adozona.hu
BH+ 2003.10.500
BH+ 2003.10.500
A rendelkezési állományba helyezéshez elegendő a beosztás átszervezés miatt történt megszűnése és szükségtelen annak vizsgálata, hogy volt-e a fegyveres szervnél az addigi beosztásnak megfelelő, felajánlható beosztás [1996. évi XLIII. tv. 44. § (1) bek. b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az iratokból megállapíthatóan a felperes a megyei Tűzoltóparancsnokságon gazdaságvezető munkakörben teljesített szolgálatot. A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény az állami tűzoltóságot és a polgári védelmet összevonta, és ennek során létrehozta a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságkat. Ilyen előzmények után az alperes a 2000. január 19-én kelt parancsával a felpe...
BH+ 2003.10.500 A rendelkezési állományba helyezéshez elegendő a beosztás átszervezés miatt történt megszűnése és szükségtelen annak vizsgálata, hogy volt-e a fegyveres szervnél az addigi beosztásnak megfelelő, felajánlható beosztás [1996. évi XLIII. tv. 44. § (1) bek. b) pont]
Az iratokból megállapíthatóan a felperes a megyei Tűzoltóparancsnokságon gazdaságvezető munkakörben teljesített szolgálatot. A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény az állami tűzoltóságot és a polgári védelmet összevonta, és ennek során létrehozta a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságkat. Ilyen előzmények után az alperes a 2000. január 19-én kelt parancsával a felperest a Hszt. 60. §-a alapján - a beleegyezésével - 2000. január 1-jei hatállyal áthelyezte a megszűnt szervezet állományából az alperes állományába. Ugyanebben az okiratban a Hszt. 44. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással 2000. január 1-jétől február 29-éig egyidejűleg rendelkezési állományba helyezte és a besorolása alapján az illetményét is megállapította.A felperes a rendelkezési állományba helyezés és az illetményének megállapítása miatt szolgálati panaszt terjesztett elő, annak elutasítását követően pedig keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a rendelkezési állományba helyezésnek nem voltak meg a jogszabályi feltételei, mert az új szervezetben az addigi iskolai végzettségének, beosztásának, rendfokozatának és besorolásának megfelelő beosztást kellett volna a számára biztosítani, az újonnan megállapított illetménye pedig havi 10.836 forinttal kevesebb. Előadta, hogy az alperes a sérelmezett intézkedésekkel egyidejűleg a szolgálati jogviszonyának felmentéséről szóló parancsot is kézbesítette, ezért az illetmény-csökkentés a felmentéssel járó juttatás összegének csökkentését célozta. A rendelkezési állományba helyezés pedig azért sem indokolt, mert 1999. szeptemberében a beosztásából felfüggesztették, erre büntetőeljárás miatt lehetőség volt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a parancs rendelkezési állományba helyezésre vonatkozó részét hatálytalanította, egyebekben a keresetet elutasította. A bíróság annak a vizsgálatánál, hogy fennálltak-e a rendelkezési állományba helyezéshez a Hszt. 44. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt feltételek, a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy a felperes beosztása az átszervezés következtében nem szűnt meg, ezért az alperes az intézkedésével jogszabályt sértett.
Az alperes a Hszt. 101. §-ának (4) bekezdése alapján az illetmény-kereten belül a hivatásos állomány tagját mérlegelés alapján a fizetési fokozatra megállapított beosztási illetmény összegénél 40 %-ig terjedően magasabb, illetve 20 %-ig alacsonyabb összegben sorolhatja be, mely mérlegelési jogkörben hozott döntés a bíróság előtt nem támadható.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő, a felperes a keresetének részbeni elutasítását sérelmezte, az alperes pedig a kereset teljes elutasítását kérte.
A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
Az indokolás szerint a felperes korábbi munkáltatója 1999. december 31-én megszűnt és ezáltal megszűnt a felperesnek az ott betöltött munkaköre is. Az 1999. évi LXXIV. törvény 2000. január 1-jei hatállyal létrehozta a katasztrófavédelem hivatásos szerveit, így az alperest is, amelynek azonban nem kizárólagos feladata a tűz elleni védekezés és a műszaki mentés. Az átszervezésből következik, hogy az a munkakör, amelyet a felperes korábban betöltött megszűnt, még akkor is, ha ugyanolyan elnevezésű munkakör az alperes szervezetében is létezik. Minderre figyelemmel az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a felperest a Hszt. 44. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján 2000. január 1-től február 29-éig rendelkezési állományba helyezte.
Az illetmény megállapításánál a munkáltatói jogkör gyakorlója a Hszt. 101. § (4) bekezdésbe írt lehetőséggel élt, ami nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást, a felperes illetménye nem csökkent, csak nem a felperes által várt összegre emelkedett.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a rendelkezési állományba helyezés vonatkozásában a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, az illetménycsökkenéssel kapcsolatban pedig a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Kifejtette azt az álláspontját, hogy az újonnan létesült szervezet a korábbinak jogszabály rendelkezésén alapuló jogutódja, átszervezés nem történt, ezért a rendelkezési állományba helyezés jogszabályi feltételei nem voltak meg. A parancs egyébként is visszamenőleges rendelkezést tartalmazott, ezért az a Hszt. 7. §-ának (3) bekezdése alapján is hatálytalan. Állította, hogy az alperes a beosztási illetményének csökkentése felől nem a munkavégzése alapján döntött, hanem azért, hogy a felmentési időre járó átlagkeresete és a végkielégítés összege kevesebb legyen, ez pedig sérti a Hszt. 5. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, következésképpen az alperesnek a felülvizsgálati ellenkérelemhez csatolt okiratok vizsgálatát mellőzte.
Az 1999. évi LXXIV. törvény rendelkezése folytán, amely az állami tűzoltóságot és a polgári védelmet 2000. január 1-jei hatállyal összevonta, a felperes korábbi szolgálati helye, a megyei tűzoltó-parancsnokság megszűnt. Ebből okszerűen következik, hogy a felperesnek a megszűnt szervezetnél betöltött beosztása is megszűnt. Az összevonással járó átszervezés során létrehozott új állománytáblában szereplő gazdasági osztályvezetői beosztás - bár elnevezésében és jellegében azonos, tartalmában azonban az alperes szélesebb feladatkörére is tekintettel eltérő - az új szervezetnek megfelelő új beosztás, amelynek betöltéséről az alperes a munkáltatói jogköre gyakorlása keretében dönthetett. Ily módon helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság akként, hogy a korábbi szervezet megszűnésére figyelemmel a felperes által korábban betöltött beosztás is megszűnt. A Hszt. 44. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint a rendelkezési állományba helyezéshez elegendő a beosztás átszervezés miatti megszűnése, és nem feltétele annak a vizsgálata, hogy volt-e a fegyveres szervnél más, az eddigi beosztásnak, rendfokozatnak, vagy besorolásnak és iskolai végzettségnek, stb. megfelelő felajánlható beosztás. Az alperes tehát a felperes rendelkezési állományba helyezésével nem sértett jogszabályt. Arra azonban megalapozottan hivatkozott a felperes, hogy az erre vonatkozó parancs csak a közlés időpontjától, vagyis 2000. február 17-étől érvényes. Ezt a másodfokú bíróság tévesen nem vette figyelembe.
Mivel a perben - a törvény rendelkezése folytán bekövetkezett átszervezés ténye mellett - nem volt vitás, hogy az alperes az intézkedésre jogosult volt, tehát a felperes szolgálati viszonya az alperesnél folytatódott, a jogutódlásra vonatkozó érvelés a jogerős döntésben foglaltakat nem érinti.
A Hszt. 99. §-ának (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási és rendfokozati illetményből, illetmény-kiegészítésből, valamint illetménypótlékból áll, amelynek illetménypótlék nélküli együttes összege nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegénél. A Hszt. 101. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az állományilletékes parancsnok a rendelkezésre álló illetménykereten belül a hivatásos állomány tagját mérlegelés alapján a fizetési fokozatra megállapított beosztási illetmény összegénél 40 %-ig terjedően magasabb, illetve 20 %-ig alacsonyabb összegben sorolhatja be. Az alperes e rendelkezéseknek megfelelő intézkedése a felperes illetményét nem csökkentette. A törvény nem írja elő, hogy erre az intézkedésre csak a szolgálati tevékenység értékelése alapján kerülhet sor és önmagában az, hogy az alperes a felperes felmentéséről határozott, az intézkedést nem teszi rendeltetésellenessé.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hozta meg az ítéletét.
A költségek viseléséről a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése, az illetékről a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés f) pontja alapján rendelkezett. (Legf.Bír. Mfv.II.10.863/2001)