adozona.hu
BH 1993.3.193
BH 1993.3.193
A csődeljárás megindítását a bíróság csak a jogszabályban taxatíve felsorolt esetekben tagadhatja meg. Ha az ügyben - ugyancsak a jogszabály előírása szerint - még a korábban hatályban volt - a csődeljárás intézményét nem ismerő - jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, nem az eljárás megtagadásának, hanem a kérelem elutasításának van helye [1991. évi IL. tv. 6. §, 11. § (3) bek., 82. § (2) bek., 1986. évi 11. tvr., Pp. 130. § (1) bek. i) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Autóalkatrészgyár 1992. január 9-én kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelyben a csődeljárás megindítását kérte. A kérelmet a bíróság 2. sorszámú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a kérelem benyújtásakor a kérelmező ellen már felszámolási eljárás volt folyamatban. Mivel a csődeljárás szabályait is tartalmazó 1991. évi IL. tv. 82. §-ának (2) bekezdése szerint a hatálybalépésének időpontjában folyamatban levő eljárásokra ...
BH 1993.3.193 A csődeljárás megindítását a bíróság csak a jogszabályban taxatíve felsorolt esetekben tagadhatja meg. Ha az ügyben - ugyancsak a jogszabály előírása szerint - még a korábban hatályban volt - a csődeljárás intézményét nem ismerő - jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, nem az eljárás megtagadásának, hanem a kérelem elutasításának van helye [1991. évi IL. tv. 6. §, 11. § (3) bek., 82. § (2) bek., 1986. évi 11. tvr., Pp. 130. § (1) bek. i) pont].
Az A. Autóalkatrészgyár 1992. január 9-én kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelyben a csődeljárás megindítását kérte. A kérelmet a bíróság 2. sorszámú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a kérelem benyújtásakor a kérelmező ellen már felszámolási eljárás volt folyamatban. Mivel a csődeljárás szabályait is tartalmazó 1991. évi IL. tv. 82. §-ának (2) bekezdése szerint a hatálybalépésének időpontjában folyamatban levő eljárásokra a korábbi jogszabályok irányadóak, így a jelen esetben a módosított 1986. évi 11. tvr.-t (Ftvr.) kell alkalmazni, amely viszont a csődeljárásra nézve nem tartalmaz rendelkezéseket.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezést nyújtott be. Kérte a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezni. Hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a jelen eljárásra kizárólag az 1991. évi IL. tv. rendelkezései alkalmazandók. Mivel jelenleg egyik eljárásban sincs végzéssel megindítva az eljárás, a hivatkozott tv. 22. §-ának (2) bekezdése alapján a csődeljárást kell közzétenni a Magyar Közlönyben.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen foglalt állást az ügyben, határozata megalapozott. A kérelmező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új körülményt, amely alkalmas lenne a végzés megváltoztatására. Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező ellen a felszámolása iránti kérelem az 1991. évi II. tv. hatálybalépése előtt érkezett a bírósághoz, így reá nézve a tv. 82. §-ának (2) bekezdése szerint mint a hatálybalépés időpontjában folyamatban levő eljárásra a korábbi jogszabályok az irányadóak. Az idézett jogszabályhely tehát kivétel nélkül az összes eljárás vonatkozásában az Ftvr. rendelkezéseit rendelte el alkalmazni, akár a felszámolási eljárás megindítása iránti hitelezői kérelem elbírálása, akár már a felszámolási eljárás van folyamatban. Ebből eredően a kérelmező által hivatkozott 1991. évi IL. tv. 22. §-ának (2) bekezdése a jelen esetben értelemszerűen nem alkalmazható. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a kérelmet nem találta teljesíthetőnek.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését, figyelemmel a Pp. 259. §-ára, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Megállapította azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy bár a végzés tartalmát tekintve helytálló, és a jogszabályok felhívása is maradéktalanul megtörtént, a végzés rendelkező része ellentétes az 1991. évi IL. tv. 11. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal. A fellebbezés kellő alappal hivatkozik arra, hogy a (3) bekezdés a)-d) pontjai taxatíve felsorolják azokat az eseteket, amikor a bíróság a csődeljárás megindítását megtagadja. A jelen eset ezek közé nem tartozik, így ennek alapján a megtagadásnak helye nincs. Az elsőfokú bíróság azonban a végzésének indokolásában nem erre, hanem a megfelelő és helyes jogszabályokra hivatkozott, amelyeknek alapján a csődeljárás megindítása iránti kérelem elutasításának van helye, mint az adott esetben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának [1991. évi IL. tv. 6. §, Pp. 130. § (1) bek. i) pont]. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének rendelkező részéből mellőzte az "érdemi vizsgálat nélkül" kitételt. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30 409/1992. sz.)