adozona.hu
BH+ 2003.6.295
BH+ 2003.6.295
I. Csoportos létszámcsökkentés esetén a felmondás indokának valóságát nem érinti, ha a munkáltató csak a létszámcsökkentésre utalt, de nem hivatkozott az előzetes értesítésben emellett közölt átszervezésre is [Mt. 94/A. §]. II. A végkielégítés és számítása az MTV-nél [Mt. 95. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az 1999. november 16-án kelt rendes felmondás jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörébe visszahelyezését, az elmaradt munkabére megfizetését kérte, továbbá az alperes által megfizetett öt havi végkielégítésen túlmenően további négy havi végkielégítést követelt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 1 340 000 forint végkielégítés különbözet megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
Az elsőfokú ítélet tényállása szerint az...
BH+ 2003.6.295 I. Csoportos létszámcsökkentés esetén a felmondás indokának valóságát nem érinti, ha a munkáltató csak a létszámcsökkentésre utalt, de nem hivatkozott az előzetes értesítésben emellett közölt átszervezésre is [Mt. 94/A. §].
II. A végkielégítés és számítása az MTV-nél [Mt. 95. §].
A felperes keresetében az 1999. november 16-án kelt rendes felmondás jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörébe visszahelyezését, az elmaradt munkabére megfizetését kérte, továbbá az alperes által megfizetett öt havi végkielégítésen túlmenően további négy havi végkielégítést követelt.A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 1 340 000 forint végkielégítés különbözet megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
Az elsőfokú ítélet tényállása szerint az alperes a rendes felmondást a felperes munkaviszonyát is érintő létszámleépítéssel indokolta. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként arra következtetett, hogy a felmondás indoka valós, okszerű volt, az alperes a több száz főt érintő csoportos létszámcsökkentés törvényi szabályait betartotta, a felperes munkakörét új munkavállalóval nem töltötte be.
A munkaügyi bíróság a végkielégítés különbözet iránti keresetet az alperes kollektív szerződése alapján ítélte megalapozottnak.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes a rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránti keresete elutasítását, az alperes a végkielégítés különbözet megfizetésére kötelezését sérelmezte.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A rendes felmondás jogszerűsége tekintetében a bizonyítást kiegészítette, és az így megállapított tényállás alapján is osztotta az elsőfokú ítéleti álláspontot. A végkielégítés különbözet tekintetében a keresetet elutasító álláspontját arra alapozta, hogy az alperes a kollektív szerződése alapján a végkielégítés mértékét eleve az Mt. és a Kjt. alapján járó mérték összeszámításával együttes mértékként állapította meg, ezért a felperest a korábbi közalkalmazotti jogviszonya alapján további végkielégítés nem illeti.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértő másodfokú ítélet helyett lényegében a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte.
Álláspontja szerint a felmondás indoka átszervezés miatt létszámleépítés volt, ezért az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott az Mt. 94/A. §-ra az Mt. 89. § (3) bekezdésében meghatározott feltételek vizsgálata helyett. Amiatt is jogsértőnek tartotta a felmondást, mert az nem tartalmazta az előzetes értesítésben közölt átszervezési indokot. Átszervezés a felmondáskor nem történt, nem szűnt meg, feladatai változatlanul megmaradtak, átszervezésre csak utóbb került sor, ezért a munkaviszonya megszüntetése jogellenes volt. A 22 év alperes által elismert közalkalmazotti jogviszonya alapján vitatta a jogerős ítéletnek a végkielégítés különbözet iránti keresetét elutasító álláspontját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta el. A törvényen alapuló bírói gyakorlat szerint a felülvizsgálati kérelem - annak rendkívüli jogorvoslati jellegére, a kötelező jogi képviseletre tekintettel - az abban felhozott jogszabálysértés és az annak alapjául előadott indok szerint vizsgálható, a korábbi beadványra utalás vizsgálatát ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A másodfokú bíróság a bizonyítás kiegészítése alapján törvénysértés nélkül, a bizonyítékok okszerű értékelésével állapította meg a tényállást, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés]. E tényállás szerint az alperes a felperest a munkaviszonyát érintő létszámcsökkentésről a törvény szerint előzetesen értesítette. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az a körülmény, amely szerint a rendes felmondásban az alperes a létszámcsökkentés indok mellett nem utalt az előzetes értesítésben ezen indok mellett megjelölt átszervezésre, a rendes felmondást nem teszi jogellenessé, mivel - amint azt a felülvizsgálati kérelem sem vitatta - az alperesnél csoportos létszámcsökkentés került végrehajtásra, és ez a felperes munkahelyét is érintette.
A felülvizsgálati kérelem ugyancsak nem vitatta a jogerős ítéletnek a szerkesztőségvezető tanúvallomásán alapuló megállapítását arról, hogy a létszámleépítés során a szerkesztőség több munkavállalója munkaviszonyát megszüntették, a felperes munkakörét a tanú vette át, a feladatok nagy részét külső munkatársak látják el.
Mindezekből törvénysértés nélkül következtetett a jogerős ítélet arra, hogy a perbeli rendes felmondás indoka valós és nem okszerűtlen. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a rendes felmondás létszámleépítésre vonatkozó indoka megalapozottságát nem érinti, ha a megvalósult létszámleépítés után a megmaradt feladatokat a meglévő munkavállalókkal, illetve polgári jogviszony létesítésével végezteti a munkáltató.
A munkaügyi bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a munkaügyi jogvitában nem vizsgálható, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló munkaviszonyát mondta fel, és miért nem valamely azonos munkakörű más munkavállalóét (MK 95. számú állásfoglalás).
A felülvizsgálati kérelem ugyancsak nem vitatta a perbeli csoportos létszámleépítés tekintetében tett jogerős ítéleti megállapításokat. Ezzel összefüggésben kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a munkáltató és az üzemi tanács illetve a szakszervezet között a csoportos létszámleépítés egyes kérdéseiben való véleményeltérés önmagában nem teszi jogellenessé a létszámleépítéssel indokolt rendes felmondást, ha egyébként a csoportos létszámleépítés törvényi feltételei fennállását a munkáltató bizonyította.
A felülvizsgálati kérelemben a rendes felmondás tekintetében felhozottak ezért a jogerős ítélet törvénysértő voltának megállapítására nem adtak alapot.
A végkielégítés különbözet iránti kereset megalapozottsága vizsgálatakor az eljárt bíróságok helytállóan indultak ki a részvénytársasággá átalakításáról szóló 1996. évi I. törvény 143. §-a (2) bekezdéséből, amely szerint az M. T. közalkalmazottainak jogviszonya az Rt. megalapításával munkaviszonnyá alakult át, és a felmondási idő , valamint a végkielégítés tekintetében úgy kell eljárni, hogy az Mt. szerinti mértékhez hozzá kell adni a Kjt.-nek a jogviszony átalakulása időpontjában irányadó szabályai szerint számított végkielégítés mértéket. Az alperes kollektív szerződése ennek a rendelkezésnek megfelelően szabályozta a végkielégítést.
A felperes az irányadó tényállás szerint 1989. december 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel, e jogviszonya 1992. július 1-jén a törvény rendelkezése folytán közalkalmazotti jogviszonnyá alakult, az Rt.-nél a munkaviszonya 1996. október 1-jétől 2000. szeptember 5-éig állt fenn. A felperes tehát 5 évet meghaladó közalkalmazotti jogviszonnyal és 3 évet meghaladó munkaviszonnyal rendelkezett, ezért a Kjt. 37. §-a (6) bekezdésének c) pontja értelmében négyhavi, míg az Mt. 95. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján további egyhavi végkielégítés illette. Az alperes az ennek megfelelően összeszámított öt havi átlagkeresetet végkielégítésként megfizette, ezért a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet ebben a körben megváltoztató rendelkezését a felülvizsgálati kérelem alaptalanul támadta.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek alapján utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Kjt. 37. §-ának (4) bekezdése a végkielégítés mértéke tekintetében áthelyezés alapján a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött, illetve a törvény szerint ilyennek minősülő idők beszámítását tette lehetővé, a közalkalmazotti jogviszonyt a Kjt. 87. §-ának (2) bekezdése szabályozta. A felperes az M. T. 1989-ben nem a Kjt. 87. § (2) bekezdése szerint minősülő munkáltatótól került áthelyezésre, ezért a korábbi jogviszonyának a végkielégítés mértéke szempontjából való beszámítására nincs jogszabályi alap. Mindezt nem érinti, hogy a besorolás és a jubileumi jutalom, illetve a felmentési idő szempontjából a Kjt. szerint mely jogviszonyok voltak figyelembe vehetők, az erre vonatkozó szabályok ugyanis eltértek a végkielégítésre vonatkozó törvényi előírásoktól. Erre egyébként az alperes ún. beszámítási intézkedéséből is lehet következtetni.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés].
A felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. (Legf.Bír.Mfv.I.10.910/2001)