők, hanem az I. r. felperes követte el. Az igazgatótanács személyi összetételéből adódóan ez a határozat lényegében a tagvállalati képviselők megállapodásának minősül, e tekintetben tehát csak forma az I. r. felperes határozata, melynek tartalma ténylegesen a többi felperes gazdasági versenyt korlátozó megállapodása.
A felperesek ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a versenyhivatali határozatban szereplő felperesek a Pp. 51. §-ának a) pontja szerint minősülő kényszerű (egységes) pertársaságot képeznek. Az alperes eljárása során az önálló jogi személyiséggel rendelkező felperesek magatartását önállóan vizsgálta, és bár a megállapított sérelem okozásának módja a közös határozat, amelyet a II-XVII. r. felperesek képviselőiből álló igazgatótanács hozott, a jogsérelem elkövetésében önálló felelősségüket állapította meg, és ehhez igazodóan különböző összegű pénzbírsággal sújtotta a felpereseket. Ilyen jogi álláspont mellett nincs arról szó, hogy a jogsértés elkövetésében közreműködésüket vitató és a rájuk kiszabott bírságot alaptalannak vagy túlzottnak tekintő felperesek keresete a versenyhivatali határozatot keresettel nem támadó felperesekre is kihatna. Felelősségüket, illetőleg a velük szemben kiszabott bírság összegszerűségének megfelelőségét a bíróság a határozatot keresettel nem támadó érdekeltek perbeli közreműködése nélkül nem is döntheti el. Így a per tárgya tehát nemcsak valamennyi érdekelt perben állásával dönthető el, illetőleg a határozatot nem sérelmező érdekelt perben állása nélkül is érdemben el lehet bírálni a pert. Az alperesi határozatot kellő időben keresettel nem támadó felperesek tettek ugyan a peres eljárás során olyan tartalmú nyilatkozatokat, amelyekben az alperesi határozat reájuk vonatkozó részének megváltoztatását maguk is kérik, szabályszerű kereseti kérelmet azonban kellő időben nem terjesztettek elő, ezért a Legfelsőbb Bíróság az eljárást velük szemben a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontjára is figyelemmel a Pp. 157. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette, és e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ítélete érdemben is téves. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 127. §-ának rendelkezése szerint a közös vállalat önálló jogi személyiséggel rendelkező, vagyont egyesítő jellegű társaság, melynek tagjai kizárólag jogi személyek lehetnek. A közös vállalat gazdálkodása azonban el kell hogy különüljön a tagok gazdálkodásától, saját neve alatt működve, önálló vállalatként végzi tevékenységét. A vagyoni hozzájárulást biztosító tagoknak csak az igazgatótanácson keresztül van befolyásuk az önálló közös vállalat működésére. A Gt. 133. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat irányító szerve az igazgatótanács, amelybe mindegyik tag egy-egy képviselőt küld. A 133. § (2) bekezdése szabályozza az igazgatótanács hatáskörébe tartozó kérdéseket. Nem ad a törvény lehetőséget arra, hogy az igazgatótanács a tagvállalatok önálló életébe beavatkozást jelentő határozatot hozzon. A sérelmezett határozatokban az igazgatótanács - a Gt. 133. § (2) bekezdését is megsértve - nem a közös vállalatra, hanem a tagvállalatok gazdálkodó tevékenységére hozott versenykorlátozó rendelkezéseket. Így - formája ellenére - a határozatok a tagvállalatok képviselői által kötött megállapodásnak minősülnek, melyért közvetlenül a tagvállalatok felelőssége állapítható meg. A két határozat (megállapodás) azért törvénysértő, mert tartalmában piacfelosztásnak minősülő kizárólagossági kikötést tartalmaz.
Az iratokból megállapítható, hogy Budapest és környékének tőkehúsforgalmában a felperesek részesedése az 1990. évben 66% volt. A törvénysértő határozatokat megelőzően ugyanezen a piacon mind a közös vállalat, mind a tagvállalatok önállóan végeztek értékesítést, az általuk szállított termékek mennyiségét, összetételét és árát a mindenkori piaci viszonyok szabályozták. Nem vitás tehát, hogy a tagvállalatok a sérelmezett határozatok meghozataláig önálló vállalkozói és versenytársi minőségüket megtartották. A Vtv. 14. §-ának (1) bekezdése szerint tilos a versenytársak között - a 15-17. §-ban szabályozott esetek kivételével - az olyan összehangolt magatartás, illetőleg megállapodás, amely a gazdasági verseny korlátozását vagy kizárását eredményezheti, tekintet nélkül arra, hogy a megállapodást a Magyar Köztársaság területén kötötték-e vagy sem. E tilalom különösen vonatkozik az áru árának meghatározására, a piac felosztására, vagy a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből, értékesítéséből való kizárására, a beszerzési források vagy az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására stb. A közös vállalat igazgatótanácsának határozata ténylegesen a II-XVII. r. felperesek képviselői között létrejött olyan megállapodás, amely a tagvállalatoknak megtiltotta a budapesti és környéki piacokon történő áruértékesítést és ennek kizárólagos jogát a közös vállalatra ruházta. Ez olyan piacfelosztó magatartás, mely a Vtv. 14. §-ának (l) bekezdésébe ütközik. Helyesen állapította meg tehát a versenytanács, hogy a kv. tagvállalatai megsértették a Vtv. 14. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, és helyesen tiltotta meg a számukra a Vtv. rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása téves. Helytállóan állapította meg az alperes, hogy a Vtv. 15. §-ában megjelölt feltételek nem állnak fenn, és ugyancsak helyesen értékelte a 17. § (1) bekezdése szerinti mentesülés feltételeit, a 17. § (2) bekezdésében megjelölt előnyöket, illetőleg a (3) bekezdés szerinti hátrányokat.
Nem vitás, hogy a felperesek versenyt korlátozó magatartásával a fogyasztóknak és a versenytársaknak okozott kár konkrét összege nem volt megállapítható, így az alperes a Vtv. 48. §-ának (2) bekezdése alapján az eset összes körülményeire tekintettel állapította meg a bírság összegét, melynek megváltoztatására a Legfelsőbb Bíróság sem talált indokot.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az alperesi határozatot kellő időben keresettel támadó felperesek tekintetében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. I. 25 259/1992. sz.)