adozona.hu
BH+ 2003.1.41
BH+ 2003.1.41
Ha a közalkalmazottal szemben indult fegyelmi eljárás során a fegyelmi tanácsban a fegyelmi eljárást elrendelő vezető is részt vett, kérdéseket tett fel és ezáltal részben átvette a volt vizsgálóbiztos feladatkörét, ez olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után [1992. évi XXXIII. tv. 49. § (3) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1980. augusztus 1-jétől áthelyezés alapján dolgozott a 4. számú óvodai intézmény munkáltatónál, majd 1990. augusztus 1-jétől a 2. számú óvodai intézménynél óvónő munkakörben. Az igazgatóságon belüli áthelyezés alapján 1999. augusztus 23-ától az Sz. elnevezésű tagóvodában dolgozott. Az egyik gyermek nagyszülőjének panasza alapján elrendelt vizsgálat eredményeként a felperes munkatársaitól, vezetőitől véleményeket szereztek be a felperes munkájával kapcsolatban, 2000. április 11-én j...
BH+ 2003.1.41 Ha a közalkalmazottal szemben indult fegyelmi eljárás során a fegyelmi tanácsban a fegyelmi eljárást elrendelő vezető is részt vett, kérdéseket tett fel és ezáltal részben átvette a volt vizsgálóbiztos feladatkörét, ez olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után [1992. évi XXXIII. tv. 49. § (3) bek. a) pont].
A felperes 1980. augusztus 1-jétől áthelyezés alapján dolgozott a 4. számú óvodai intézmény munkáltatónál, majd 1990. augusztus 1-jétől a 2. számú óvodai intézménynél óvónő munkakörben. Az igazgatóságon belüli áthelyezés alapján 1999. augusztus 23-ától az Sz. elnevezésű tagóvodában dolgozott. Az egyik gyermek nagyszülőjének panasza alapján elrendelt vizsgálat eredményeként a felperes munkatársaitól, vezetőitől véleményeket szereztek be a felperes munkájával kapcsolatban, 2000. április 11-én jegyzőkönyvet is vettek fel, amely alkalommal a munkáltató felajánlotta a felperesnek a jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, illetve kilátásba helyezte a fegyelmi eljárás megindítását.Az alperes vezetője a 2000. április 13-ai iratával értesítette a felperest a fegyelmi eljárás megindításáról. Az értesítés szerint alapos a gyanú, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét 2000. március 22-én vétkesen megszegte, egyéb büntetési szokások is életben voltak, amelyek nem megengedhetők az óvodai élet során, és ellentétben állnak a gyermekek személyiségi jogaival. Ugyanezen napon az intézményvezető gazdaságvezetőt jelölte ki vizsgálóbiztosként a felperes ellen indított fegyelmi eljárásban. A felperes a vizsgálóbiztos értesítését április 14-én vette át, majd április 19-én került sor a vizsgálóbiztos előtti meghallgatására, amiről jegyzőkönyv készült. A vizsgálóbiztos jelentését követően a fegyelmi tanács a 2000. május 25-én tartott tárgyaláson hozott határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta, megállapítva, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegve - gyermekbántalmazás, gyermek biztonságának veszélyeztetése - fegyelmi vétséget követett el. Pedagógiai módszerei nem megengedhetők, nem egyeztethetők össze az óvodai nevelés országos alapprogramjával.
A felperes keresetében a fegyelmi határozat jogellenességének megállapítását kérte, elsődlegesen alaki hiányosságokra alapozva, minthogy a vizsgálat során a meghallgatott tanúkkal nem szembesítették, és a fegyelmi határozat indokolása sem felel meg a jogszabályi előírásoknak, mert nem alkalmas annak megállapítására, hogy mikor, milyen kötelezettségszegést követett el, amelyeket a határozatban a terhére róttak. Érdemben is vitatta a fegyelmi határozat megállapításait.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes fegyelmi tanácsa 2000. május 25-én kelt - elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó - fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezve megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát és a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél a jogellenes jogviszony megszüntetést megállapító határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg.
Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes az részére eredeti munkakörbe történő visszahelyezés mellőzése címén 193 146 forintot, munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkereset címén 193 146 forintot, végkielégítés címén 515 056 forintot. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét.
Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes vezetője, a fegyelmi eljárás megindítója a vizsgálat során a kijelölt vizsgálóbiztos által 2000. április 19-én megtartott meghallgatáson részt vett. A meghallgatáson felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a vizsgálóbiztos mellett ő is többször kérdést intézett a felpereshez, őt nyilatkoztatta, illetve álláspontját kifejtette. Ennek alapján a bíróság megítélése szerint a vezető mintegy második vizsgálóbiztosként járt el a vizsgálat során a felperes meghallgatása alkalmával. Ezt követően nevezett a fegyelmi tanács munkájában, mint annak elnöke részt vett és a fegyelmi határozat meghozatalában közreműködött. Minthogy a Kjt. 49. § (3) bekezdése értelmében a fegyelmi tanács eljárásában és a döntéshozatalban tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként nem vehet részt az ügy vizsgálóbiztosa, ezért a fegyelmi eljárás lényeges szabályainak megsértését jelenti, hogy a vezető kijelölt vizsgálóbiztos mellett a vizsgálóbiztosi meghallgatáson aktívan részt vett, tevékenyen közreműködött, majd a fegyelmi tanács tagjaként járt el. Ezáltal a Kjt.-nek a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó garanciális és egyben kötelező eljárási szabályai sérültek. A fegyelmi eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt a bíróság a fegyelmi határozatot a felperes terhére rótt fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül helyezte hatályon kívül. Erre tekintettel a bíróság a felek által felajánlott, és a fegyelmi határozat érdemi vizsgálatával összefüggő bizonyítási indítványokat mellőzte. A teljesség kedvéért utalt arra, hogy a fegyelmi eljárás terjedelmes anyagára is figyelemmel beazonosíthatóbban és konkrétabban kellett volna a határozat indokolásában megállapítani, hogy mely és mikor elkövetett felperesi magatartásokat tekintette a munkáltató olyanoknak, amelyek a gyermekek jogait megsértették, illetve amellyel fizikai bántalmazást valósított meg. A Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján a felperes kérelmére tekintettel mellőzte az eredeti munkakörbe történő továbbfoglalkoztatását, és erre figyelemmel határozta meg a felperes számára járó juttatások összegét is. A bíróság háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összegben határozta meg a visszahelyezés mellőzésére tekintettel járó kártérítés összegét, figyelembe véve a felperes hosszú idejű közalkalmazotti jogviszonyát, továbbá tekintettel arra, hogy a felperes saját nyilatkozata szerint is elismerte, hogy több esetben helytelenül viselkedett.
Az alperes fellebbezése, illetve a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Egyetértett a munkaügyi bíróság által megállapított tényállással, azonban mellőzte ítéletének indokolásából a felperes terhére a kötelezettségszegés valószínű megállapíthatóságára vonatkozó megállapítást. Utalt a Legfelsőbb Bíróság egyik döntésére, amely szerint lényeges eljárási szabálysértésnek és hatályon kívül helyezésre okot adó körülménynek kell tekinteni, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója és további személy jár el vizsgálóbiztosként. Rámutatott arra, hogy az alperes által hivatkozott másik legfelsőbb bírósági döntés a jelen perben nem lehet irányadó, miután abban az ügyben a munkáltatói jogkör gyakorlója csupán jelen volt a meghallgatáson, abba nem kapcsolódott be. A jelen perben viszont a vezető aktívan részt vett a felperes meghallgatásában, mintegy vizsgálóbiztosként viselkedve. Nem talált indokot a visszahelyezés mellőzése címén megállapított háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összeg leszállítására vagy felemelésére sem.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és érdemi döntés meghozatalát, másodlagosan a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy tételes jogi előírás hiányában nem lehet megállapítani a garanciális szabályok sérülését amiatt, hogy a vezető mint a fegyelmi eljárás megindítója részt vett a 2000. április 19-ei vizsgálóbiztosi meghallgatáson. A Kjt. ugyanis csupán a vizsgálóbiztos fegyelmi tanács tagjaként történő eljárását tiltja, nem ismeri a mintegy második vizsgálóbiztos intézményét. Arra hivatkozott, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának jelenléte nem befolyásolta az objektív tényfeltárást, a felperes a védekezéshez szükséges jogi lehetőségeket megkapta. A jogi képviselője sem jelentett be kifogást a vizsgálat alkalmával.
A felülvizsgálati kérelem másodsorban hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte a felperes terhére a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint mérlegelésnél irányadó körülményeket. Sérelmezte azt is, hogy nem folytattak le bizonyítást, ezért az ítéletek megalapozatlanok. A közérdek megvalósulása kiemelt szerepet kell, hogy kapjon, amely tényezőt a felülvizsgálni kért ítélet teljes egészében figyelmen kívül hagyott.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos a következők szerint.
A Kjt. 49. §-a (1) bekezdése értelmében az ügy érdemében háromtagú fegyelmi tanács határoz. Ugyanezen § (3) bekezdés a) pontja szerint a fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában tagként nem vehet részt az ügy vizsgálóbiztosa. Az eljárt bíróság e körben a tényállást kellően felderítette, maga a felülvizsgálati kérelem sem hivatkozik arra, hogy a tényállást a bíróság e vonatkozásban iratellenesen állapította volna meg.
A periratokhoz csatolt, 2000. április 19-ei vizsgálóbiztosi meghallgatásról felvett jegyzőkönyvből egyértelműen megállapítható, hogy a fegyelmi eljárást elrendelő igazgató, mint munkáltatói jogkör gyakorlója nem pusztán passzív hallgatóként volt jelen a meghallgatáson, hanem számos alkalommal kérdést tett fel, észrevételt tett, kifejtette az álláspontját, ezáltal gyakorlatilag a vizsgálóbiztos munkáját részben átvéve, járt el.
A Kjt. elkülöníti a fegyelmi eljárás két szakaszát a vizsgálóbiztos által lefolytatott vizsgálatra és a fegyelmi tanács eljárására. Az ekként meghatározott garanciális szabályok megsértése olyan súlyos eljárási szabálysértésnek tekinthető, amely a fegyelmi határozat érdemi vizsgálat nélküli hatályon kívül helyezését indokolja, függetlenül attól, hogy a felperes jelen volt jogi képviselője akkor ezt nem kifogásolta.
Minthogy a bíróságok a fegyelmi határozatot annak érdemi vizsgálata nélkül helyezték hatályon kívül, nyilvánvaló, hogy a fegyelmi vétség érdemi vizsgálatára, illetve az ezzel kapcsolatban előterjesztett bizonyítási indítványok teljesítésére nem kerülhetett sor. Nem megalapozatlan az ítélet az okból, hogy nem folytatott le bizonyítást arra, a munkáltatói jogkör gyakorló jelenléte befolyásolta-e a felperest (tanukat) nyilatkozataik megtételénél, ugyanis a jelen perben nem a Kjt. 49. § (3) bekezdés d) pontja szerinti elfogultságot vizsgálta a bíróság.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bírósága a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. § (1) bekezdésére figyelemmel kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetéke a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.972/2001. sz.)