adozona.hu
BH+ 2003.7.348
BH+ 2003.7.348
Ha a munkaügyi felügyelő a hatósági eljárás során az ellenőrzött munkáltató munkavállalói önérzetét sértő megjegyzéseket előzetes figyelmeztetés ellenére tett, a hivatalvesztés büntetés kiszabása helytállóan történt [1992. évi XXIII. tv. 37. § (1) bek., 50. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél munkaügyi felügyelőként közszolgálati jogviszonyban álló felperes a keresetében az alperes fegyelmi határozatának hatálytalanítását és alperesnek a visszatartott és elmaradt illetménye megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes fegyelmi határozatát hatálytalanította, és az alperest 1 057 000 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint a Sz.-i F.-i Kft. ügyvezetőjének írásbeli bejelentése alapján a Megyei Felü...
BH+ 2003.7.348 Ha a munkaügyi felügyelő a hatósági eljárás során az ellenőrzött munkáltató munkavállalói önérzetét sértő megjegyzéseket előzetes figyelmeztetés ellenére tett, a hivatalvesztés büntetés kiszabása helytállóan történt [1992. évi XXIII. tv. 37. § (1) bek., 50. §]
Az alperesnél munkaügyi felügyelőként közszolgálati jogviszonyban álló felperes a keresetében az alperes fegyelmi határozatának hatálytalanítását és alperesnek a visszatartott és elmaradt illetménye megfizetésére kötelezését kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes fegyelmi határozatát hatálytalanította, és az alperest 1 057 000 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint a Sz.-i F.-i Kft. ügyvezetőjének írásbeli bejelentése alapján a Megyei Felügyelőség igazgatója 2000. február 15-én a felperessel szemben fegyelmi eljárás lefolytatását rendelte el. Az alperes fegyelmi tanácsa a 2000. március 27-én meghozott fegyelmi határozatával a felperest hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása megállapította, hogy a felperes a Kft.-nél 2000. február 9-én kezdeményezett munkaügyi ellenőrzési eljárása során tanúsított magatartásával vétkesen megszegte a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét, továbbá a közszolgálat etikai normáinak szabályait is [Ktv. 37. § (1) bekezdés, Ktv. 74. § (2) bekezdés és az Mt. 103. §].
A felperes keresetét, amelyben arra hivatkozott, hogy a fegyelmi eljárásban a kötelezettségszegése nem nyert bizonyítást, a bíróság alaposnak találta. Megítélése szerint a felperes és a kihallgatott tanúk között elrendelt szembesítés nem vezetett eredményre, így nem tudott tényállást megállapítani a kifogásolt 2000. február 9. napján tartott ellenőrzéssel kapcsolatban. Kifejtette, hogy a tényállás tisztázása a fegyelmi eljárás során sem történt meg, ezért a fegyelmi határozat megalapozatlan. A bíróság álláspontja szerint a fegyelmi tanács a határozata meghozatalakor egyes tanúk által előadottakat a felperes terhére értékelt, holott e vonatkozásban a felelősségre vonásra nyitva álló határidő már eltelt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Megyei Bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A megyei bíróság a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy a felperes a 2000. február 9-én tartott ellenőrzésekor az őt fogadó V. I.-né munkavállalótól az eljárás kezdetén megkérdezte, hogy "ez az a K., akinek szilvása van?" Majd elkérte a személyi igazolványát, és azt kérdezte, hogy ez az övé-e vagy az édesanyjáé? Érdeklődött a munkavállaló családi állapota felől és hogy hűséges-e a házastársához. Á. I. munkavállalót a meghallgatása során hazugnak nevezte, és következményeket helyezett kilátásba. A kft. ügyvezetőjének, K. L.-nek a megérkezése után szóváltás alakult ki, amelynek során a felperes más hivatalos személyek bevonásával az ellenőrzés folytatását helyezte kilátásba, következmények alkalmazása mellett és ezt követően a helyszínről távozott. Tényként állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a fegyelmi eljárás alapját képező ellenőrzést megelőzően a felperes által tartott ellenőrzések során tanúsított magatartásával kapcsolatban több alkalommal szóbeli, illetve írásbeli panasz érkezett az alpereshez, melynek alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója többször szóban, majd 1998. júliusában írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest. Az írásbeli figyelmeztetés tartalmazta, hogy amennyiben ismételten kifogás merül fel a felperessel szemben, a munkáltatói jog gyakorlója fegyelmi felelősségre vonást fog kezdeményezni.
A másodfokú bíróság a tanúvallomásokat és felperes egyes ellentmondásos nyilatkozatait részletesen értékelte és a perbeli valamennyi bizonyítékot összevetve, arra a meggyőződésre jutott, hogy a tényállás kiegészítése alapjául a tanúvallomások tartalmát fogadta el.
A felperes terhére megállapított, a Ktv. 37. §-a (1) bekezdésében előírt eljárási magatartást sértő köztisztviselői magatartást úgy értékelte, hogy annak folytán felperes, mint köztisztviselő méltatlanná vált a közhatalom gyakorlásában való részvételre, hiszen őt többletkötelezettségek terhelik a munkajogi szabályokhoz képest. Rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy a fegyelmi tanács a Ktv. 54. §-a szerint a büntetés kiszabásánál, a büntetés arányosításánál a korábbi, több hasonló tartalmú panaszt figyelembe vehette a büntetés kiszabása körében.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és lényegében a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság egyoldalúan és elfogultan alkalmazta a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak által biztosított bírói mérlegelési jogkört. Iratellenesen és tévesen állapította meg a tényállást és ennek alapján téves következtetéssel hozta meg a döntését. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az általa komolytalannak tartott tanúvallomások tartalmát fogadta el, minthogy a sérelmeknek nincs semmi valóság alapja, csupán a normális események durva elferdítése történt. Ugyancsak sérelmezte a rendőrségi iratanyag figyelembevételét. Állította, hogy az eljárás az ő eltávolítását célozta, őt megrágalmazták, és hitelrontást követtek el, visszaéltek az államigazgatási jogkörrel.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelmében iratellenességre és téves ténymegállapításra hivatkozva panaszolt jogszabálysértést. A kérelem lényegében a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban csak azt vizsgálhatja, hogy a bizonyítékok mérlegelése során történt-e jogszabálysértést megalapozó nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes következtetés.
A felülvizsgálati kérelem tévesen panaszolt iratellenességet amiatt, hogy a másodfokú bíróság a felperes nyilatkozataival szemben a tanúvallomásokat fogadta el a tényállás megállapításánál. Nem jelent ugyanis iratellenességet az, ha a bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel - olyan tényállást állapít meg, amely valamely bizonyítékkal nem áll összhangban, de a per adatai alapján nem okszerűtlen. Az adott esetben a megyei bíróság ítéletében kellő indokát adta annak, hogy miért a tanúvallomásokra alapította a döntését. Feltárta a felperes nyilatkozataiban fellelhető ellentmondásokat, és a bizonyítékok mérlegelésének eredményét meghatározó indokai nem okszerűtlenek. Ezért a tényállással kapcsolatos eljárási jogszabálysértés - a felülvizsgálati kérelem álláspontjával ellentétben - nem volt megállapítható.
Így a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
E tényállás szerint a felperes a terhére rótt és bizonyított magatartásával, amellyel az általa végzett hatósági ellenőrzés során az ellenőrzött munkáltató munkavállalói személye, önérzete sérelmére alkalmas megjegyzéseket, kijelentéseket tett, a jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte [Ktv. 37. § (1) bekezdés, Mt. 103. § (1) bekezdés b) pont]. Helyesen mutatott rá arra a bíróság, hogy a köztisztviselőket többletkötelezettségek terhelik az általános munkavégzési kötelezettségen túlmenően. E követelményeknek a felperes ismételten nem tett eleget, a korábbi figyelmeztetés ellenére sem változtatott a kulturált ügyintézés szabályait sértő magatartásán. Ez az alperes, illetve a hatósági ellenőrzés tekintélye csorbítására, az annak pártatlanságába vetett bizalom megrendítésére is alkalmas volt.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel szemben helytálló a másodfokú bíróság álláspontja a tekintetben is, hogy a felperes eljárásával szemben felmerült korábbi hasonló tartalmú panaszok, az emiatt történt írásbeli figyelmeztetés az alkalmazandó fegyelmi büntetés kiszabása körében értékelhető volt. E vonatkozásban sem állapítható meg tehát jogszabálysértés a másodfokú bíróság döntését illetően.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felperes pártfogó ügyvédjének díját a Legfelsőbb Bíróság a 3/1984. (IV. 15.) IM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése alapján állapította meg, amelyet az (1) bekezdés értelmében az állam viseli.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében ugyancsak az állam viseli. (Legf.Bír.Mfv.II.10.085/2002)