adozona.hu
BH+ 2003.4.197
BH+ 2003.4.197
A hivatásos állomány tagja végkielégitésre való jogosultságának feltételeiről és mértékéről a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény rendelkezik. A törvény szerint a végkielégités összegének felére jogosult a hivatásos állomány tagja, ha azért mentették fel, mert az áthelyezéshez nem járult hozzá kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg [1996. évi XLII. tv. 56. § (3) bek., 63. § (1), (2), (3), (5) és (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél hivatásos szolgálati viszonyban álló felperes a perbeli időszakban a Gazdaságvédelmi Osztály alosztályvezetője volt. Az alperes a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet alapján az egységet érintő átszerve ést hajtott végre, mellyel összefüggésben arról tájékoztatta a felperest, hogy hozzájárulása esetén az átszervezés miatt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 48. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján alacsonyab...
BH+ 2003.4.197 A hivatásos állomány tagja végkielégitésre való jogosultságának feltételeiről és mértékéről a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény rendelkezik. A törvény szerint a végkielégités összegének felére jogosult a hivatásos állomány tagja, ha azért mentették fel, mert az áthelyezéshez nem járult hozzá kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg [1996. évi XLII. tv. 56. § (3) bek., 63. § (1), (2), (3), (5) és (6) bek.].
Az alperesnél hivatásos szolgálati viszonyban álló felperes a perbeli időszakban a Gazdaságvédelmi Osztály alosztályvezetője volt. Az alperes a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet alapján az egységet érintő átszerve ést hajtott végre, mellyel összefüggésben arról tájékoztatta a felperest, hogy hozzájárulása esetén az átszervezés miatt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 48. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján alacsonyabb beosztásba kerül. A felperes úgy nyilatkozott, hogy a felajánlott beosztást nem fogadja el, és a szolgálati viszonyának megszüntetését kérte. Ugyanezen a napon a felek írásba foglalták, hogy a felperes szolgálati viszonya 1999. március 15-ével felmentéssel megszüntetésre kerül, és a Hszt. 63. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti végkielégítésre válik jogosulttá.Ilyen előzmények után a felperes szolgálati jogviszonyát az országos rendőrfőkapitány az 1999. január 26-án kelt parancsával a Hszt. 53. §-a b) és 56. §-ának (1) bekezdésének b), illetve (3) bekezdésére hivatkozással átszervezés miatt felmentéssel megszüntette. A parancsban a felperesnek járó végkielégítés mértékét a Hszt. 63. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva a 12 havi távolléti díja felének megfelelő összegben állapította meg.
A felperes további 6 havi távolléti díjának megfelelő végkielégítés kifizetése érdekében szolgálati panaszt terjesztett elő, majd annak elutasítása után a bírósághoz fordult. A keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a végkielégítés mértéke tekintetében vele szemben a Hszt. 63. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható, másodlagosan pedig arra, hogy az alacsonyabb beosztást az egészségi állapota miatt utasította vissza, ezért ugyanezen szakasz második fordulata alapján a teljes összegű végkielégítés illeti meg.
Az alperes jogi álláspontja szerint a Hszt. 2. § m) pontjában foglaltakra figyelemmel a Hszt. 63. § (4) bekezdésében foglaltakat a felperessel szemben jogszerűen alkalmazta. Állította, hogy az alacsonyabb beosztás visszautasításának a felperes egészségi állapota nem lehet indoka.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy végkielégítésként további 995 280 forintot és ennek az 1999. január 27-étől esedékes évi 20%-os. késedelmi kamatát, valamint a költséget fizesse meg. Az indokolás szerint az ítéleti döntését a Hszt. 2. §-ának m) pontja, a 46. § (1) bekezdése, a 47. § (2) bekezdése, a 48. § (1) bekezdése, az 56. § (3) bekezdése és a 63. § (4) bekezdése egybevetésével hozta meg.
Átszervezés és létszámcsökkentés esetén a hivatásos állomány tagja akkor menthető fel, ha iskolai végzettségének (szakképesítésének), addigi beosztásának, rendfokozatának és besorolásának megfelelő más - akár átképzés után - betölthető beosztás, illetőleg más helységben lévő ilyen beosztás nem biztosítható számára, továbbá, ha az átképzéshez, illetve a más helységbe, illetőleg beosztásba való áthelyezéséhez nem járult hozzá, és rendelkezési állományban sem tartható. Felmentéssel szüntethető meg a szolgálati viszonya annak is, akinek alacsonyabb szolgálati beosztás biztosítható, de azt nem fogadja el [Hszt. 56. §-ának (3) bekezdése].
A végkielégítés összegének felére jogosult a hivatásos állomány tagja, ha azért mentették fel, mert az 56. § (3) vagy (5) bekezdése szerinti áthelyezéshez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg [Hszt. 63. § (4) bekezdés]. Az alacsonyabb beosztásba helyezés (Hszt. 48. §) a Hszt. 64. §-ának (4) bekezdése szempontjából nem minősül áthelyezésnek, ezért a felperes esetében ez a csökkentett végkielégítésre vonatkozó szabály nem alkalmazható.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával, annak helytálló indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy a hivatkozott jogszabályhelyek egybevetéséből kizárólag az vonható le, hogy a hivatásos állomány tagja a hozzájárulása nélkül nem helyezhető alacsonyabb beosztásba. A felperes a törvényben biztosított jogával élt, amikor az alacsonyabb beosztásba helyezést nem fogadta e1, ezért a törvény szerint őt megillető végkielégítésre jogosult.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, illetőleg a felperesnek költségekben való marasztalását, másodlagosan pedig az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Jogi álláspontjának lényege szerint a törvényhozó a Hszt. 2. §-ának m) pontjában felsoroltakat összefoglalóan áthelyezésnek nevesíti, amely a törvény valamennyi későbbi rendelkezésére is irányadó, ezért az eljárt bíróságok törvénysértően jutottak arra a következtetésre, hogy az alacsonyabb beosztásba helyezés nem minősül áthelyezésnek.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A hivatásos állomány tagjának végkielégítésre való jogosultságának feltételeiről a Hszt. 63. §-ának (1) és (6) bekezdése, mértékéről ugyanezen § (2) és (5) bekezdése rendelkezik. A perben a felperes jogosultsága nem volt vitás, csupán a számára járó végkielégítés mértéke.
A Hszt. 63. §-ának (4) bekezdése szerint a végkielégítés összegének felére jogosult a hivatásos állomány tagja, ha azért mentették fel, mert az 56. § (3) vagy (5) bekezdése szerinti áthelyezéshez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos (hozzátartozó elhelyezkedési, iskoláztatási, gondozási lehetetlensége, lakhatási feltételek nehézségei miatti, stb.) indokkal tagadta meg.
A felperest az 56. § (3) bekezdésében írt okból mentették fel, mert a felajánlott alacsonyabb beosztást nem fogadta el. Az alacsonyabb beosztásba helyezés a Hszt. 2. §-ának m) pontja értelmében áthelyezésnek minősül, tehát ennek megtagadása esetén az egyébként járó végkielégítés felére lenne j ogosult a felperes, kivéve, ha a megtagadásra alapos oka volt. A hozzájárulásról, mint az áthelyezés feltételéről a felperes belátása szerint dönthetett, de ennek a hivatkozott rendelkezések szerint az a következménye, hogy a nem alapos okból történt megtagadás esetén csak a végkielégítés felére jogosult. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy egészségi állapota miatt nem fogadta el az alacsonyabb beosztást. Téves álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok ezt nem vizsgálták, ennek hiányában pedig a felperes keresetének alaposságáról nem lehet dönteni. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására utasította [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. Az új eljárás során - ha szükséges, szakértő bevonásával - tisztázni kell, hogy a felperes számára - az egészségi állapotát figyelembe véve az alacsonyabb beosztás olyan megterhelést jelenthetett-e, amelyre tekintettel aránytalan teherrel járt volna számára a beosztás ellátása. Ennek bizonyítása a Pp. 164. §-ának (I) bekezdéséből következően a felperest terheli.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján csak az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megállapítására szorítkozott, mert a felperesnek ilyen költsége nem merült fel, a költség viseléséről pedig az új eljárás eredményétől függően kell határozni. A felülvizsgálati eljárás illetékéről nem. rendelkezett, mert az a pernyertességtől függetlenül az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.701/2000. sz.)