adozona.hu
BH+ 2003.10.498
BH+ 2003.10.498
Színészeknél évi 250 szolgálatszám előírása esetén egy szolgálat egy napi 8 órás munkaidőnek felel meg. ez vonatkozik a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon teljesített szolgálatokra is [Mt. 117. § (1) bek., 148. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek, mint zenekari tagok a keresetlevelükben 1996. októberétől az 1998-99-es évadzárásig terjedő időre a pihenőnapon végzett munka ellenértékének megfizetésére kérték kötelezni az alperest 50%-os pótlék különbözet és napi 8 órai munkaidő figyelembevételével. Továbbá a munkaszüneti napokon végzett munka ellenértékének a megfizetését is igényelték, mivel az alperes csak a havi illetményüket fizette meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest az ítélet rendelkező részében felper...
BH+ 2003.10.498 Színészeknél évi 250 szolgálatszám előírása esetén egy szolgálat egy napi 8 órás munkaidőnek felel meg. ez vonatkozik a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon teljesített szolgálatokra is [Mt. 117. § (1) bek., 148. §].
A felperesek, mint zenekari tagok a keresetlevelükben 1996. októberétől az 1998-99-es évadzárásig terjedő időre a pihenőnapon végzett munka ellenértékének megfizetésére kérték kötelezni az alperest 50%-os pótlék különbözet és napi 8 órai munkaidő figyelembevételével. Továbbá a munkaszüneti napokon végzett munka ellenértékének a megfizetését is igényelték, mivel az alperes csak a havi illetményüket fizette meg.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest az ítélet rendelkező részében felperesenként megállapított összegű elmaradt illetmény és kamata megfizetésére kötelezte, a pihenőnaponként 4 órára járó elmaradt illetmény és 50%-os illetménypótlék-különbözet, valamint a munkaszüneti napokra a havidíjon felül járó "átlagkereset" címén.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek a pihenőnapon, illetve a munkaszüneti napon végzett munkáért díjazásban nem részesültek; a pihenőnapi munka ellenében az alperes másik pihenőnapot biztosított a számukra, a munkaszüneti napokra pedig csak a havidíjukat kapták meg. Az alperes kollektív szerződése a felperesek heti két pihenőnapjaként a hétfőt és a csütörtököt határozta meg. A felperesek felhívására az alperes 1999. december 15-én napi 4 óra alapulvételével a csütörtöki pihenőnapi munkavégzésekre 50% illetménypótlékot fizetett ki kamattal együtt a felperesek részére. A perben kirendelt igazságügyi könyv-, ár- és adószakértő szakvéleménye alapján a bíróság megállapította, hogy a felperesek az 1996-97, 1997-98. és 1998-99. évadban hány pihenőnapon, illetve hány munkaszüneti napon végeztek munkát. A kollektív szerződés rendelkezése alapján megállapította, hogy az abban meghatározott szolgálatszám éves munkaidőkeretet tartalmaz, és a kollektív szerződésnek semmis az a pontja, amely a heti pihenőnapon végzett munka ellenében csupán 50% illetménypótlékra jogosítja fel a közalkalmazottakat.
A közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt. 117. §-ának (1) bekezdése és az Mt. 148. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdése alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka után csak a ténylegesen munkával töltött időre jogosultak a felperesek díjazásra. Ezért a szakértői véleményben kimunkált adatok figyelembevételével a pihenőnapon és a munkaszüneti napon a ténylegesen munkával töltött négy órát alapul véve állapította meg az elmaradt illetmény, illetménypótlék illetve munkaszüneti napra az "átlagkereset" összegét. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
A felperesek és az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperest terhelő marasztás összegét felperesenként meghatározott mértékre felemelte.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a kollektív szerződés szerint a zenekar tagjainak éves szolgálat száma (próbák és előadások száma) 250. Egy szolgálat időtartama legfeljebb három óra; előadás, színpadi zenekari próba és ülőpróba esetén négy óra; a harmadik, előadás színpadi zenekari próba és ülőpróba esetén a negyedik órát követően megkezdett óránként fél szolgálatot kell elszámolni. A kiegészített tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy az éves munkaidőkeretet (2008 órát) a felpereseknek, mint a zenekar tagjainak 250 szolgálatban kellett teljesíteni. Ezért felperesek esetében egy szolgálat egy napi nyolc órás munkaidőnek felel meg. Mivel a felperesek által teljesített előadást, próbát egy-egy szolgálatnak kell tekinteni, ehhez képest napi nyolc órás munkaidővel kell elszámolni. Ennélfogva a fellebbezés keretei között a felpereseknek nyolc óra/nap elszámolás alapján jár a pihenőnapi, munkaszüneti napi munkavégzés után - a nem vitatott szolgálatteljesítés után - illetmény, illetménypótlék és távolléti díj, vagyis napi négy óra helyett napi nyolc órára, tehát az elsőfokú bíróság által megállapított összeg kétszerese. Ennélfogva figyelembe vette, hogy a munkaügyi bíróság ítéletében a munkaszüneti napokra megállapított időarányos átlagkereset nem haladta meg az Mt. 148. § (2) bekezdés alapján járó távolléti díj összegét, és az alperes összegszerűségi kifogást nem támasztott, csak a jogalapot tette vitássá a fellebbezésében.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasító határozat hozatalát kérte, mert álláspontja szerint a jogerős határozat ellentétes az Mt. 117. § (1) bekezdésével, 148. § (1) és (2) bekezdésével, valamint a kollektív szerződés rendelkezéseivel. Eseti döntésre hivatkozva azzal érvelt, hogy a havibéreseket külön díjazás munkaidő kiesés címén nem illeti meg, csak a ténylegesen elvégzett munkáért jár díjazás, amelyet a felperesek megkaptak. A kollektív szerződéssel és a per adataival ellentétesnek tartotta a szolgálatszámból és az éves munkaidőkeretből levont következtetést. Hangsúlyozta, hogy a szakértő is 4 órás szolgálattal számolt. Sérelmezte, hogy logikailag ellentmondásosan egyszerű számtani műveletből jutott tényállásszerű következtetésre a bíróság. Ugyanakkor nem vitatta az elvégzett számtani művelet helyességét.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet ellentétben áll a jogszabályban és az eseti döntésben szereplő elvvel, ami szerint a munkaszüneti napon történő munkavégzésért díjazás a tényleges munkavégzésnek megfelelően jár. Az adott esetben ugyanis figyelembe kellett venni a felperesek munkakörére irányadó további szabályokat is, a Kjt. 55. §-ában, a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 12. §-a (3) bekezdésében, illetve az ennek alapján a kollektív szerződésben megállapított rendelkezéseket is.
Az alperes kollektív szerződése a felperesek munkaidejét éves keretben, évi 2008 órában állapította meg, amelynek teljesítését - a munkarend szabályozása körében - évi 250 szolgálatszámban határozta meg azzal, hogy ezek időtartama legfeljebb 3 óra, operaelőadás, operett előadás, színpadi zenekari próba esetén 4 óra. A felpereseket - e szabályok értelmében - e szolgálatok teljesítése esetén illette meg a teljes munkaidőre járó illemtényük. A másodfokú bíróság ezt - a munkaügyi bíróságtól eltérően - helytállóan vette figyelembe. Ebből kiindulva helytálló az a jogi következtetése, hogy egy szolgálat a munkaidőkeret arányos részének, adott esetben 8 órai munkaidő teljesítésének felel meg. Ezért amennyiben a felperesek a heti pihenőnapon, munkaszüneti napon egy szolgálatot teljesítettek, a tényleges munkavégzésüknek megfelelően ugyanolyan 8 órai díjazásra jogosultak, mint a munkanapjukon teljesített szolgálat esetén, és ehhez igazodóan illeti meg őket a bérpótlék, illetve munkaszüneti napon a távolléti díj.
A felülvizsgálati érveléssel szemben a jogerős ítélet tehát nem áll ellentétben a kollektív szerződés rendelkezéseivel, ellenkezőleg, éppen azok tartalmának megfelelően változtatta meg az elsőfokú bíróság döntését.
A szakértői véleménnyel kapcsolatos felülvizsgálati támadás is alaptalan, mivel a jogi kérdés elbírálása nem tartozott a szakértőre. A szakértő által kimunkált adatok alapján, az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja szerint 4 órára számított illetmény és pótlékok helyett a másodfokú bíróság a nyolc órára járó díjazás alapján a jogalapot érintő jogszabálysértés nélkül emelte fel az alperest terhelő marasztalási összegeket. Az összegszerűséget illetően pedig a felülvizsgálati kérelem a döntést nem vitatta.
A jogerős ítélet jogszerűségét nem érinti, hogy a kollektív szerződés valamely rendelkezésének semmissége mennyiben vezethető vissza a szakszervezet magatartására.
A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslat, amelyben a korábbi beadványokra hivatkozás e jogorvoslat speciális jellegére tekintettel nem lehetséges. Emiatt nem képezhette a felülvizsgálat tárgyát az a felülvizsgálati támadás, amely csupán a fellebbezésben foglaltakra utalt vissza.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a pervesztes alperest kötelezte a felperesek felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét - az alperes személyes illetékmentessége folytán - a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.II.10.450/2002)