adozona.hu
BH+ 2003.3.141
BH+ 2003.3.141
I. A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatokra vonatkozó munkaügyi rendelkezések, illetve az e jogviszony létesítésével összefüggő munkaügyi bejelentési és nyilvántartási kötelességek betartására [1996. évi LXXV. tv. 3. § (1) bek. a) pont]. II. A munkaviszonyok területén is alkalmazni kell azonban azt a szabályt, hogy a szerződéseket nem az elnevezésük, hanem a tartalmuk szerint kell elbírál
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy 1999. május 17-én és 18-án tizenegy személy parkosítási munkálatokat végzett reggel 7-től délután 17 óráig tartó munkaidőben 2000 forint napi munkabér ellenében a munkáltató utasítása és irányítása mellett. A munkavégzésre megbízási szerződést kötöttek annak ellenére, hogy ténylegesen munkaviszony jött létre a felek között. Az ellenőrzés eredményeként a Megyei Munkaügyi Központ Munkab...
BH+ 2003.3.141 I. A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatokra vonatkozó munkaügyi rendelkezések, illetve az e jogviszony létesítésével összefüggő munkaügyi bejelentési és nyilvántartási kötelességek betartására [1996. évi LXXV. tv. 3. § (1) bek. a) pont].
II. A munkaviszonyok területén is alkalmazni kell azonban azt a szabályt, hogy a szerződéseket nem az elnevezésük, hanem a tartalmuk szerint kell elbírálni. Ebből következően a munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztását nem lehet megállapítani és emiatt bírságot kiszabni, ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóival, de a szerződés egyébként megfelel a munkaszerződésekre vonatkozó rendelkezéseknek [Mt. 76. § (3) bek.].
Az alperes elsőfokú hatósága munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy 1999. május 17-én és 18-án tizenegy személy parkosítási munkálatokat végzett reggel 7-től délután 17 óráig tartó munkaidőben 2000 forint napi munkabér ellenében a munkáltató utasítása és irányítása mellett. A munkavégzésre megbízási szerződést kötöttek annak ellenére, hogy ténylegesen munkaviszony jött létre a felek között. Az ellenőrzés eredményeként a Megyei Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség vezetője a határozatával 400 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest az 1996. évi LXXV. tv. 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján. A felperes fellebbezése folytán az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felek között ténylegesen munkaviszony jött létre, a munkáltató elmulasztotta a munkaszerződés írásba foglalását, megsértve ezzel az Mt. 76. § (1)-(4) bekezdésében foglalt kötelezettségét, így az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el a munkaügyi bírság kiszabásánál.A felperes a törvényes határidőben benyújtott keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a munkavállalókkal ténylegesen munkaviszony jött létre, a munkabérükből nyugdíj-, egészségbiztosítási- és munkavállalói járulékot vont le a kifizetéskor, a társadalombiztosítási járulékot és a munkaadói járulékot is megfizetette a bérek után. A megbízási szerződés tartalmában megfelel a munkaszerződés tartalmi elemeinek, a szerződést tartalmuk szerint és nem elnevezésük szerint kell elbírálni és minősíteni. Másodlagos kereseti kérelme új eljárás lefolytatására irányult, mivel a kötelezettségszegéshez viszonyítottan túlzott mértékűnek tartotta a kiszabott bírság összegét.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és az alperes javára perköltség, valamint az állam javára eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az eseti megbízási szerződések tartalmuk alapján nem felelnek meg a munkaszerződés követelményeinek, minthogy nem tartalmazzák a munkavállalók munkakörét, személyi alapbérét és a munkavégzés helyére is csupán következtetni lehet. Meghatározzák a szerződések a tevékenység leírását, valamint a munkavégzésért kifizetett díjazást. Ennek alapján a felperes a munkaügyi bíróság szerint nem hivatkozhatott jogszerűen arra, hogy az eseti megbízás elnevezéssel kötött szerződés tartalma mindenben megfelel a munkaszerződés tartalmának, azzal annak írásba foglalása megtörtént. Nem találta alaposnak a felperes másodlagos kereseti kérelmét sem, mivel a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok megszegése tizenegy munkavállalót érintett, ennek alapján a jogszabályi keretek között mérlegelési jogkörében állapította meg az alperes a bírság mértékét.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen annak megváltoztatását, az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben marasztalását kérte, másodlagosan új eljárás lefolytatását a mulasztással arányban álló bírság kiszabása érdekében.
Arra hivatkozott, hogy a tizenegy munkavállaló szerződése tartalmazza az Mt. 76. §-ban meghatározott valamennyi elemet, amelynek alapján a szerződések munkaszerződésnek minősülnek. A szerződések tartalmazzák a dolgozó munkakörét: "építési külterületi földmunka-tereprendezés". A személyi alapbért is meghatározzák a szerződések, továbbá a munkavégzés helyét is akként, hogy M.-on a TESCO üzlet parkosítási feladatait látják el. Álláspontja szerint az iratokhoz becsatolt befizetési bizonylatok arra engednek következtetni, hogy a felperes munkaviszonynak tekintette a munkavégzésre irányuló szerződéseket, valamennyi bejelentési és befizetési kötelezettségét is ennek megfelelően teljesítette. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság több eseti állásfoglalására, amelyek szerint a szerződéseket minden esetben azok tartalma és célja szerint kell elbírálni. A perbeli esetben csupán a munkavégzésre irányuló szerződések címének téves megjelölése képezte a bírság kiszabásának alapját. Másodlagosan arra is hivatkozott, hogy a tájékozatlanságból adódó pontatlanság miatt első alkalommal kiszabott bírság összege eltúlzottan magas, ezért a lefolytatandó új eljárásban vizsgálni kell, hogy a mulasztással arányban állóan milyen alacsonyabb összegű bírság kiszabása lehet indokolt.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet helybenhagyására és a felperes perköltségben marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes azért sújtotta munkaügyi bírsággal a felperest, mert nem kötött írásban munkaszerződést az általa foglalkoztatott munkavállalókkal, ezzel megsértette az Mt. 76. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltakat.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. tv. (továbbiakban: Met.) perben alkalmazandó 3. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatokra vonatkozó munkaügyi rendelkezések, illetve az e jogviszony létesítésével összefüggő munkaügyi bejelentési és nyilvántartási kötelességek betartására. Ennek megfelelően az alperes ellenőrizhette, hogy a felperes a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóival írásban kötött-e munkaszerződést.
Azonban a munkaviszonyok területén is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a szerződéseket nem az elnevezésük, hanem a tartalmuk szerint kell elbírálni. Ebből következően a munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztását nem lehet megállapítani és emiatt bírságot kiszabni, ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóival, de a szerződés egyébként a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek megfelel.
A felperes által kötött megbízási szerződések tartalmazták a munkaszerződésnek az Mt. akkor hatályos 76. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kötelező elemeit: a munkavállalók feladatát (munkakörét), díjazását és a munkavégzés helyét, vagyis helyes értelmezéssel azt munkaszerződésnek kell tekinteni. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az alperes határozataira is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.083/2000. sz.)