adozona.hu
BH 1993.3.189
BH 1993.3.189
Szövetkezetből való kiválás esetén a kivált tagok által alapított új szövetkezet nem jogutóda az anyaszövetkezetnek. A cégbíróság az újonnan alakult szövetkezet bejegyzésekor a kiválás törvényességét nem vizsgálhatja, csak azt, hogy az új szövetkezet alapítása megfelel-e az előírásoknak [1971. évi III. tv. 47. § (1)-(2) bek., 1971. évi 32. tvr. 10. § (1)-(2) bek., 1989. évi 23. tvr. 18/A. §, 13/1989. (XII. 16.) IM r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P. Szolgáltató Ipari Szövetkezet, mint újonnan létrejövő szövetkezet 1991. április 10-én bejegyzési kérelemmel fordult a megyei bírósághoz mint cégbírósághoz. A kérelemhez benyújtott, illetve a hiánypótlási eljárás során csatolt okiratokból megállapítható, hogy a P. Szövetkezetet a megyei Sz. I. Szövetkezetből kivált tagok hozták létre. Kiválásukhoz az anyaszövetkezet az 1991. március 9-én tartott közgyűlésen hozzájárult, a jelen levő 272 főből 232-en szavaztak a kiválás mellett. Az iratokb...
BH 1993.3.189 Szövetkezetből való kiválás esetén a kivált tagok által alapított új szövetkezet nem jogutóda az anyaszövetkezetnek. A cégbíróság az újonnan alakult szövetkezet bejegyzésekor a kiválás törvényességét nem vizsgálhatja, csak azt, hogy az új szövetkezet alapítása megfelel-e az előírásoknak [1971. évi III. tv. 47. § (1)-(2) bek., 1971. évi 32. tvr. 10. § (1)-(2) bek., 1989. évi 23. tvr. 18/A. §, 13/1989. (XII. 16.) IM r.].
A P. Szolgáltató Ipari Szövetkezet, mint újonnan létrejövő szövetkezet 1991. április 10-én bejegyzési kérelemmel fordult a megyei bírósághoz mint cégbírósághoz. A kérelemhez benyújtott, illetve a hiánypótlási eljárás során csatolt okiratokból megállapítható, hogy a P. Szövetkezetet a megyei Sz. I. Szövetkezetből kivált tagok hozták létre. Kiválásukhoz az anyaszövetkezet az 1991. március 9-én tartott közgyűlésen hozzájárult, a jelen levő 272 főből 232-en szavaztak a kiválás mellett. Az iratokból megállapíthatóan összesen 120 tag vált ki oly módon, hogy az anyaszövetkezetnél a vegyes javítóiparban foglalkoztatott 51 főből 25 fő + 6 fő nyugdíjas, a személyi szolgáltatásban dolgozó 224 főből 77 fő + 5 fő "gyesen levő", az ügyvitelben alkalmazott 22 főből 7 fő vált ki, akik még ugyanaznap létrehozták a P. Szolgáltató Ipari Szövetkezetet. Az anyaszövetkezet közgyűlési jegyzőkönyvéből ugyancsak megállapítható, hogy 1991. március 9-én nemcsak azoknak a személyeknek a kiválásához járult hozzá a közgyűlés, akik később létrehozták a P. Szövetkezetet, hanem másik két csoport kiválásához is. A közgyűlés a vagyonmegosztás tárgyában mindhárom csoportra irányadóan úgy döntött, hogy a szövetkezet vagyona tagarányosan és könyv szerinti értéken kerüljön felosztásra.A megyei bíróság mint cégbíróság 1991. szeptember 23-án kelt végzésében a P. Szolgáltató Ipari Szövetkezet bejegyzési kérelmét elutasította. Végzése indokolásában kifejtette, hogy a kiválásnak az 1971. évi 32. tvr. (Iszt.) 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt, valamint az 1971. évi III. tv. (Szvt.)* 47. §-ának (1)-(2) bekezdésében szabályozott feltételei nem állnak fenn.
Vagyis a kiváló tagok nem azonos szervezeti egység keretében dolgoztak, illetve nem azonos tevékenységet folytattak [Iszt. 10. § (2) bekezdés]. A kiválást a tagságnak az Szvt. 47. §-ának (1) bekezdésében említett része nem 2/3-os szótöbbséggel határozta el [Szvt. 47. § (2) bekezdése]. A fentieken túl az elsőfokú bíróság megemlítette, hogy az 1991. március 9-én kelt közgyűlési határozat az Szvt. 46. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak sem felelt meg, mivel nem rendelkezett a vagyonnak, továbbá a jogoknak és kötelezettségeknek a jogutód szövetkezetek közötti megosztásáról, valamint arról, hogy a tagok melyik szövetkezet tagjaivá válnak.
A bejegyzést kérő fellebbezésében, majd később a fellebbezési eljárás során előterjesztett soronkívüliség iránti kérelmében előadta, hogy 1991. március 9-én a megyei Sz. I. Szövetkezetből egyidejűleg három csoport vált ki, és az általuk létrehozott három szövetkezet közül kettőt a cégbíróság már bejegyzett, holott az egyik szövetkezetet ugyancsak nem azonos tevékenységet folytató tagok hozták létre. Kifogásolta, hogy a bíróság túl mereven alkalmazta a jogszabályt, amikor ragaszkodott ahhoz a jogszabályi megkötéshez, hogy csak az azonos szervezeti egység keretében dolgozók válhatnak ki, hiszen a kivált tagok jelentős része a személyi szolgáltatásban dolgozott, és különböző szervezeti egységekben tevékenykedett, valamennyien mint egyéni vállalkozók. A P. Szolgáltató Ipari Szövetkezet 1991. április 1. óta működik. Az elsőfokú bíróság végzésének esetleges helybenhagyása a kivált 120 embert rendkívül nehezen rendezhető jogi helyzetbe hozná.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A cégbíróság az újonnan létrejött szövetkezet bejegyzési eljárásában nagy súlyt helyezett annak vizsgálatára, hogy a szövetkezet létrejöttét megelőző kiválási folyamat az Szvt., illetve az Iszt. rendelkezéseinek megfelelően ment-e végbe. Nem vette figyelembe, hogy kiválás esetén az anyaszövetkezet tovább működik, a kiváló tagok által létrehozott szövetkezet a kiválás előtt működött szövetkezetnek semmilyen értelemben nem jogutóda. Az új szövetkezethez jut ugyan az anyaszövetkezet vagyonának egy része, amihez vagyoni felelősség is tapad, de ez nem jelenti azt, hogy a létrejött új szövetkezet az anyaszövetkezet jogutódává válnék. A tagok kiválása folytán létrejövő szövetkezet új, jogelőd nélküli cégnek minősül, melynek cégbejegyzési eljárása során nem kell vizsgálat tárgyává tenni a megalakulás előzményeit. A bejegyzési eljárás során kizárólag azt kell vizsgálni, hogy az alapítással kapcsolatos iratok megfelelnek-e a jogszabályoknak, illetve a cég csatolta-e mindazokat a mellékleteket, melyeket a 13/1989. (XII. 16.) IM (a továbbiakban: R.) rendelet előír. A kiválás törvényességének vizsgálata tehát nem az adott eljárás keretébe tartozik. Az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18/A. §-ában meghatározott kötelezettségén, amikor az új cég létrejöttének törvényességén túl a kiválás folyamatának törvényességét is vizsgálta. (Mindez szétválás vagy beolvadás esetén értelemszerűen nem irányadó, hisz mindkét esetben a jogelőd megszűnésével jogutódlás következik be.)
Ezt az érvelést támasztja alá egyébként az is, hogy az R. alapján a bejegyzési kérelemhez csatolandó mellékletekből sok esetben nem is állapítható meg, hogy a bejegyezni kért cég minden szövetkezeti előzmény nélkül, vagy egy korábbi szövetkezetből kivált tagok által létrehozott szövetkezetként jön létre. Amennyiben pedig a csatolt okiratok tartalmának esetlegességétől függ, hogy a bíróság a szövetkezet létrejöttét megelőző kiválási folyamatról tud-e, méltánytalanságot okoz vagy okozhat, hogy egyesek esetében vizsgálja a kiválás körülményeit, más esetekben nem.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a és 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a kizárási folyamat érdemi vizsgálata nélkül kizárólag abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy az új cég alapszabálya és az ahhoz csatolt mellékletek megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak, bejegyzésre alkalmasak-e. (Legf. Bír. Cgf. II. 32 309/1991. sz.)
* A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról kiadott 1992. évi II, törvény 63. §-a (1) bekezdésének 11. pontja 1993. január 1. határnappal mind az 1971. évi III. tv-t, mind az 1971. évi 32. tvr.-t és ezek módosításait is hatályon kívül helyezte. Az új szabályozás a szövetkezetekből való kiválás lehetőségét csak az álmeneti időszakra, 1992. december 31. napjáig rendezi [1992. évi II. tv. 31-35. §-a], az azt követő időre a szövetkezetekből való kiválás nincs szabályozva.