adozona.hu
BH+ 2003.5.241
BH+ 2003.5.241
Ha a bíróság a felszámoló kérelmére az eljárást egyszerűsített módon fejezi be - 1999. január 1. után benyújtott kérelem esetén - záró adóbevallás készítését a felszámolótól akkor is meg kell követelni, ha az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, mert az adós iratai nem állnak rendelkezésre [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 31. §, 46. § (6) és (7) bek., 52. § (1) bek., 63/A. §, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 20. § (5) bek., 53. § (5) bek
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolása iránti eljárás 1999. május 28. kezdőnappal indult meg. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felszámoló az elsőfokú eljárás során 1999. október 29-én és 2000. június 24-én a bíróságot arról tájékoztatta, hogy az adós cégnyilvántartás szerinti képvisel...
BH+ 2003.5.241 Ha a bíróság a felszámoló kérelmére az eljárást egyszerűsített módon fejezi be - 1999. január 1. után benyújtott kérelem esetén - záró adóbevallás készítését a felszámolótól akkor is meg kell követelni, ha az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, mert az adós iratai nem állnak rendelkezésre [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 31. §, 46. § (6) és (7) bek., 52. § (1) bek., 63/A. §, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 20. § (5) bek., 53. § (5) bek., 1999. évi XCIX. tv. 188. §, 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 12. §, 225/2000. (XII. 19.) Korm. r.].
Az adós felszámolása iránti eljárás 1999. május 28. kezdőnappal indult meg. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.A felszámoló az elsőfokú eljárás során 1999. október 29-én és 2000. június 24-én a bíróságot arról tájékoztatta, hogy az adós cégnyilvántartás szerinti képviselője, P. S. beltag, felhívásai ellenére nem teljesítette a többször módosított Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeit. Az elsőfokú bíróság ezért P. S.-t a 12. sorszámú, 2000. március 13-án jogerőre emelkedett végzésével - előzetes figyelmeztetés után - 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta.
Az adós szervezeti képviselője a pénzbírság kiszabását követően sem teljesítette a jogszabályban meghatározott kötelezettségeit, nem adta át a felszámolónak az adós iratait, és nem tette meg a szükséges nyilatkozatokat. Ezért a felszámoló 2000. június 20-án az elsőfokú bíróságtól az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését kérte a többször módosított Cstv. 63/A. § (1) bekezdése alapján a jogszabályban felsorolt valamennyi feltétel, az adós vagyonának hiánya és az eljárás technikai lebonyolíthatatlansága miatt. A felszámoló az egyszerűsített befejezés írásbeli előkészítésének igazolására csatolta az APEH Megyei Igazgatósága, valamint a Megyei Illetékhivatal részére küldött leveleinek másolatát, a postai feladóvevények másolataival. Az APEH Megyei Igazgatósága a benyújtott postai feladóvevény szerint 2000. április 28-án egy postai küldeményt átvett. A másolatban megküldött, 2000. április 17-én keltezett levélben a felszámoló az APEH Megyei Igazgatóságát, mint hitelezőt arra hívta fel, hogy amennyiben az adós bárhol fellelhető vagyonáról tudomása van, azt a felszámolónak 8 napon belül jelentse be. Egyidejűleg tájékoztatta a hitelezőt arról, hogy a bíróságtól az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését szándékozik kérni a felhívásában írt határidő lejártát követően.
A felszámoló 2000. június 20-án az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmével együtt 4 példányban megküldte az elsőfokú bíróságnak a zárójelentését, amelyben beszámolt az eljárás eseményeiről, az adós szervezeti képviselője ellen megtett büntető feljelentéséről, és az annak kapcsán feltárt adatokról, amelyek ugyancsak az adós vagyontalanságát és az adós iratainak hiányát támasztották alá. A jelentésben a felszámoló kimutatást készített az általa nyilvántartott hitelezői követelésekről, valamint az eljárással felmerült költségekről.
Az elsőfokú bíróság a 18. sorszámú, 2000. június 23-án meghozott végzésével a felszámoló kérelmét teljesítette és a felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte. Rendelkezett az adós megszüntetéséről, a felszámoló díjáról, amelynek részbeni fedezetéül kiutalta a hitelezők által a Bírósági Gazdasági Hivatalhoz befizetett 44 409 Ft nyilvántartásba-vételi díjat. Megállapította, hogy az adósnak az eljárás során vagyona nem volt. Ezért a további felszámolási költségek, valamint a hitelezői igények kiegyenlítésére nem keletkezett fedezet. Elutasította a felszámolónak a díja kiegészítése iránt előterjesztett kérelmét, valamint a felszámolót kötelezte az adós irataival kapcsolatos intézkedések megtételére. Az elsőfokú bíróság az eljárást a többször módosított Cstv. 63/A. §-a alapján fejezte be, annak megállapításával, hogy az egyszerűsített módon történő befejezésnek a jogszabályban meghatározott valamennyi feltétele bekövetkezett.
E végzés ellen az APEH Megyei Igazgatósága hitelező (a továbbiakban: hitelező) nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felszámoló kérelme és előkészítése alapján jogszabálysértően fejezte be az eljárást egyszerűsített módon anélkül, hogy a felszámolótól megkövetelte volna záró adóbevallás benyújtásának igazolását. Ennek hiányában az adóhatóság a záró adóellenőrzését nem folytathatta le a záróvégzés meghozatala előtt, és ezért a jogfenntartó nyilatkozattal bejelentett hitelezői igényét sem pontosíthatta.
Sérelmezte továbbá a hitelező azt is, hogy a felszámoló a zárójelentésében az adóhatóságnak csak az első igénybejelentésében közölt követelését tüntette fel, és említést sem tett a 2000. január 27-én és május 16-án keltezett bejelentéseiben módosított követeléseiről, amely pótbejelentéseit a felszámolás előtti tevékenységet záró revízió megállapításai, valamint pótlólag benyújtott járulék bevallások indokoltak.
A hitelező kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság kötelezze az elsőfokú bíróságot arra, hogy az újabb határozatát csak a záróbevallás benyújtásának és a záróellenőrzés lefolytatásának igazolása, valamint az annak megállapításai alapján módosított követelése nyilvántartásba vétele után hozza meg.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a hitelező a fellebbezés előterjesztésekor sem a "vonatkozó törvényhely" előírásait, sem a bírói gyakorlatot nem vette figyelembe. Nem volt tekintettel a saját intézkedésére sem, ezáltal a bíróság és a felszámoló megtévesztését kívánta elérni. A felszámoló állította, hogy az adós iratainak hiányában, kizárólag a hitelező nyilatkozatai alapján maradéktalanul nyilvántartásba vette határidőn belüli követelésként azokat a követeléseket, melyek után a hitelező a nyilvántartásba-vételi díjat megfizette. A hitelező részéről utóbb, 2000. január 27-én és május 16-án keltezett bejelentésekben közölt további követelések nyilvántartásba vétele pedig egyrészt azért maradt el, mert az utóbbi követelések után a hitelező nyilvántartásba-vételi díjat már nem fizetett, másrészt azért, mert a bejelentett pótkövetelést a felszámoló nem találta alaposnak. Az újabb követelések ugyanis - a felszámoló megállapítása szerint - az adósnak a felszámolás kezdő időpontja előtti szervezeti képviselőjétől - így jogosulatlantól - származó bevalláson alapultak, ezért azokat a hitelező jogszabálysértően fogadta el és vette figyelembe. Hivatkozott továbbá a felszámoló arra is, hogy a bírósági gyakorlat szerint a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése esetén - ha arra az iratok hiánya, technikai lebonyolíthatatlanság miatt kerül sor - a felszámoló részéről adóbevallás benyújtása nem kötelező, amint azt a Legfelsőbb Bíróság kifejtette a "BH/99/3." számú döntésében. Ebből következően az adott ügyben sem róható fel a felszámolónak, hogy a záró adóbevallás benyújtása elmaradt. Felhívta viszont a figyelmet a felszámoló arra, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmének benyújtását megelőző írásbeli előkészítés során a hitelezőt a kérelem benyújtásának szándékáról tájékoztatta, nyilatkozattételre hívta fel, a felhívását a hitelező 2000. április 28-án igazoltan átvette, nyilatkozatot azonban nem tett. Az adóhatóság azonban a tájékoztatás alapján elrendelte és lefolytatta az adós záró adóellenőrzését, amelynek során egyeztette a felszámolóval a hitelezői igényeit. Az ellenőrzésről felvett - a felszámoló észrevételéhez csatolt - jegyzőkönyvben az adóhatóság semmilyen számszaki megállapítást nem tett. A felszámoló észrevételéhez csatolta a hitelező igénybejelentéseit, a felszámoló azzal kapcsolatos intézkedését, az adóhatóság határozatát, és jegyzőkönyveit, valamint az általa vitathatónak minősített adóbevallások másolatait.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a záróvégzését az eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a végzést a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
A felszámoló tévesen állította, hogy a hitelező igényeit csak olyan értékben kellett nyilvántartásba vennie, amilyen arányban a hitelező megfizette a többször módosított Cstv. 46. § (7) bekezdésében meghatározott nyilvántartásba-vételi díjat. A hitelező az első, a felszámoló által maradéktalanul nyilvántartott igényét 1999. augusztus 4-én jelentette be a felszámolóhoz, amikor az adóhatóságot, mint hitelezőt a nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettség még más hitelezőkhöz hasonlóan terhelte. 2000. január 1-től kezdődően azonban az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 188. §-a módosította a többször módosított Cstv. 46. § (7) bekezdését olyan módon, hogy ettől az időponttól az adóhatóságnak - az államháztartás valamely alrendszerét megillető követelés érvényesítése esetén - nyilvántartásba-vételi díjat már nem kellett fizetnie, olyan esetekben sem, amikor a felszámolási eljárás ugyan korábban indult, az adóhatóság követelése azonban később keletkezett, vagy a vitatott követelésére vonatkozó eljárás jogerősen csak 2000. január 1. után fejeződött be. (Lásd: Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 32.132/2000/4. számú felülvizsgálati döntése).
A hitelező 1999. augusztus 4-én a hitelezői igényét a felszámolóhoz úgy jelentette be, hogy abban jelezte a később meghatározandó, a felszámolási zárómérleg készítéséig felszámítani kívánt követeléseit is azzal, hogy a további követeléseit a záró adóellenőrzés elvégzése után fogja pontosítani.
Mindezekre tekintettel a hitelező 2000. január 27. és május 16-i pótbejelentéseinek nyilvántartásba-vételét a felszámoló a zárójelentésében sem a nyilvántartásba-vételi díj hiánya miatt, sem egyéb okból jogszerűen nem hagyhatta volna figyelmen kívül. Ennek megtörténtéről a hitelező a felszámoló 2000. április 17-én keltezett tájékoztató leveléből és annak mellékletéből még nem szerzett tudomást, csupán a 18. sorszámú végzéssel együtt a bíróság által megküldött zárójelentésből értesült a felszámoló által kimutatott tartozásának összegéről.
A felszámoló a zárójelentésében sem tett említést a hitelező részéről bejelentett további, általa nyilvántartásba nem vett azokról a követelésekről, amelyeket a fellebbezésre tett észrevétele szerint a bevallás körülményei miatt alaptalannak tartott. A fellebbezésre tett észrevételében azonban a hitelező pótbejelentéseinek megtörténtét elismerte, valamint azt is, hogy a pótbejelentéseket érdemben vitathatónak minősítette és a zárójelentésében azokat részben ezért hagyta figyelmen kívül, a nyilvántartásba-vételi díj hiányán túl.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a hitelező a fellebbezésében ez okból is alappal sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felszámoló zárójelentését döntése alapjául elfogadta. A felszámoló ugyanis a hitelező vitathatónak minősített követeléseit illetően akkor járt volna el helyesen, ha azokat - a pótbejelentéseket követő 45 napon belül - elbírálás céljából beterjesztette volna az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság pedig a záróvégzését mindaddig nem hozhatta volna meg, amíg a vitatott hitelezői követelésekre vonatkozó döntése nem emelkedett jogerőre. A kifejtett indokok szerint nincs jogi alapja annak, hogy a felszámoló, az általa vitathatónak minősített hitelezői követeléseket elutasítsa, vagy nyilvántartásba venni megtagadja anélkül, hogy a többször módosított Cstv. 46. § (6) bekezdésében foglaltak szerint járna el. A felszámolónak a vitatott hitelezői igényekkel kapcsolatos mulasztása súlyosan jogszabálysértő. Következésképpen jogszabálysértő a bíróságnak a hitelezői igények kimutatását illetően megalapozatlan, és ezért törvénysértő zárójelentés alapján meghozott záróvégzése is.
A hitelező a fellebbezésében alappal sérelmezte azt is, hogy a felszámoló nem nyújtott be záró adóbevallást az adóhatósághoz a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmének a bírósághoz való bejelentését megelőzően, a kérelme előkészítése kapcsán.
E tekintetben a felszámoló tévesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 1999. évben 134. sorszámon közzétett eseti döntésében kifejtett arra az iránymutatására, miszerint a felszámolási eljárás egyszerűsített befejezése esetén, az adós iratainak hiányában a felszámoló záró adóbevallást nem köteles adni, figyelemmel a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet 12. §-ában, a módosított Cstv. 63/A. §-ában és az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 23. § (3) bekezdésének a) pontjában, és az Art. 53. § (5) bekezdésében foglaltakra.
1999. január 1-jétől ugyanis az adózás rendjéről szóló 1999. évi XCI. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXII. törvény 8. § (2) bekezdése az Art. 20. § (5) bekezdését úgy módosította, hogy ettől az időponttól kezdődően az adózónak az állami adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített nyomtatványon abban az esetben is adóbevallást kell benyújtania, ha a bevallási időszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Ebből következően 1999. január 1-jétől a felszámoló a záró adóbevallás elkészítésétől és az adóhatósághoz való benyújtásától nem tekinthetett el abból az okból sem, hogy a vagyontalan adós iratai nem álltak rendelkezésre.
Az elsőfokú bíróságnak a zárójelentés, illetőleg az egyszerűsített módon történő befejezés iránti kérelem benyújtásakor e hiányosságot észlelnie és a felszámolóval pótoltatnia kellett volna annak biztosítása érdekében, hogy az adóhatóság az Art. 53. § (5) bekezdésében meghatározott, 30 napon belül lefolytatandó adóellenőrzési kötelezettségét teljesíteni tudja. A záróbevallás hiányát pedig nem pótolhatta a felszámolónak az adóhatósághoz, mint hitelezőhöz a felszámolási eljárás egyszerűsített befejezése iránti kérelme írásbeli előkészítése kapcsán megküldött tájékoztatása és felhívása, annak ellenére, hogy a felszámoló közlése szerint az adóhatóság az adott ügyben a záróellenőrzést a felszámoló tájékoztatása után megkezdte, amelyet az adóhatóság a csatolt jegyzőkönyv szerint csak a bíróság záróvégzésének meghozatala napján, 2000. június 23-án fejezett be, és ezért az ellenőrzés megállapításait hitelezőként már csak a záróvégzés elleni fellebbezésében érvényesíthette.
A többször módosított Cstv. 63/A. §-a az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése esetén készítendő zárómérleg és zárójelentés tartalmi követelményeit külön nem határozza meg. Ezért azokra értelemszerűen alkalmazni kell a többször módosított Cstv. 52. §-ában foglalt rendelkezéseket, továbbá 1997. augusztus 6-tól 2000. december 31-ig a felszámolás és végelszámolás alatti számviteli feladatokról szóló 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet, 2001. január 1-jétől pedig már a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet, valamint a zárómérleg (zárójelentés) készítésekor hatályos számviteli törvénynek a Cstv.-nyel és a hivatkozott kormányrendeletekkel nem érintett egyéb, általános előírásait.
A többször módosított Cstv. 52. § (1) bekezdése a záró adóbevallás készítését és az adóhatóságnak való megküldését kötelezően előírja. Attól a kifejtettek szerint az 1999. január 1-jén bekövetkezett jogszabályváltozás folytán, az adós iratainak hiánya, az eljárás technikai lebonyolíthatatlansága esetében sem lehet eltekinteni. Ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felszámoló kérelmének teljesítése, az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése előtt, a kérelem írásbeli előkészítése kapcsán, a záró adóbevallás benyújtásának és annak alapján a záró adóellenőrzés lefolytatásának megtörténtét is igazoltatta volna a felszámolóval. Az ettől eltérő gyakorlat jogszabálysértő, és szükségképpen az eljárás elhúzódásához vezet.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárás során elsődlegesen a hitelező pótbejelentésében meghatározott követelései tekintetében kell állást foglalnia - amennyiben a felek vitája időközben nem rendeződött -, majd ezt követően a felszámolót köteleznie kell arra is, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelme írásbeli előkészítése körében igazolja az adós záró adóbevallásának az adóhatósághoz történt benyújtását, valamint az annak alapján végzett záróellenőrzés lefolytatását is. Csak ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a felszámoló egyszerűsített befejezés iránti kérelméről megalapozottan határozzon. (Legf. Bír. Fpk. VI. 32.586/2002. sz.)
* A 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendeletet a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.