adozona.hu
BH 1993.1.61
BH 1993.1.61
Haszonélvezeti jog megszerzése esetén is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a megszerzett és az eladott érték különbözete az illeték alapja [1986. évi I. tv.* 13. § (5) bek. és 15. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 500 000 Ft-ért értékesítette a házas ingatlanát. Ezt követően a felperes fia és menye 1988. július 5. napján az O. Banktól megvásárolta a társasház 4. sz. lakását úgy, hogy a felperes az 500 000 Ft vételárat átadta, és egyúttal megállapodott fiával és menyével abban, hogy a megvásárolt ingatlanon számára haszonélvezeti jogot biztosítanak, és ezt a bankkal kötött adásvételi szerződésben fel is tüntették. A megyei illetékhivatal a haszonélvezeti jog értékét 594 000 Ft-ban határozta m...
BH 1993.1.61 Haszonélvezeti jog megszerzése esetén is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a megszerzett és az eladott érték különbözete az illeték alapja [1986. évi I. tv.* 13. § (5) bek. és 15. §].
A felperes 500 000 Ft-ért értékesítette a házas ingatlanát. Ezt követően a felperes fia és menye 1988. július 5. napján az O. Banktól megvásárolta a társasház 4. sz. lakását úgy, hogy a felperes az 500 000 Ft vételárat átadta, és egyúttal megállapodott fiával és menyével abban, hogy a megvásárolt ingatlanon számára haszonélvezeti jogot biztosítanak, és ezt a bankkal kötött adásvételi szerződésben fel is tüntették. A megyei illetékhivatal a haszonélvezeti jog értékét 594 000 Ft-ban határozta meg és 12 088 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A fizetési meghagyás jogerőre emelkedett, és a felperes az előírt összeget kifizette. A felperes ezt követően kérte az illeték összegének módosítását úgy, hogy az általa értékesített ingatlan vételárának beszámításával állapítsák meg az illetékalapot, és a túlfizetést fizessék vissza. A megyei illetékhivatal a kérelmet elutasította. A fellebbezés folytán eljárt megyei tanács vb pénzügyi osztálya a határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében kérte, hogy a határozatok hatályon kívül helyezése mellett az illeték alapját szállítsák le 94 000 Ft-ra. A felperes később keresetét módosította, és annak megállapítását kérte, hogy illetékfizetési kötelezettség nem terheli, másodlagosan pedig azt kérte, hogy az eladott ingatlan és a megszerzett haszonélvezeti jog értéke közötti különbözet után 2%-os illetékfizetési kötelezettség terhelje csupán.
Az elsőfokú bíróság a határozatot a fizetési meghagyásra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a jogügylet illetékmentes.
A köztársasági megbízott területi hivatala és a városi ügyészség fellebbezést nyújtott be, a megyei bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint az adásvételi szerződésben a felperes a haszonélvezeti jog vevőjeként szerepel, így őt illetékmentesség illeti meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény (a továbbiakban: Itv.) 13. §-ának (5) bekezdése értelmében lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Az Itv. 15. §-a szerint lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén az Itv. 13. §-át kell alkalmazni. Mivel csupán a felperes fia és menye került ügyleti kapcsolatba a bankkal, nyilvánvaló, hogy az Itv. 18. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti kedvezmény a felperest nem illeti meg. A felperes a banktól sem tulajdonjogot, sem haszonélvezeti jogot nem szerzett, a szerződés nem közte és az eladó között, hanem közte és az ingatlan vevői között jött létre. Tekintettel arra, hogy a felperes vagyoni értékű jogot szerzett, az Itv. 11. §-a (2) bekezdésének a) pontja és 19. §-a értelmében illeték fizetésére köteles. A felperes azonban egy éven belül lakástulajdont adott el, és helyette egy másik lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezeti jogot szerzett, így az Itv. 13. §-ának (5) bekezdése alapján az illeték alapja az eladott lakástulajdon forgalmi értékének és a megszerzett haszonélvezeti jog számított értékének és a megszerzett haszonélvezeti jog számított értékének a különbözete. Az Itv. 15. §-a alapján a lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén a 13. §-t kell alkalmazni, ezért a felperes esetében az Itv. 13. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével kell megállapítani az illetékalapot és az illeték százalékos mértékét.
Nem helytálló az alperesnek az a védekezése, hogy az Itv. 13. §-ának (5) bekezdése alapján csak lakástulajdon vásárlása esetén van lehetőség az értékkülönbözet utáni illetékalap figyelembevételére. Az Itv. 15. §-a egyértelműen előírja, hogy a lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén is alkalmazni kell a 13. § rendelkezéseit.
Tévedett tehát az első és másodfokú bíróság, hiszen a fentiek alapján egyértelmű, hogy a felperest nem illeti meg illetékmentesség. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét - a városi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárás során a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően kell felülvizsgálni a közigazgatási határozatok törvényességét. (K. törv. I. 25 021/1992. sz.)
*Az 1986. évi tv-t az 1990. évi XLIII. tv. hatályon kívül helyezte; ennek 21. és 23. §-a részben hasonló rendelkezéseket tartalmaz.