adozona.hu
BH 1992.4.257
BH 1992.4.257
I. Ha a korlátolt felelősségű társaságnál könyvvizsgáló működik, a nem pénzbeli betétet a tagok az általa adott vagyonértékelésnél alacsonyabb értékben elfogadhatják [1988. évi VI. tv. (Gt.) 162. § (1)-(2) bek.]. II. A társasági szerződés egyes tagokat (üzletrészeket) a többi tagtól (üzletrésztől) eltérő jogosultságokkal ruházhat fel. Ez csak a hitelezők kielégítése és a pótbefizetések kérdésében kizárt. [Gt. 230. § (1) bek.]. III. Szellemi alkotások apportjánál a know-how, illetőleg a tanulmányok elkülönít
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A T. Kiadó Felelősségű Társaságot az 1990. április 23-án kelt társasági szerződéssel hozták létre az alapító tagok. A társaság tagjai a CEDC Toronto kanadai illetőségű cég, az M. N. Kiadó Rt., valamint M. Á. és B. I. természetes személyek voltak. A társaság törzstőkéje 9 000 000 Ft-ból állt, amelyből 3 000 000 Ft volt a készpénz és 6 000 000 Ft a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás.
M. Á. és B. I. apporttal járultak a törzstőkéhez. 3 600 000 Ft értékben a társaság tulajdonába adták "Rádióműsor...
BH 1992.4.257 I. Ha a korlátolt felelősségű társaságnál könyvvizsgáló működik, a nem pénzbeli betétet a tagok az általa adott vagyonértékelésnél alacsonyabb értékben elfogadhatják [1988. évi VI. tv. (Gt.) 162. § (1)-(2) bek.].
II. A társasági szerződés egyes tagokat (üzletrészeket) a többi tagtól (üzletrésztől) eltérő jogosultságokkal ruházhat fel. Ez csak a hitelezők kielégítése és a pótbefizetések kérdésében kizárt. [Gt. 230. § (1) bek.].
III. Szellemi alkotások apportjánál a know-how, illetőleg a tanulmányok elkülönítési szempontjai [Ptk. 86. § (1)-(4) bek., Gt. 22. § (2) bek., GK 52. sz.].
A T. Kiadó Felelősségű Társaságot az 1990. április 23-án kelt társasági szerződéssel hozták létre az alapító tagok. A társaság tagjai a CEDC Toronto kanadai illetőségű cég, az M. N. Kiadó Rt., valamint M. Á. és B. I. természetes személyek voltak. A társaság törzstőkéje 9 000 000 Ft-ból állt, amelyből 3 000 000 Ft volt a készpénz és 6 000 000 Ft a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás.M. Á. és B. I. apporttal járultak a törzstőkéhez. 3 600 000 Ft értékben a társaság tulajdonába adták "Rádióműsor-adaptáció mint új tömegkommunikációs forma" című társszerzői minőségben elkészített tanulmányukat.
A tanulmány 86 oldal terjedelemben 4 fejezetből áll, amelyből az első, a második és a negyedik fejezet M. Á., míg a harmadik fejezetet B. I. készítette. A fejezetek:
1.) a verbális közlés az írott változat strukturálódása,
2.) a szerkesztési és stílusszempontok az auditív és a hagyományos formákban,
3.) a rádióműsor és az írott változat fogadtatásának szociológiai elemzése,
4.) célközösség rétegzettsége és a reklám és propaganda differenciált formái a lapterjesztésben.
A tanulmány az apportlista szerint tartalmazza a magyarországi lapkiadás és ahhoz kapcsolódó szerkesztőségi, menedzselési, hirdetésszervezési ismereteket. Részletesen ismerteti egy újságszerkesztőség működési know-howját, a szerkesztőség felépítésének optimális rendszerét, az újságírókkal történő kapcsolattartás eszközeit, az újságírók honorálási és szerződéskötési módozatait, a lap terjesztésének leghatékonyabb módszereit, valamint a nyomdai előállítás rendszerét. A tanulmány kitér az újságszerkesztés és -terjesztés magyarországi specialitásaira, felhasználva a külföldi tapasztalatokat.
A társaság tevékenységi körébe felvette többek között a 4211 jelzőszámú posta- és távközlési tevékenységet, ezen belül a hírlapterjesztést, a rádió és televízió műsorának sugárzását, jeleknek, jelzéseknek, írásnak, képnek, hangnak vagy bármely egyéb természetű közlésnek továbbítását és vételét vezetéken vagy sugárzás útján. Tevékenységi körébe tartozik a 7629 jelzőszámú "egyéb város- és községgazdálkodási szolgáltatás".
A társasági szerződés 6. 1. 2. pontja rögzítette, hogy a társaság megszűnése esetén a társasági vagyonból először a CEDC Torontónak azt az összeget kell megtéríteni, amit a 168 óra című lap kiadói és egyéb jogának megszerzéséért kifizetett. Ezen összeg kifizetése után fennmaradó vagyont a tagok között törzsbetéteik arányában kell felosztani.
A társaság cégbejegyzésére hiánypótlási eljárás után 1990. szeptember 10-én került sor.
A jogerős cégbejegyző végzéssel szemben a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, melyet a nyilvános ülésen módosított, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvénysértés, illetve megalapozatlanság okából a bejegyző végzést helyezze hatályon kívül. Az óvás - többek között - utalt arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 22. §-ának (2) bekezdése értelmében nem pénzbeli betét bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás vagy vagyoni értékű jog lehet. Miután a társasági vagyon szolgál a hitelezői igény kielégítésére, a törzstőkével szembeni követelmény a végrehajthatóság is. M. Á. és B. I. alapító tagok nem pénzbeli hozzájárulását képező tanulmány a cégiratokhoz nincs becsatolva, így a cégbíróság nem volt abban a helyzetben, hogy állást foglalhasson abban a kérdésben, megfelel-e a tanulmány a szellemi apport követelményének.
A bejegyzési eljárás során az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna azt, hogy a CEDC Toronto a 168 óra című lap kiadói és egyéb jogait 2 400 000 Ft értékben adta a társaság tulajdonába. Ennek ellenére a társasági szerződés szerint nem ezt az értéket kell részére a társaság megszűnése után kiadni, hanem azt az összeget, amelyért a CEDC Toronto a P. Tanácsadó Kft.-től és a kiadói és egyéb jogokat megvásárolta, vagyis 12 375 000 Ft-ot. Az elsőfokú bíróságnak ezt az ellentmondást tisztáznia kellett volna.
Az óvással szemben a cég észrevételeket terjesztett elő. Az óvás elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy álláspontja szerint a bejegyzési eljárás során törvénysértés nem történt. A cég az apporttal kapcsolatban előadta, hogy álláspontja szerint nem tartozik az elsőfokú bíróságok feladatkörébe a szellemi alkotás értékelése, illetve tanulmányozása. A szerződés a Gt. 21-22. §-aiban foglalt követelményeknek megfelelt. Ezen túlmenően is az apportot szolgáltató tagot a Gt. 22. §-ának (3) bekezdése értelmében 5 évig felelősség terheli azért, hogy betétjének értéke a szolgáltatás idején a társasági szerződésben megjelölt értéknek megfelelt. A társaság két tagja a know-how-jukat, amelynek alapján működik ma is újság, a társaság tulajdonába adta. Ezt az apportot a szerződésben meghatározott értékben a tagok elfogadták. Vannak olyan jogok és kapcsolatok, amelyek meghatározott gazdasági szervezetben és az ott dolgozók szellemi kapacitásával együtt valós piaci értékkel rendelkezik, de a körülményekből kiemelve őket, önmagukban nem rendelkeznek közgazdasági értékkel, illetve jogi végrehajthatósággal. Sem jogszabályi követelmény, sem pedig a bírói gyakorlat nem igényli az apport becsatolását.
A társasági szerződést egyébként az óvás által kifogásolt részben - a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon felosztása vonatkozásában - a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően módosították, vagyis a törvény szövegét átvették a társasági szerződésbe. A módosítás bejegyzésére irányuló kérelmet a cégbírósághoz benyújtották.
Az óvás az alábbiak szerint alapos.
A sajtóról szóló - módosított - 1986. évi II. törvény (Stv.) és az annak végrehajtására kiadott - ugyancsak módosított - 12/1986. (IV. 22.) MT rendelet (MT rendelet) az alábbiak szerint szabályozza a sajtóval kapcsolatos tevékenységet. Az Stv. 8. §-ának (1) bekezdése szerint időszaki lapot a lap alapítója, továbbá lapkiadói tevékenységre jogosult szervezet adhat ki. Az Stv. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében időszaki lap előállítása és nyilvános közlése bejelentési kötelezettség alá esik. A nyilvántartásba vétel előtt az időszaki lap nem terjeszthető. Az Stv. 9. §-a értelmében rádió- és televízióműsort a Magyar Rádió, illetőleg a Magyar Televízió készíthet és közölhet nyilvánosan. Jogszabály más szervet is feljogosíthat rádió- vagy televízióműsor készítésére és nyilvános közlésére. Helyi jellegű, önálló rádió- vagy televízióműsort készítő stúdiót létrehozhat bármely jogi személy - így gazdasági társaság - is. Ez esetben a helyi stúdió alapítójára az időszaki lap alapítójára és kiadójára vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Az Stv. 12. §-ának (1) bekezdése a helyi stúdió alapítását engedélyhez köti. Az MT rendelet 4. §-ának a) pontja szerint helyi stúdió alapítására a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium adja meg az engedélyt.
A szerződés aláírásának időpontjában hatályos 1974. évi II. törvény (Ptv.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint a postai és távközlési tevékenység állami feladat, amelyet - mint gazdálkodási feladatot - a Ptv.-nek az 1989. évi LVIII. törvény 2. §-ával történt módosítása értelmében a Magyar Posta jogutódja, valamint az általa alapított vagy részvételével működő gazdasági társaság láthat el. A 2. § (2) bekezdésének b) bontja szerint postai tevékenység a hírlapterjesztés, továbbá a (3) bekezdés b) pontja szerint a rádió és televízió műsorának sugárzása, a c) pont értelmében pedig jeleknek, jelzéseknek, írásnak, képnek, hangnak vagy bármely egyéb természetű közlésnek nem a fentiek szerint minősülő adása, továbbítása és vétele vezetéken vagy sugárzás útján. A Ptv. 3. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter e tevékenységek folytatására másnak is engedélyt adjon. Így a Ptv. végrehajtásáról rendelkező - módosított - 15/1964. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint engedély adható időszaki lapnak keresetszerű terjesztéséhez, a d) pont szerint jeleknek, jelzéseknek, írásnak képnek, hangnak vagy bármely egyéb természetű közlésnek adására, továbbítására vagy vételére alkalmas vezeték nélküli távközlési rendszer létesítéséhez és üzemben tartásához.
A szerződés aláírását követően bekövetkezett jogszabályváltozások a jogi helyzeten akként változtattak, hogy - a zárt láncú szolgáltatásokat kivéve - koncesszióköteles tevékenységgé tették a távközlési szolgáltatást, vagyis a közcélú távbeszélő-, telex-, mobil rádiótelefon-, személyhívó- és kapcsolt adatátvitel, közszolgálati rádió- és televízióműsor szórására és szétosztására irányuló szolgáltatást [1991. évi XVI. törvény 1. § (1) bekezdés h) pont]. A Ptv. végrehajtására kiadott 15/1964. (VI. 30.) Korm. rendeletet pedig a 96/1990. (XI. 27.) MT rendeletet módosította. A rendelet módosított 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium engedélyezési jogköre az időszaki lap előfizetés útján való, továbbá árusítás útján történő keresetszerű terjesztése esetében marad fenn. A módosított d) pont szerint változatlanul engedélyhez kötött a jeleknek, jelzéseknek, írásnak, képnek, hangnak vagy bármely egyéb természetű közlésnek adására, továbbítására vagy vételére alkalmas vezeték nélküli távközlési rendszer létesítése, üzemben tartása, illetőleg más részére való szolgáltatása.
A társaság által 4211 és 7629 jelzőszám alatt felvett tevékenységek jó része engedélyhez kötött, illetve azt olyan társaság nem is végezhette, amely nem felelt meg az 1989. évi LVIII. törvény 2. §-ával megállapított feltételeknek. Sem a szerződésből, sem a bejegyzésből, nem állapítható meg pontosan, hogy az ezen tevékenységi körben felvett tevékenységek közül melyek azok, amelyeket folytatni kíván a cég. Így nem állapítható meg az, hogy végez-e a társaság engedélyhez kötött tevékenységet vagy sem; ha pedig folytat, úgy szükség lett volna a megfelelő engedélyek becsatolására, mert a bejegyzésre csak így kerülhetett volna sor. A megjelölt tevékenységek minden korlátozástól mentes bejegyzése a közhitelesség elvét sérti. Amennyiben ugyanis a társaság az alapításakor valamely, az adott jelzőszámok alá tartozó engedélyhez kötött tevékenységet, illetve olyan tevékenységet, amelyre egyébként nem jogosult, nem kívánt végezni, úgy a szerződésben és a bejegyzésben erre a körülményre kellett volna utalni.
A társaság megszűnése esetén a társasági vagyon felosztására vonatkozó, a társasági szerződés 6.1.2. pontjában foglalt megállapodás tekintetében a Legfelsőbb Bíróság az óvást az alábbiak szerint tartotta alaposnak.
A Dt. 162. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a társaságnál könyvvizsgáló működik, tilos a nem pénzbeli betét értékét a könyvvizsgáló által meghatározottnál magasabb értékben megállapítani. A Gt. 162. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy azok a társasági tagok, akik valamely tag nem pénzbeli betétjét tudomásuk ellenére a valódi értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, vagy akik a létesítés során egyébként csalárd módon jártak el, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért. A felelősség alóli felmentés a társaság hitelezőivel szemben hatálytalan. E szabályokból következik, hogy a társasági törvény a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás esetén csak a felülértékelést tilalmazza, de az alulértékelést nem. A cégiratokból megállapítható, hogy a 168 óra című hetilap kiadói és egyéb joga ötször került átruházásra; három alkalommal 11 000 000 Ft körüli vételárért, egy alkalommal 2 500 000 Ft ellenérték fejében. A CEDC Toronto a becsatolt adásvételi szerződés szerint 12 375 000 Ft-ért vásárolta meg a lap kiadói és egyéb jogát. A törvény tehát nem tiltja, hogy a forgalmi érték alatt bocsássanak vagyontárgyakat a társaság rendelkezésére.
A Gt. 230. §-ának (1) bekezdése szerint a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további részt a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság tagjai között. A törvényhelyhez fűzött indoklás szerint a társasági szerződés ettől a szabálytól eltérő szabályokat is megállapíthat, egyes tagok részére elsőbbségi jogokat is biztosíthat. A jelenleg hatályos jogi szabályozás külön nem nevesíti az ún. különjogos üzletrészeket, a társasági törvény rendelkezéseiből azonban következik, hogy lehetnek olyan tagok, illetve üzletrészek, amelyek külön joggal, vagyis a többi tagtól eltérő jogosultságokkal rendelkeznek. Önmagában tehát a társasági szerződésnek ez a rendelkezése a jogszabályokba nem ütközik.
A társasági szerződés 6.1.2. pontja viszont ezért mégis törvénysértő, mert a Gt. 230. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem tartalmaz rendelkezést a hitelezők kielégítéséről és a pótbefizetésekről. Csak az erre vonatkozó intézkedések után lehet ugyanis a társasági vagyont a tagok között felosztani.
M. Á. és B. I. nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásának elbírálásánál a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat vette figyelembe.
Az említett társasági tagok nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként szellemi alkotást jelöltek meg. A szellemi alkotáshoz különböző vagyoni és nem vagyoni személyiségi jogok fűződhetnek, annak nyilvánosságra hozatala, a cégiratokhoz való csatolása az alkotó vagy a rendelkezésre jogosult számára érdeksérelmet jelenthet. A mű áttanulmányozása sem várható el a cégbíróságtól, egyrészt mert terjedelme elvileg olyan is lehet, hogy az a bíróság lehetőségeit meghaladja. Másrészt a cégbíróság nincs is abban a helyzetben, hogy szakmailag felülbírálja a művet. A cégbejegyzés során eljáró bíróságtól annyi várható el, hogy a Gt. szerinti követelményeknek való megfelelést vizsgálja, és e vonatkozásban minősítse az apportot. Ez a Gt. 22. §-ának (2) bekezdése alapján annak elbírálását jelenti, hogy vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás vagy vagyoni értékű jog apportlására került-e sor, az apport minek minősül, és az iratok szerint megtörtént-e a rendelkezésre bocsátás. Az apportot az azt szolgáltató tagok nyilatkozatai és ismertetése alapján kell minősíteni, azonosítani és elbírálni.
A társasági szerződés 2. 1. 5. pontja az apportot know-how-nak minősítette, az apportlista tanulmánynak nevezi.
A Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése értelmében a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. A (2) bekezdés kimondja, hogy a védelmet - e törvény rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokontevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredetmegjelölés-, származásjelzéses mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg. A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak [Ptk. 86. § (3) bekezdés]. Végül a Ptk. 86. §-ának (4) bekezdése védelmet biztosít a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek és tapasztalatok tekintetében is.
A Legfelsőbb Bíróság GK 52. számú állásfoglalása szerint "a know-how vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek és tapasztalatok összessége", és mint ilyen, gazdasági társaságba vagyoni hozzájárulásként bevihető.
A Ptk. 86. §-ának (4) bekezdésén alapuló elmélet és gyakorlat szerint a know-how alapvetően gazdasági, műszaki, szervezési ismeret és tapasztalat, a gyakorlatban felhasználható, korlátozottan hozzáférhető, oltalom addig illeti meg, amíg közkinccsé nem válik, másra átruházható, átadható, vagyis forgalomképes. Értékét a korlátozottan hozzáférhetősége adja, tudása másokkal szemben előnyt jelent. Az ismeret lehet titkos, de lehet, hogy nem az, csak az ismeretek speciális szempontok szerinti csoportosítása olyan mennyiségű munkaráfordítást igényel, amely miatt a felhasználni kívánó számára előnyösebb a kész ismeret megszerzése, mint a saját kutatásban való előállítás. Ilyen összefüggésben értéke - a használótól függően - változhat, relatív.
A tudományos ismereteket kifejtő tanulmányok szintén szellemi alkotások, és a szerzői jog védelme alatt állnak [Ptk. 86. § (3) bekezdés]. A tanulmány felhasználásának módja a felek megállapodásának a tárgya, a felhasználót annyi és olyan jog illeti meg, amelyet a jogosult - a szerző, alkotó - a számára lehetővé tett.
Az elsőfokú eljárás során tisztázni kellett volna, hogy a tagok mit bocsátottak a társaság rendelkezésére: know-how-t vagy tanulmányt, vagy olyan tanulmányt, melynek know-how-nak minősülő eleme is van. Ennek eldöntése ugyanis más és más jogkövetkezményekkel járhat a társaság, de a harmadik személyek szempontjából is. A rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a rádióműsor-adaptáció került-e know-how-ként a társaság tulajdonába vagy csak a tanulmány, mely know-how-ként nem is ezt tartalmazza, hanem egy újság szerkesztőségének működését minősíti, és ebben az esetben a tanulmányban foglalt know-how-ként szereplő gondolatok szintén az apport körébe tartoznak-e vagy sem.
A cégirathoz becsatolt apportlista ismertetése szerint az apport inkább olyan tanulmányként minősíthető, melynek know-how eleme is lehet, de nem azonosítható, hogy e know-how a műsor-adaptáció vagy a szerkesztőség felépítésének sajátos rendszere.
Ha a szellemi alkotás annak ismertetése, hogy - a tapasztalatok alapján - miként lehet általában a rádióműsorból sikeresen újságot készíteni, a szellemi alkotás lehet know-how, de - az alkotók szándéka szerint - lehet tanulmány is. A minősítést az apportőrnek kell elvégezni úgy, hogy az a bíróság számára is elbírálható legyen. Jelenleg nem állapítható meg, hogy mi a törzstőke részét képező apportált vagyon, ami szükség esetén a hitelezői igények fedezetéül is szolgálhat.
Az apport végrehathatóságát illetően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az alábbi. A. Gt. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásnak értékkel kell rendelkeznie, és forgalomképesnek kell lennie. A végrehajthatóság nem norma szintű követelmény, a törvény indoklása azonban ezt az elemet is megemlíti mint az apporttal szembeni követelményt.
Elvileg a forgalomképesség, vagyis az átruházhatóság egyben a végrehajthatóságot is jelenti. A végrehajthatóság szűkebb értelmében a végrehajtás alá vont vagyontárgy értékesíthetősége, de jelentheti annak másfajta hasznosíthatóságát is, amely alkalmas a hitelezői igény kielégítésére. A végrehajtás eredményessége azonban a konkrét körülmények függvénye, ezért a végrehajthatóság vizsgálata külön nem, hanem csak a forgalomképességgel együttesen képezi a cégeljárás tárgyát. Ebből a szempontból követelmény, hogy az apport és apportőr egymástól elválasztható legyen. Tehát pl. az apportőrnek a társaságtól megválása ne szüntesse meg az apportot, ne okozza a törzstőke sérelmét.
A túlnyomóan alaposnak bizonyult óvás miatt alkalmazandó jogkövetkezmények tekintetében a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az alábbi volt.
A cégbejegyzési eljárás során történt törvénysértések olyan jellegűek, amelyeknek a kiküszöbölésére szerződésmódosítással, illetve az apportlista módosításával megvan a lehetőség. A tevékenységi körök, illetve a vagyonfelosztás tekintetében a szerződésmódosítás lehetőségével a társaság élt is. A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás mibenlétének a meghatározására ugyancsak megvan a lehetőség, és ezzel a törvénysértő állapot megszüntethető. A cég törlése, különösen a bejegyzés óta eltelt időszakra is figyelemmel, a forgalombiztonság szempontjából nagyobb sérelmet okozna, mint az, ha a Legfelsőbb Bíróság a cégbejegyző végzést nem helyezi hatályon kívül. A Legfelsőbb Bíróság ezért, élve az 1989. évi 23. törvényerejű rendelet 25. §-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőséggel, a törvénysértés megállapítása mellett a cégbejegyző végzést hatályában fenntartotta. (Cg. törv. II. 32 070/1991. sz.)