adozona.hu
BH 1992.9.593
BH 1992.9.593
I. Ha gazdasági társaság kíván más gazdasági társasággá átalakulni, az új tagok szándéknyilatkozatát az új társaság bejegyzési kérelméhez mellékelni kell. Ennek elmulasztása orvosolhatatlan hiányosságnak minősül [1989. évi XIII. tv. (Át.) 6. § b) pont, 71. § (2) bek. a) és c) pont]. II. Gazdasági társaságok átalakulása esetén az arra vonatkozó döntést joghatályosan csak a Cégközlönyben lehet megtenni [Át. 7. §, 2/1989. (III. 22.) IM r. 1. §-a]. III. Ha a gazdasági társaság kft.-vé alakul át, a kft.-knél az
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 1989. november 23-án rendelte el az 1989. október 30-án aláírt társasági szerződéssel alapított gazdasági társaság cégbejegyzését. A társasági szerződés szerint az A. Könyvvizsgáló, Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Betéti Társaság (A. Bt.) kecskeméti székhellyel és budapesti fiókteleppel jött létre úgy, hogy a társaság 9000 Ft összegű alaptőkéje Á. L. és dr. H. E. beltagok, valamint dr. Á. L. kültag személyenkénti 3000 Ft pénzbetétből tevődött össze.
Az A. Bt. képviselő...
BH 1992.9.593 I. Ha gazdasági társaság kíván más gazdasági társasággá átalakulni, az új tagok szándéknyilatkozatát az új társaság bejegyzési kérelméhez mellékelni kell. Ennek elmulasztása orvosolhatatlan hiányosságnak minősül [1989. évi XIII. tv. (Át.) 6. § b) pont, 71. § (2) bek. a) és c) pont].
II. Gazdasági társaságok átalakulása esetén az arra vonatkozó döntést joghatályosan csak a Cégközlönyben lehet megtenni [Át. 7. §, 2/1989. (III. 22.) IM r. 1. §-a].
III. Ha a gazdasági társaság kft.-vé alakul át, a kft.-knél az üzletrészek átruházásának sorrendiségére vonatkozó társasági törvényi szabályozás kogens rendelkezései érvényesülnek. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezései érvénytelenek [Át. 50. §-a, 1988. évi VI. tv. (Gt.) 171. § (1) és (2) bek.].
IV. A társasági szerződés a bírói út igénybevételének lehetőségét a tagoknak a társasággal szembeni követeléseit illetően nem zárhatja ki. A társasági szerződésnek ilyen rendelkezése semmis [Gt. 44. § (3) bek., 1989. évi 23. tvr. 19. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság 1989. november 23-án rendelte el az 1989. október 30-án aláírt társasági szerződéssel alapított gazdasági társaság cégbejegyzését. A társasági szerződés szerint az A. Könyvvizsgáló, Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Betéti Társaság (A. Bt.) kecskeméti székhellyel és budapesti fiókteleppel jött létre úgy, hogy a társaság 9000 Ft összegű alaptőkéje Á. L. és dr. H. E. beltagok, valamint dr. Á. L. kültag személyenkénti 3000 Ft pénzbetétből tevődött össze.Az A. Bt. képviselői 1990. január 29-én változás bejegyzése iránti kérelmet terjesztettek elő, melynek mellékleteként - többek között - csatolták:
- a svájci székhelyű B. és az A. Könyvvizsgáló, Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Betéti Társaság között 1989. december 1. napján létrejött megállapodást, mely szerint "az A. Bt. tagjai vállalják, hogy közreműködnek a B. cég magyarországi vegyes vállalatának megszervezésében"; meghatározták az "ennek keretében" végzendő feladatokat;
rögzítették, hogy a tevékenységük ellenértéke 670 000 Ft, "melyet a B. cég 1990. január 15-ig megfizet. Amennyiben a B. cég a fenti összeget nem kívánja megfizetni, az A. Bt. teljesítésként elfogadja azt, hogy a B. cég alapítandó magyarországi vegyes vállalatában 500 000 Ft értékben szellemi apportot megtestesítendő üzletrészt biztosít az A. Bt.-nek";
- az 1990. január 1-jén megtartott "taggyűlési" jegyzőkönyvet, mely szerint "az alábbi összegekkel növelik betéteiket: Á. L. 180 000 Ft dr. Á. L. 160 000 Ft dr. H. E. 160 000 Ft
Ezen összegek a tagok B. Kft.-ben levő üzletrészeinek névértékét jelölik.
A tagok a B. Kft.-ben levő üzletrészeiket apportként viszik A. Bt.-ba.
A társaság törzstőkéje: 509 000 Ft";
- az 1990. február 1-jén keltezett társasági szerződést, amelyet a B. cég képviseletében M. G. és U. J. igazgatósági tagok, Dr. Á. L., Ál. L., valamint dr. H. E. írt alá;
a társasági szerződés 7. pontjában rögzítették, hogy a B. cég az 500 000 Ft pénzbeli betétjét a társasági szerződés aláírásáig befizeti, míg a "magánszemély tagok törzsbetéteit az A. Bt. vagyonmérlegében szereplő vagyon felosztásából eredő vagyoni hányad alkotja".
A kérelem mellékleteinek kiegészítéseként 1990. május 25-én csatolta a cég az 1990. március 20-i keltezésű vagyonmérleget, amely az 1990. március 12-i állapotnak felelt meg.
Az elsőfokú bíróság 1990. május 28-án hozott végzésével rendelte el az A. Könyvvizsgáló, Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (A. Kft.) cégbejegyzését úgy, hogy jogelődjeként az A. Könyvvizsgáló, Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Betéti Társaságot tüntette fel.
Az ügyvezetők 1990. augusztus 24-én terjesztették elő a bejegyzett adatokban történt változás bejegyzése iránti kérelmet, melynek mellékleteként csatolták:
- az 1990. július 5-én keltezett adásvételi szerződést, amelynek tárgyaként a B. cég "500 000 Ft névértékű üzletrészét" jelölték meg úgy, hogy azt dr. Á. L. 32 Ft, Á. L. 36 Ft, dr. H. E. 32 Ft összegű vételárért megvásárolta;
- a társasági szerződés 1990. július 10-i módosítását, mely a törzstőke 7 500 000 Ft-ra történt felemelését és a vétellel megszerzett üzletrészváltozás mértékét, valamint az újonnan belépő tagok törzsbetéteinek meghatározását tartalmazta.
- a társasági szerződés 1990. január 2-án aláírt módosítását, amely a tevékenységi kör kiegészítésén túlmenően a "taggyűlésen" elhatározottakat tartalmazza úgy, hogy "A társaság alaptőkéje 509 000 Ft, ... melyből 9000 Ft pénzbeli betét, 500 000 Ft apport, mely a tagok szervezőmunkájának ellenértékeként kapott B. Kft. üzletrészekben testesül meg".
Az elsőfokú bíróság 1990. november 16-án rendelte el a bejelentett változások cégbejegyzését.
Az A. Bt. az elsőfokú bíróságnál 1990. március 2-án előterjesztett kérelmében a "korlátolt felelősségű társasággá átalakulása miatt" kérte a "változások átvezetését". A kérelem mellékleteként csatolta - az ügyben relevanciával bíró - alábbi iratokat:
- a keltezés és aláírás nélküli átalakulási tervet, melynek I. pontja az átalakulással elérni kívánt gazdasági cél megjelölését, II. pontja az "új tag belépése" címszó alatti részében "a svájci székhelyű B. cég... 500 000 Ft értékű üzletrész jegyzését", a III. pontjában a társasági szerződés tervezetére utalást, IV. pontjában a törzstőke összegének meghatározását, míg V. pontjában az első ügyvezetőkre vonatkozó javaslatot tartalmazta.
A társaság törzstőkéjének 1 000 000 Ft összege
a B. cég 500 000 Ft
az A. Bt. tagjai:
dr. Á. L. 160 000 Ft
Á. L. 180 000 Ft
dr. H. E. 160 000 Ft üzletrészéből tevődött össze;
- az A. Bt. tagjainak 1989. december 20-án megtartott "ülésén" készült jegyzőkönyvet, amely szerint a tagok "egyhangúlag elfogadják" az Á. L. által előterjesztett alábbi "határozati javaslatot": "Az A. Bt. 1990. február 1-jével átalakult korlátolt felelősségű társasággá az átalakulási terv szerint. A tagok elfogadják a könyvvizsgáló által ellenjegyzett vagyonmérleget."
A B. Tanácsadó, Közvetítő és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság alapítására 1989. december 31-én kötött társasági szerződést a B. cég és az A. Bt. úgy, hogy az utóbbi alapító "szellemi apportja" az 1989. december 1-jén keltezett szerződésben foglalt tevékenység.
A legfőbb ügyész a cég és a törzstőke felemelését bejegyző végzések ellen törvényességi óvást emelt, és a megtámadott végzések hatályon kívül helyezését indítványozta. Az óvásban kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság jogerős végzései törvénysértőek.
Az óvás alapos.
I. A betéti társaság átalakulása során létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzésével kapcsolatosan - az óvás sorrendiségét követve - a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg:
1. A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló, az 1990. évi XVIII. törvénnyel és az 1990. évi LXXII. törvénnyel módosított 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Át.) 5-11. §-ai mind a gazdálkodó szervezeteknek gazdasági társasággá való átalakulására, mind pedig a gazdasági társaságok egymás közötti átalakulására vonatkoznak. Szabályozásuk szerint az átalakuló szervezet köteles
- átalakulási tervet, továbbá
- külön jogszabály szerinti vagyonmérleget készíteni, amelyet könyvvizsgálóval kell ellenőriztetnie [5. § (1) bekezdés a) pontjai];
- az Át. 6. §-ának a) pontjai kötelezően írják elő az átalakulási tervnek a tartalmát;
- az átalakulással elérni kívánt gazdasági cél megjelölését;
- az új tagok szándéknyilatkozatát és az új társasági szerződésnek tervezetét;
- az Át. 6. § d) pontjával felhívott 49. §-a tartalmi kellékként nevezi meg:
a) a törzstőke összegének és az egyes tagokat megillető törzsbetét összegének meghatározását,
b) az első ügyvezető személyére vonatkozó javaslatot.
Az ismertetett törvényi előfeltételeknek megfelelő átalakulási terv és vagyonmérleg elkészítése garanciális és nem formai, öncélú tevékenység. Ez a jogi okfejtés következik az Át. 47. §-ának előírásából, mely szerint az átalakulás elhatározása, továbbá az átalakulási terv és a vagyonmérleg elfogadása a gazdasági társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozik.
Az ismertetett törvényi rendelkezések egybevetéséből következik, hogy jelen esetben átalakulásról csak akkor lehetne szó, ha a betéti társasági formában működő gazdasági társaság átalakulásával létrejövő gazdasági társaság bejegyzési kérelmével egyidejűleg becsatolja az átalakulás törvényi előfeltételeinek igazolását, tehát az Át. 6. §-ának b) pontja szerinti szándéknyilatkozatot.
Helyesen utal arra az óvás, hogy a szándéknyilatkozat hiánya a cégbejegyzést elrendelő végzés megalapozatlanságát eredményezte, mivel az új tag szándéknyilatkozatát tartalmazó átalakulási tervet az új társaság bejegyzési kérelméhez mellékelni kell, továbbá az annak elfogadásáról szóló határozatot tartalmazó jegyzőkönyvet [Át. 72. § (2) bekezdése a) pontjának felhívásával alkalmazandó 6. § b) pont, valamint a 72. § (2) bekezdés c) pontja].
A szándéknyilatkozat hiánya az elsőfokú bíróság végzésének megalapozatlanságára vezető orvosolhatatlan hiányosság, mivel az átalakulás jogszerűségének folyamatában a törvény által kogensen megkívánt mozzanat utólag már nem ismételhető meg.
2. A valamennyi átalakulni kívánó gazdasági szervezetre irányadó közös szabályok között elhelyezkedő vagyonmérlegre vonatkozó rendelkezések az átalakulás közgazdasági megalapozottságát kívánják biztosítani. Az Át. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja a vagyonmérleg elkészítésére külön jogszabály rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. A törvény által felhívott külön jogszabály, a 30/1989. (VII. 1.) PM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése a vagyonmérlegre vonatkozóan azt tartalmazza, hogy az átalakuló szervezet reális vagyonértékének meghatározására szolgáló, a tulajdonosok (az átalakuló szervezet, a vagyonkezelő szerv és az új tulajdonosok) által elfogadott vagyon értékét tartalmazó mérleg. A mérlegbe a szellemi alkotások közül a forgalomképes, az eladható, illetve az átalakuló szervezetnél hasznosítható szellemi alkotások vehetők fel. A vagyoni értékű jogok közül a vásárolt jogokat vételáron vagy az értékesítési-hasznosítási lehetőségek mérlegelése alapján megállapított eladási áron, illetve a tulajdonok által a társasági szerződésben meghatározott értéken lehet értékelni (Irányelvek 11-12. pontjai).
Az átalakulás elhatározásának alapjául szolgáló, a fentebb részletezettek szerint elkészítendő vagyonmérleg nem azonos a 30/1989. (VII. 1.) PM rendelet 3. §-ának (1) bekezdésében előírt vagyonmérleg, illetve vagyonkimutatás készítésének kötelezettségével, mivel ezt az átalakuló szervezetnek csak az átalakulás napjával kell elkészítenie. Ebből következik, hogy az A. Bt. korlátolt felelősségű társasággá történő átalakításának elhatározásához szükséges és nélkülözhetetlen lett volna a reális és megbízható vagyonértékelés, és ez a jelen esetben hiányzik. Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseknek a becsatolt vagyonmérleg tartalmilag és formailag sem felelt meg, ezen túlmenően nem is állt rendelkezésre az átalakulásra vonatkozó 1989. december 20-án meghozott döntés időpontjában. Az átalakulásra vonatkozó döntés meghozatala utána vagyonmérlegben feltüntetendő adatokban változás nem történhet - kivéve a normális üzletmenet fogalmába tartozókat -, mivel a társaságok vagyonának bármilyen jellegű megváltoztatása a közzététellel nyilvánosságra hozott vagyonmérlegben történő olyan változásokat eredményeznének, amelyek az átalakulás folyamata garanciális előírásainak megkerülését eredményeznék. Ebből következik az is, hogy az átalakuló betéti társaság társasági szerződésének 1990. január 1. napján történt módosítása jogszerűnek nem tekinthető.
A svájci székhelyű B. cég és az A. Bt. ugyanis 1989. december 1. napján kötött megállapodást, amelyben a betéti társaság tagjai vállalták a későbbiek során megállapítandó úgynevezett "közös vállalattal" kapcsolatos tevékenység kifejtését. A betéti társaság 1989. december 20-án határozta el korlátolt felelősségű társasággá való átalakulását.
Az A. Bt. az 1989. december 1. napján kötött szerződés alapján járó ellenszolgáltatás összegszerű megosztásával 1990. január 1. napján módosította a betéti társaság társasági szerződését, melyet az elsőfokú bíróság 1990. április 17-én jegyzett be a cégjegyzékbe.
Az újonnan létrehozott A. Kft. társasági szerződésének aláírására 1990. február 1-jén került sor, a cégbejegyzésére 1990. május 28-án.
Mindezekből az következik, hogy a jelen esetben az átalakulás elhatározása - a betéti társasággal kapcsolatos változások cégjogi rendezése és az ennek alapján felállított vagyonmérleg adatainak tisztázása előtt - oly módon történt meg, hogy az átalakulási törvény kogens rendelkezéseivel biztosított jogi garanciák hiányoztak. Ez pedig azt is jelenti, hogy az átalakulást törvényszerűnek minősíteni nem lehet. A pótolhatatlan hiányok az átalakulásra vonatkozó törvényi rendelkezések megsértését jelentik, amelyek utólag ki nem küszöbölhetők.
3. A gazdasági társaságokról szóló - többször módosított - 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 15. §-a értelmében a gazdasági társaságokra vonatkozó tények és adatok - a törvény és a cégbírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően - nyilvánosak. A nyilvánosság mint garanciális szabály megvalósulhat oly módon, hogy a cég adatai a mindenki számára betekintést engedő cégnyilvántartásba bejegyzést, illetőleg a cégbíróságok hivatalos lapjában közzétételt nyernek.
A gazdasági társaságokra vonatkozó nyilvánosság elve nyer szabályozást az Át. 7. §-ával, mely szerint az átalakulásra vonatkozó döntést hivatalos lapban, kétszer egymás után, legalább 15 napos időközzel közzé kell tenni, az ismert hitelezőknek pedig közvetlenül is megküldeni. A társaság hitelezői számára ugyanis a közzététel útján válnak ismertté az átalakulási terv és a vagyonmérleg lényeges adatai.
Az átalakulni szándékozó A. Bt. számára - az előzőek alapján - irányadó jogszabályi rendelkezés a 2/1989. (III. 22.) IM rendelet 1. §-a, amely szerint a hivatalos lap a Cégközlöny. A gazdasági társasági formában működő betéti társaság nyilvános hirdetményének közzététele a társasági jog szabályai szerint csak ebben a lapban mint hivatalos lapban tehető közzé joghatályosan. Annak nincs törvényes akadálya, hogy a nyilvános hirdetmény közzétételére más lapban is sor kerüljön, ez azonban a hivatalos közzétételt nem pótolja. Tekintettel arra, hogy az átalakulás folyamatára kötelező rendelkezéseket a cég megsértette, és az utólag nem orvosolható, ezért e körben is megalapozott az óvás.
4. A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet 15. §-ának (1) bekezdése eltérést nem engedő módon a cégbíróság kötelezettségévé teszi a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okirat abból a szempontból való vizsgálatát, hogy az megfelel-e a jogszabályok rendelkezésének. Az okirat semmisségét hivatalból kell figyelembe vennie.
Az A. Kft. mint átalakulással létrejött gazdasági társaság társasági szerződésének a fentiek szerinti vizsgálata során a következők állapíthatók meg.
a) A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló, többször módosított 1989. évi XIII. tv. (Át.) 50. §-a csak az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 160. §-ának a pénzbetét arányára és összegére vonatkozó előírása mellőzését teszi kötelezővé. A Gt. és az Át. törvényi rendelkezéseinek egybevetéséből következik, hogy a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó egyéb rendelkezéseknek az átalakulással létrejött korlátolt felelősségű társaság esetében is érvényesülniük kell.
Az adott társasági szerződés 10. pontjában írtak szerint: "Az üzletrészt szabadon lehet átruházni olyan személyre, aki a társaságnak tagja. Kívülállóra átruházáskor a tagokat a társasági törvény 171. §-a szerinti elővásárlási jog illeti meg." Az óvás helyesen mutat rá arra, hogy a szerződő felek szerződéses nyilatkozatainak nyelvtani értelmezéséből nem következik, hogy a Gt. 171. §-ában meghatározott kogens felsorolástól el kívántak-e térni, vagy pedig szándékuk arra irányult, hogy a törvény által elővásárlási joggal felruházottak sorrendiségét megtartva, abból csak egyet, az első jogosultat kívánták megnevezni. A társasági jog alapvetően lehetővé teszi a diszpozitivitás elvének érvényesülését, melyet a Gt. 20. §-ának tételes rendelkezései is garantálnak, azonban a szerződéses szabadság korlátait is fölállítják, amikor kimondják, hogy a társasági szerződésre vonatkozó törvényi rendelkezésektől a felek egyező akarattal csak akkor térhetnek el, ha a törvény az eltérést nem tiltja.
Az üzletrész átruházását szabályozó társasági jogi rendelkezések kogens jellegűek, tehát azoktól a felek egyező akarattal sem térhetnek el (Gt. 171. §). Ebből viszont az is következik, hogy ha ebben a körben meg kívánnak egyezni, és ezt a társasági szerződésükben rögzítik is, úgy a törvény kogens előírásait maradéktalanul meg kell ismételniük a társasági szerződésükben, mert egyébként, a tételes szabály egy részletének a kiemelésével szerződéses kikötésük jogszabályba ütközőnek minősül. Mivel az elővásárlási jogra jogosultak sorrendisége föl nem cserélhető, és közülük senki nem zárható ki ebből a körből, ezért a felek megállapodásának ezen részét érvénytelennek kell tekinteni.
b) A társasági szerződés 10. pontja tartalmazza azt, hogy ha egy tag ellen csődeljárás, felszámolási eljárás indul, köteles üzletrészét a társaságnak vételre felajánlani az üzletrész piaci értékén. Helyesen utal az óvás arra, hogy ez a megállapodás a módosított 1986. évi 11. tvr.* rendelkezéseibe ütközik, tekintettel arra, hogy a felszámolás közzétételével a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jogcselekményeket csak a felszámoló tehet. Ebből következik, hogy a tag a felszámolási eljárás megindulása után a vagyonához tartozó üzletrésszel nem rendelkezhet.
c) A Gt. 17. §-a értelmében alkalmazásra kerülő Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint kell érteni a szerződési nyilatkozatokat, míg a (3) bekezdés a szerződés érvényességi szempontjából közömbösnek tekinti a felek titkos fenntartását vagy rejtett indokát. A polgári anyagi jog és a társasági jog rendelkezéseinek összefüggéséből és egybevetéséből az is következik, hogy a társasági szerződésben a szerződő feleknek egyértelműen és félreérthetetlenül kell megállapodniuk mindazokban a kérdésekben, amelyek a törvény szabályozása szerint és annak keretei között a diszpozitivitás körébe esnek, illetőleg amennyiben kogens előírásokat tartalmaznak, úgy attól nem térhetnek el.
A társasági szerződés 24. pontjában írtak szerint:
"Valamennyi társasági üggyel kapcsolatos jogvitát, különösen amelyek
- a tagok között,
- a társaság szervei között,
- a tagok és a társaság között,
- a társaság szervei és a társaság között,
- a tagok és a társasági szervek között merülnek fel, a végleges döntésre a rendes bírósági út kizárásával egy egyeztető bizottságnak kell átadni azzal, hogy a tagok, a
társaság, a társaság szervei a bizottság döntését elismerik mint jogerős és végrehajtható határozatot."
Az előzőekből kitűnik, hogy az egyeztető bizottság hatásköre a társasági viszonnyal kapcsolatosan felmerülő valamennyi jogvitában fennáll, mégpedig úgy, hogy a tagokra kötelező jogerős és végrehajtható határozatot hozhat. Ebbe a körbe tartozik a társaság szervei, tehát a taggyűlés által hozott határozatok felülvizsgálatának lehetősége is. Mindebből viszont az is következik, hogy a társasági szerződés a Gt. 44. §-ának (1) bekezdése szerinti jog igénybevételének lehetőségét zárja ki, valamint az 1989. évi 23. tvr. 19. §-ának (3) bekezdésébe ütközik, tehát semmis, ezért nincs jelentősége az észrevételben kifejtett azon álláspontnak, hogy a felek az egyeztető bizottság eljárásának lehetőségével - a társasági szerződés szövegétől eltérően - csak a törvényben biztosított jogok gyakorlását megelőzően kívántak élni.
5. A cég az észrevételében maga sem vitatta, hogy az általa kitöltött cégjegyzék nyomtatvány 4/001 és 4/002 rovataiban idegen nyelvű elnevezést tüntetett fel. "A javítható hiba - nem törvénysértés" - logikája nem fogadható el, mert a Ctvr. 16. §-ának (1) bekezdése szerint a cégbíróságnak a bejegyzésről a rendelkezésre álló adatok alapján kell döntenie. A cégnyilvántartásban érvényesülő - a Ctvr. 2. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott - közhitelesség elve, valamint az 5. § (4) bekezdésének előírásai megkövetelik azt, hogy a bejegyzést elrendelő cégbíróság a Ctvr. 15. §-a (2) bekezdésének megfelelően a kérelem mellékleteit képező okiratokat is, tehát a cégjegyzék nyomtatványt is vizsgálja meg abból a szempontból, hogy az a jogszabálynak megfelel-e. Tekintettel arra, hogy az adott esetben a cégbíróság vizsgálódása és az érvényes okirat benyújtására történő felhívása elmaradt, ezért a bejegyzést elrendelő végzés emiatt is jogszabályba ütközik.
6. A társasági szerződés 12. pontjában írtak szerint a társaság 1990. január 1. napján jön létre. Ugyanezen időpontot tünteti fel a működés megkezdésének időpontjaként a cégjegyzék nyomtatvány 10. pontja. A Gt. 24. §-a (1) bekezdésétől eltérően az Át. 74. §-a (1) bekezdésének a bejegyzés idején hatályos szövege egyértelműen rögzíti, hogy átalakulás esetében a gazdasági társaság létrejöttének és a korábbi szervezet megszűnésének időpontja a cégjegyzékbe való bejegyzés napja, tehát az adott esetben 1990. május 28-a. Mivel az idézett törvényi rendelkezést csak az 1990. szeptember 18-án hatályba lépett 1990. évi LXXII. törvény 7. §-a módosította, ezért az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályokat szegte meg, amikor a társasági szerződés alapján a bejegyzést elrendelte.
Az Át. 72. §-a (1) bekezdésének kogens rendelkezése szerint az új társaság a társasági szerződését, annak megkötésétől számított 30 napon belül - bejegyzés és közzététel végett - az illetékes cégbíróságnak köteles bejelenteni és egyidejűleg a korábbi gazdálkodó szervezet (gazdasági társaság) törlését kérni. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az új gazdasági társaság a törvénynek megfelelő kérelmet nem terjesztett elő, és ennek kiegészítésére sem hívta fel a Ctvr. 15. §-ának (2) bekezdése alapján. Így állt elő az a helyzet, hogy az új társaság bejegyzését követően a jogelőd és a jogutód mint jogszerűen működő gazdálkodó szervezetek cégnyilvántartása egyidejűleg fennállt. Ez az állapot pedig egyértelműen sérti a cégnyilvántartás közhitelességét.
Helyesen utalt arra az óvás, hogy az ügyvezetők által vezetett tagjegyzék hiánya a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 10. §-a ca) pontjának rendelkezése ellenére csatolásra nem került. Ez a hiányosság a társasági jog és cégnyilvántartás alapvető elveinek, a nyilvánosságnak és a közhitelességnek megsértését jelenti.
Az alkalmazandó jogkövetkezményeknél a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat vette figyelembe.
A cég bejegyzését elrendelő jogerős végzéssel szemben emelt törvényességi óvás alapján - a Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdése értelmében - lehetőség van arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában is - a törvénysértés megállapítása mellett hatályában fenntartsa. Amennyiben a törvényességi felügyeleti jogkörben eljárva a törvénysértések kiküszöbölhetők, a közhitelesség elvének érvényesülése, a kialakult piaci viszonyok rendezettségének megtartása érdekében a Legfelsőbb Bíróság ezzel a megoldással él.
A jelen esetben azonban a fentebb részletezett törvénysértések súlyára és jellegére tekintettel a Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásának feltételei álltak fent.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság óvással megtámadott határozatait hatályon kívül helyezte a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése és a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdése alapján azzal, hogy a (2) bekezdés értelmében az átalakulással létrejött cég a hatályon kívül helyezés időpontjától szűnik meg. (Cg. törv. II. 31 129/1991. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr.-et időközben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 84. §-a hatályon kívül helyezte. Az új törvény 38. §-ának (3) bekezdése alapján azonban az itt kifejtettek továbbra is helytállóak.