adozona.hu
BH+ 2003.10.503
BH+ 2003.10.503
Ha a munkavállaló a munkaképessége 50%-át nem a bányászati szolgálata során veszítette el, és ez a munkaképesség csökkenése nem is a bányászati tevékenysége következtében alakult ki, nem jogosult kedvezményes rokkantsági nyugdíjra [23/1991. (II. 9.) Korm. r. 3. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperestől 2000. május 8-ai igénybejelentéssel rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről rendelkező 23/1991. (II. 9.) Korm. rendelet (R) alapján. Kereseti kérelme az igényét elutasító társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezésére és annak megállapítására irányult, hogy a R. alapján rokkantsági nyugdíjra jogosult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A megállapított ...
BH+ 2003.10.503 Ha a munkavállaló a munkaképessége 50%-át nem a bányászati szolgálata során veszítette el, és ez a munkaképesség csökkenése nem is a bányászati tevékenysége következtében alakult ki, nem jogosult kedvezményes rokkantsági nyugdíjra [23/1991. (II. 9.) Korm. r. 3. § (1) bek.].
A felperes az alperestől 2000. május 8-ai igénybejelentéssel rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről rendelkező 23/1991. (II. 9.) Korm. rendelet (R) alapján. Kereseti kérelme az igényét elutasító társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezésére és annak megállapítására irányult, hogy a R. alapján rokkantsági nyugdíjra jogosult.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1966. szeptember 5-étől 1997. december 31-éig az M. Kft.-nél, illetve a jogelődjénél dolgozott. Munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása folytán, a bányaüzem bezárása következtében szűnt meg.
A felperes 1998. január 1-jétől 1998. november 30-éig betegállományban volt. 1998. szeptember 24-én rokkantsági nyugdíjat igényelt, amelyet a társadalombiztosítási szervek és a városi bíróság is elutasított. A folyamatban volt perben a városi bíróság azt állapította meg, hogy a felperes munkaképessége 50%-ban csökkent.
A felperes 2000. március 29-étől április 30-áig munkaviszonyban állt a M. K. Rt.-vel. Munkaviszonya közös megegyezéssel, bányászati szerkezet átalakítás következtében szűnt meg. A felperes korábbi munkáltatója az M. Kft. a munkaviszony 1997. december 31-ei megszűnését követően 1999. november 11-én adta ki a nyugdíjkedvezményről szóló igazolást. Az M. Rt. 2000. június 28-ai igazolása szerint a felperes a vonatkozó rendeletben szereplő feltételekkel a leszámoláskor nem rendelkezett. Majd 2000. július 7-én ezzel ellentétben kiállította a nyugdíjkedvezmény vizsgálatához szükséges 1. és 2. számú mellékleteket.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes azért nem felelt meg a társadalombiztosítási kedvezményekről rendelkező rendelet feltételeinek, mert az M. Kft.-nél a munkaviszonya 1997. december 31-ei megszüntetésekor még nem rendelkezett azzal a jogszabályi feltétellel, hogy a munkaképességét legalább 50%-os mértékben elveszítette, hiszen ez az állapota a városi bíróság ítélete szerint csak 1998. október 1-jével következett be. A bányaüzemi munkaviszony megszűnése után a rokkantsági nyugdíjkedvezmény igénybevételének az 50%-os munkaképesség-csökkenés bekövetkezte esetén is további feltétele, hogy az a bányászati tevékenységgel összefüggésben következzen be, ami a felperes esetében - az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakra tekintettel - nem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereseti kérelme szerinti döntést kért.
Érvelése szerint az M. Rt. kiállította az alperes elsőfokú elutasító határozatában hiányolt, a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges igazolást). Az a körülmény, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, a jogosultságát nem érinti, mert a rendelet nem szabja meg feltételként, hogy milyen módon szűnhet meg valakinek a munkaviszonya. A felperes álláspontja szerint a munkaügyi bíróság tévedett, amikor nem vizsgálta az M. Rt. által kiadott 1. és 2. sz. mellékletben foglaltakat, továbbá amikor arra hivatkozott, hogy a rokkantsági nyugdíj kedvezmény igénybevételének az 50%-os munkaképesség-csökkenés bekövetkezte esetén is további feltétele lenne az, hogy az bányászati tevékenységgel összefüggésben következzen be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg a döntése alapjául szolgáló tényállást, amely - jogszabálysértés hiányában - a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés]. Jogszerű a megállapított tényállásból levont következtetés is.
1. A jogerős ítélet sem vonta kétségbe, hogy a felperes megfelel az irányadó jogszabály 1. §-ában foglaltaknak, mivel bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezeteknél állt munkaviszonyban, és mindkét munkaviszonya megszabott ok miatt szűnt meg. A munkaügyi bíróság nem ezért utasította el a felperes keresetét, tehát a felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatos érvelése téves.
2. Helytállóan hivatkozott a munkaügyi bíróság arra, hogy a rokkantsági nyugdíjkedvezményre való jogosultság megállapíthatóságához további feltételnek kell megfelelni.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes a munkaképességét 50%-os mértékben elveszítette, amit az M. Kft.-nél fennálló munkaviszonya megszűnését követően, de az M. Rt.-vel létesített munkaviszony kezdetét megelőzően állapítottak meg.
Ezért a felperes nem felel meg az R. 3. § (1) bekezdésében foglalt annak a feltételnek, hogy a munkaképességét legalább 50%-os mértékben a "bányászati szolgálata során" veszítette el. A felperes munkaképesség-csökkenése nem az M. Rt.-nél 1 hónapig fennálló munkaviszonya alatt alakult ki.
Az R. ugyan azt a bányászt sem zárja ki a kedvezményből, aki a munkaviszony megszűnését követően válik 50%-os mértékben csökkent munkaképességűvé. Ennek azonban további feltétele az R. 3. § (4) bekezdése értelmében az, hogy e munkaképesség-csökkenés "a bányászati tevékenysége következtében" alakuljon ki. Ezt a felperes maga sem állította. Ezért az M. Kft.-nél 1997. december 31-ig fennálló munkaviszonya alapján sem jogosult rokkantsági nyugdíjkedvezményre.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helytálló döntést magában foglaló és a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír.Mfv.I.11.303/2001.)