adozona.hu
BH+ 2003.10.487
BH+ 2003.10.487
I. A betéti társaság beltagjának jogerős ítélettel érvénytelennek nyilvánított azonnali hatályú felmondása a betéti társaság működési körében joghatást, tagváltozást és ezzel összefüggő egyéb változást nem eredményez. Az érvénytelennek nyilvánított azonnali hatályú felmondás rendes felmondásnak nem tekinthető [Ptk. 199. §, 235. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 45. §, 46. § (1) bek., 77. § c) pont, 79. §, 80. §, 102. § (1) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 50. § (1) bek., 52. § (2) bek.]. II. A
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A "Z.-né és társa" Betéti Társaságnak 1996. december 31. napjától beltagja Z.-né N. E., kültagjai pedig az "S." Kft., valamint az "S. S." Kft.
A betéti társaság beltagja, Z.-né N. E. 1997. szeptember 18-án tagsági viszonyát azonnali hatállyal felmondta, amit a társaság kültagjai nem fogadtak el, és a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt pert indítottak. A Választottbíróság az 1998. december 29-én kelt ...
BH+ 2003.10.487 I. A betéti társaság beltagjának jogerős ítélettel érvénytelennek nyilvánított azonnali hatályú felmondása a betéti társaság működési körében joghatást, tagváltozást és ezzel összefüggő egyéb változást nem eredményez. Az érvénytelennek nyilvánított azonnali hatályú felmondás rendes felmondásnak nem tekinthető [Ptk. 199. §, 235. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 45. §, 46. § (1) bek., 77. § c) pont, 79. §, 80. §, 102. § (1) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 50. § (1) bek., 52. § (2) bek.].
II. A társaság cégügyében illetve törvényességi felügyeleti eljárása körében eljáró bíróságoknak döntésük meghozatalánál irányadónak kell elfogadni az eljárás alapjául szolgáló jogvita tárgyában a választottbíróság által hozott ítéletben foglaltakat [1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 50. § (1) bek., 52. §, Pp. 229. § (1) bek.].
A "Z.-né és társa" Betéti Társaságnak 1996. december 31. napjától beltagja Z.-né N. E., kültagjai pedig az "S." Kft., valamint az "S. S." Kft.A betéti társaság beltagja, Z.-né N. E. 1997. szeptember 18-án tagsági viszonyát azonnali hatállyal felmondta, amit a társaság kültagjai nem fogadtak el, és a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt pert indítottak. A Választottbíróság az 1998. december 29-én kelt ítéletével megállapította, hogy Z.-né N. E. 1997. szeptember 18-án kelt azonnali hatályú felmondó nyilatkozata érvénytelen.
Z.-né N. E. 1997. szeptember 25-én bejelentette a cégbírósághoz az azonnali hatályú felmondásának tényét, és erre tekintettel kérte a cég megszűnésének megállapítását, valamint végelszámoló kijelölését. E kérelem folytán indult eljárást a cégbíróság az 1997. december 8-án kelt végzésével a Választottbíróság előtt indult eljárás jogerős befejezéséig a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával felfüggesztette. A Választottbíróság ítéletének meghozatalát követően a cégbíróság az eljárást folytatta, és az 1999. február 16-án kelt végzésével a Z.-né N. E. beltag 1999. szeptember 25-én a cég megszűnése és a végelszámolás elrendelése iránt előterjesztett kérelmét - a Választottbíróság ítéletében foglaltakra hivatkozással - elutasította. A Legfelsőbb Bíróság - Z.-né N. E. fellebbezése folytán meghozott, 2000. október 24-én kelt végzésével a cégbíróság végzését helybenhagyta a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdése, a Pp. 259. §-a és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
A jelen felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló kérelmét 1999. november 30-án terjesztette elő Z.-né N. E. jogi képviselője útján, amelyben egyrészt az elsőfokú bíróság 14. sorszámú - az eljárást felfüggesztő - végzésének megváltoztatását, az eljárás folytatását, és azt kérte, hogy az azonnali hatályú felmondása folytán 1997. szeptember 18-án megszűnt betéti társaság végelszámolását haladéktalanul rendelje el. Kérelmét a városi bíróság 1999. november 5-én kelt végzésére alapította, amellyel a bíróság a Z.-né N. E. ellen magánokirat-hamisítás vétsége miatt indult büntetőeljárást az ügyészség 1999. november 5-i vádejtésére tekintettel megszüntette.
Az 1999. november 30-i kérelmében hivatkozott továbbá arra is, hogy a Ctv. 52. §-ának (2) bekezdése alapján a cégbíróságnak hivatalból feladata lenne törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása, tekintettel a hivatkozott büntetőbírósági határozatban foglalt új körülményre, mely szerint a beltag tagsági viszonya 1997. szeptember 18. napján megszűnt és ebből következően a régi Gt. 102. § alapján a betéti társaság is megszűnt.
Az elsőfokú bíróság a 2000. február 9-én kelt végzésével az l999. november 30-án előterjesztett kérelmet elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette: a Választottbírósági eljárás befejezése után a 14. sorszámú végzéssel felfüggesztett eljárást folytatta, és az 1999. február 16-án hozott végzésével az 1997. szeptember 25-én előterjesztett kérelmet a 21. sorszámú végzésével elutasította. Erre tekintettel 14. sorszámú felfüggesztő végzés már hatályát vesztette, annak megváltoztatására nincs mód. Rögzítette végzésében, hogy a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése végett Z.-né N. E. a megyei bíróság előtt keresetet nyújtott be, amelyet a bíróság ítéletével elutasított. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a büntetőeljárásban született ügyészi okirat, valamint a bíróság büntetőeljárást megszüntető határozata csupán azt a tényt rögzíti, hogy Z.-né N. E. tagsági viszonya megszűnésére vonatkozó, a hivatalos szervekhez intézett bejelentései valós nyilatkozatot tartalmaznak, ezért azok nem minősülnek hamis állításnak. A büntető ügyben eljáró bíróság nem foglalt és nem is foglalhatott állást a felmondás érvényessége, illetve érvénytelensége tekintetében. Minderre figyelemmel a kérelemhez csatolt büntetőeljárásban született határozatok nem minősülnek a Ctv. 52. §-ának (2) bekezdése szerinti határozatnak, ezért a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránt előterjesztett kérelmet az elsőfokú bíróságnak el kellett utasítania.
A végzéssel szemben Z.-né N. E., jogi képviselője útján, fellebbezést nyújtott be, amelyben a végzés megváltoztatását, a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérte. Fellebbezésében lényegében korábbi álláspontját ismételte meg, amely szerint az azonnali hatályú felmondás a tagsági viszonyt nyomban megszünteti, ezt a jogi helyzetet a Választottbíróság ítélete nem befolyásolhatja, és erre tekintettel - a beltag azonnali hatályú felmondása alapján - megszűnt cég végelszámolásának van helye. Kifejtette továbbá fellebbezésében, hogy a városi bíróság büntetőeljárást lezáró határozata a tagsági viszony megszűnésének tényéből kiindulva a bűnösség lehetőségét kizárta, és azt eljárt büntető bíróság e megállapítása köti a cégbíróságot is a törvényességi felügyeleti eljárásban.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2001. október 18-án kelt végzésével a Ctv. 49. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) alapján kifejtette, hogy a változás bejegyzési eljárás főszabályként kérelemre indul, és a cégjegyzékbe bejegyzett adatoknak a tagok közös akarat-elhatározásán alapuló megváltoztatásáról szóló okiratok adják az alapját, míg a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának egyes eseteit a Ctv. 50. §-ának (1) bekezdése sorolja fel. Ez utóbbi törvényhely b) pontja alapján törvényességi felügyeleti eljárásnak akkor van helye, ha a cégjegyzékbe bejegyzett adat a bejegyzést követően keletkezett ok folytán vált törvénysértővé. A törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának további sajátos esetét szabályozza az 52. § (2) bekezdése kimondva, ha a bíróság, vagy más hatóság a cégbíróságot olyan ítéletéről, vagy határozatáról tájékoztatja, amely a cégjegyzékben szereplő adatról megállapítja, vagy valószínűsíti, hogy az törvénysértő a cégbíróságnak a törvényességi felügyeleti eljárást kell lefolytatnia. A Ctv. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 52. §-ának (2) bekezdése alkalmazása körében a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának csak akkor van helye, ha a bejegyzés alapjául szolgáló adatok ténybeli vagy jogi alapja utóbb jogerős hatósági vagy bírósági határozatban is megnyilvánuló módon megváltozik. Kifejtette továbbá, hogy a Ctv. 49. §-ának (1) bekezdése értelmében továbbá a törvényességi felügyeleti eljárásban eltérő rendelkezés hiányában megfelelően alkalmazni kell a Polgári perrendtartás szabályait, így a Pp.-nek a határozatok kötőerejére vonatkozó rendelkezéseit is.
A cégbíróság a Választottbíróság 1998. december 29-én kelt, Z.-né N. E. azonnali hatályú felmondásának érvénytelenségét megállapító ítéletére figyelemmel az 1997. szeptember 25-én benyújtott - a betéti társaság megszűnése és végelszámoló kijelölése iránti - kérelmet 1999. február 16-án kelt 21. sorszámú végzésével érdemben elbírálva, azt elutasította. A végzéssel szemben Z.-né N. E. fellebbezést terjesztett elő, valamint eljárást kezdeményezett a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése iránt, amely eljárásban a megyei bíróság - a keresetet elutasító - ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az ismertetett eljárások és a hivatkozott jogszabályok egybevetéséből megállapította, hogy a Ctv. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontjára és 52. §-ának (2) bekezdésére alapított kérelem, illetve az ahhoz csatolt büntetőbírósági határozat olyan új adatot, jogi tényt nem tartalmaz, amely megalapozná a 21. sorszámú végzéssel már elbírált azonos ténybeli és jogi előadásokon alapuló újabb törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását. Megállapította továbbá, hogy a kérelemben hivatkozott büntetőeljárást megszüntető végzés nem érinti és nem is érintheti a felmondás érvényességét, ebből következően a tagsági viszony megszűnésének, illetve meg nem szűnésének tényét. A büntetőeljárást megszüntető határozat csak azt tartalmazza, hogy Z.-né N. E. tett felmondó nyilatkozatot, és e körülményre figyelemmel a hatóságokhoz intézett bejelentései nem minősülnek hamis tényállításnak. Ebből következően törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának a törvényben írt feltételei nem állnak fenn, az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el az erre irányuló kérelmet.
A jogerős végzéssel szemben, a törvényes határidőn belül, a Z.-né N. E. jogi képviselője útján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2. sorszámú végzésének megváltoztatását, a tagsági viszony azonnali hatályú megszűnésének megállapítását és a végelszámolás elrendelését kérte, míg felülvizsgálati kérelem utolsó bekezdésében mindkét fokú bíróság végzéseinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmében kifejtette: a Választottbíróság - az azonnali hatályú felmondás érvénytelenségét megállapító - ítélete a tagsági jogviszony felmondásának hatályosságát nem érinti, illetve nem érintheti, az azonnali hatályú (és hatályosan közölt) felmondás tényét annak érvénytelensége nem befolyásolja, ezért a másodfokú bíróságnak az ezzel ellentétes jogi álláspontja törvénysértő. Álláspontjának kimerítő jogelméleti indokát adta, amelyben érdemben a Ptk. 11. § (2) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy a cselekvőképes ember bármilyen jognyilatkozatot tehet, míg az azonnali hatályú felmondás körében a Ptk. 321. § (1) bekezdése alapján kifejtette, hogy az alakító jog esetében (hatalmasság) fel sem merülhet az érvénytelenség kérdése, annak csak megtörténtnek, illetve közöltnek kell lennie. Hivatkozott továbbá az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 79. és 80. §-ára, amelyeket egybevetett az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) vonatkozó rendelkezéseivel, és ezek alapján kifejtette: a tagsági viszony megszűntetése kizárólag a tag döntésétől, saját belső akaratától függ. A tételes jogi szabályozás más, ezen túlmenő feltételt nem szab, így az azonnali hatályú felmondás a közléssel - függetlenül annak okától és indokolásától, illetve az indokolás esetleges elmaradásától - azonnal hatályba lép.
A kérelmezett a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Kifejtette, hogy megalapozatlan és téves a kérelmezőnek az az érvelése, mely szerint az érvényesség és a hatályosság két önálló jogintézmény, amelyek egymással semmilyen kapcsolatban nincsenek. Álláspontja szerint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság ítélete és a Legfelsőbb Bíróság végzése egyezően foglaltak állást abban a kérdésben, hogy Z.-né N. E. l997. szeptember 18-i nyilatkozata érvénytelen, így az akkor hatályos régi Gt. előírásai alapján nem volt alkalmas arra, hogy a beltag tagsági jogviszonyát megszüntesse és ebből adódóan a cég megszűnésének és a végelszámolás elrendelésének joghatását kiváltsa.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésének rendelkezései szerint - a felülvizsgálati kérelmet annak keretei között elbírálva - megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, a bizonyítékokat helyesen mérlegelte, az abból levont jogi következtetése, döntése megalapozott. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint, továbbá a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a jogerős határozat indokolásában a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tényekre és jogi érvekre kitért. Indokolási kötelezettségének a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében írt módon eleget tett.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésének indokolásában kifejtettekkel egyetért, azokat megismételni nem kívánja, hanem a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján csak utal az ítéletben kifejtett helyes indokokra.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az egyoldalú nyilatkozat érvényessége, illetve hatályossága körében arra mutat rá, hogy az egyoldalú nyilatkozatokra a Ptk. 199. § második fordulata alapján a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a törvény kivételt nem tesz. A jogalkotó a szerződésre vonatkozó szabályokat nemcsak a kötelmi jogviszonyt keletkeztető, de minden más, egyoldalú nyilatkozatra is alkalmazni rendelte. Ebből következően a Ptk. XXI. fejezetében a semmisség és a megtámadhatóság cím alatt szabályozott érvénytelenség jogkövetkezményeit az egyoldalú nyilatkozatra is alkalmazni kell. Ennek alapján a Ptk. 235. § (1) bekezdésére figyelemmel a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik.
A jogirodalom és a bíróságok következetes gyakorlata alapján az állapítható meg, hogy az érvénytelenség leglényegesebb jogkövetkezménye, hogy a szerződés illetve az egyoldalú nyilatkozat a célzott joghatást nem váltja ki. Ebből következően, ha a tagsági jogviszony egyoldalú nyilatkozattal történt azonnali hatályú felmondásának érvénytelenségét jogerős bírósági határozat utólag megállapítja, akkor a társasági jogviszony azonnali hatályú - és a közléssel hatályos - felmondása a nyilatkozat megtételének időpontjától érvénytelen, ahhoz joghatások nem fűződhetnek. A jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítására értelemszerűen csak utólag, az egyoldalú nyilatkozat közlését követően indított perben van törvényes lehetőség. Mindezek alapján a felülvizsgálati kérelem az érvényesség és a hatályosság körében kifejtett álláspontja nem megalapozott, az eredményre nem vezethetett.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelemnek a választottbírósági ítélet értelmezését vitató részével kapcsolatban rámutat továbbá arra, hogy ugyanezen felek között ugyanezen tényalapból ugyanezen jog iránt folyamatban volt eljárásban a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2000. október 24. napján kelt végzésének indokolásában kimondta: a cég tagjai társasági szerződésükben kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett állandó Választottbíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét a társasági szerződésből eredő és a tagsági jogviszonnyal összefüggő valamennyi jogvita eldöntésére. Ebből következően a társaság cégügyében, illetve törvényességi felügyeleti eljárása körében az eljáró bíróságoknak a döntésük meghozatalánál irányadónak kell tekintenie a Választottbíróságnak azt az ítéletét, mely megállapította, hogy Z.-né N. E. l997. szeptember 18-án kelt, 1997. szeptember 19. napjára szóló azonnali hatályú felmondása érvénytelen - mert az azonnali hatályú felmondásnak nem álltak fenn a jogszabályi feltételei - továbbá, hogy ez az azonnali hatályú felmondás rendes felmondásként sem minősíthető. Mindebből viszont az következik, hogy érvényes jognyilatkozat hiányában Z.-né N. E. beltag tagsági jogviszonya a cégben nem szűnt meg, így a cég megszűnése sem következett be a régi Gt. 102. § (1) bekezdésében írtak alapján, és a végelszámolás elrendelésének sem állnak fenn a jogszabályi feltételei, tekintettel arra, hogy a Ctv. szerint a cégbíróságnak okiratok alapján kell döntenie az adatok, jogok, illetve tények bejegyzéséről és a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okiratokat meg kell vizsgálnia abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e a jogszabály rendelkezéseinek (Ctv. 40. §).
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság e jogerős végzése és a hivatkozott választottbírósági ítélet a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján önmagukban is kizárják, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). Így a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának elrendelését célzó azonos ténybeli és jogi előadásokon alapuló felülvizsgálati kérelem ez okból sem vezethetett eredményre.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzése nem sért jogszabályt, ezért azt a Ctv. 49. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír. Gfv.X.30.968/2002. sz.)